Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-245
9 fi 245. országos ülés 1898. február 19-én, szombaton. tem, hogy az indítványkönyvben újabb bejegyzés nincs. Az interpeJlácziós könyvben be vannak jegyezve : Városy Gyula interpellácziója a 48-as honvédek ügyében a miniszterelnökhöz és a belügyminiszterhez; továbbá Zmeskál Zoltán interpellácziói, és pedig az első Haydin Imre főszolgabíró viselkedése ügyében a belügyminiszterhez, a második G-aray bírósági végrehajtó visszaélései ügyében az igazgágügyminiszterhez, és a harmadik Ruffy Pál országgyűlési képviselő infulaosztogatási ügyében a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. (Élénk derültség.) Elnök: Az interpellácziók az ülés végén fognak megtétetni. Rakovszky István: A napirendhez kérek szót. T. ház! Miután négy interpelláezió van bejegyezve, kegyeskedjék talán elhatározni, hogy az interpellácziók 12 órakor tűzessenek napirendre, vagy legalább is 1 órakor. (Helyeslés bálfelől.) Elnök: Ha méltóztatnak gondolni, hogy 1 órakor térjünk át az interpellácziókra, azt el lehet fogadni, miután négy interpelláezió van és kérdés, hogy nem fognak-e azokra a miniszter urak felelni. (Helyeslés. Zaj bálfelől.) Városy Gyula: Hajói emlékszem, az első interpelláezió az enyém, és az legkevesebb félórát, vagy talán háromnegyed órát is fog igénybe venni. Kérem a t. házat, hogy legyen erre tekintettel. (Zaj.) Elnök: T. ház! Ne méltóztassék az interpelláeziókat úgy tekinteni, hogy azokkal a ház rendes tárgyalási idejét ily túlságos mértékben korlátoljuk. Azt hiszem, ha azt a javaslatot teszem, hogy 1 órakor térjünk át az interpellácziókra, ez teljesen elég, s méltóztatnak ebben megnyugodni. (Helyeslés.) Következik a napirend (írom, 310). Hock János jegyző: Asbóth János! Asbóth János: T. ház! Engedje meg a t. ház, hogy mielőtt elmúlik a vallás- és közoktatási költségvetés általános vitája, én röviden bár, de a milyen röviden, annyira őszinte örömmel felhívjam a t. ház figyelmét azon körülményre, hogy jelek és szimptomák mutatkoznak, hogy a t. túloldal soraiban is hódítani kezd a revízió eszméje. Bessenyey Ferencz t, képviselőtársunké az érdem, őt illeti a hála és az elismerés, nemcsak azért, hogy a múltkor nekünk előadást tartott a nemzeti kultúráról, a magasabb nőnevelés ferde, kozmopolita irányáról és ferde formáiról, —- mert a helyes formákat a t. képviselő úr mutatta be a nemzetnek az Osbudavára czímtí nemzeti kultúrintézmény igazgatója és alapítója gyanánt, — (Derültség a baloldalon.) hanem őt illeti az érdem abban is, hogy kimutatta nekünk, hogy a revízió eszméje azon párt soraiban csakugyan kezd tért foglalni. Kitűnik ez abból a felolvasásból, melyet a t. képviselő úr még a földmívelési vita alatt a polgári házasságról et quibusdam rebus aliis tartott az én 23 évvel azelőtt megjelent »Magyar Konzervatív Politika« czímtí munkámból, a leghizelgőbb elismerés szavai mellett, melyekért köszönettel tartozom, és a t. túloldal élénk örömnyilvánítása mellett, nem csekély elégtételemre, hogy egy a pártkiizdelmek hevében írott munkám most, 23 esztendő múlva sem veszítette el minden aktualitását. Igaz, hogy a t. képviselő úr azzal a régi viczczel élt, melynél fogva megengedik maguknak egyes idézők, hogy idéznek szó szerint, — mondom, szó szerint, — de úgy kiszakítva az egésznek összefüggéséből az idézeteket, hogy az egészen ellenkező impressziót tesz, mint a mit az író mondani akart. A t. képviselő úr azzal a technikai mesterfogással élt, a mely nem lephet meg a tapasztalt viczinális vasútépítőtől, (Élénk tetssés balfelöl.) hogy először azon idézeteket úgy tüntette fel, mint hogyha lényegesen identikusak és kongruensek volnának azzal az egész akczióval és politikai iránynyal, melynek tanúi voltunk a Wekerle-kabinet alatt; viszont mai álláspontomat úgy igyekezett feltüntetni, mint hogyha mostan ellentétben állanék a lelkiismereti szabadság elveivel és mint hogyha megengedhetőnek tartanám azt, hogy saját vallásos meggyőződésünket állami és törvényhozási hatalommal oktrojáljuk ellenkező vallásos meggyőződésekre. A kettő közű! egyik sem áll; mindkettő rektifikácziót igényel. Jogom lett volna ehhez a rektifikáczióhoz akár személyes kérdésben, akár szavaim értelmének helyreigazítása czímén, de helyesebbnek tartottam a rektifikáczióval várni addig, míg napirenden lesz az a tárcza, mely e kérdésekkel szoros összefüggésben van. Egyáltalán nincs az az ambiczióm, hogy azok közé soroztassam, a kik 23 év alatt semmit sem gondolkoztak és semmit sem tanultak. (Tetssés bálfelől.) Sőt, ha nem tudtam volna már akkor is, megtanultam volna az utóbbi évek eseményeiből, mily végzetes hiba, ha oly intézmények létesíttetnek, melyek ellenkeznek a nép széles rétegeinek vallásos érzületével. (Tetszés a baloldal hátsó padjain.) Távol van tőlem, hogy fenn kívánnám tartani minden szavát azon iratnak, mely a pártharcz hevében írt pártirat. Mindazonáltal konstatálni kívánom, hogy azon fejtegetések is, melyeket a t. képviselő úr rám akart idézni, nyilvánvaló ellentétben állanak azon politikának egész tenorjával, mely a Wekerle-politika volt, és nyilvánvaló ellentétben állanak a kötelező polgári házasság követelésével is, mert az csak mint hézagpótló lehetőség volt konezedálva a