Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-225

2-25. országos illés 1898. január 26-án, szerdán. '.'t egész indusztriális tevékenységük támpontja Magyarországban nyugodjék. Ezen emanczipálódás eredménye ránk nézve abból állana, hogy az ipari tevékenységnek több tere nyílnék itthon számunkra, és hogy z újabb gyárakat, a melyek fokozott ipari kivitel mellett szükségesek lennének, az osztrák nagyiparosság már csak saját jól felfogott érdekében Magyarországon fogja létesíteni. Ez volna az útja annak, hogy ama kicsinyes féltékenység, melylyel az egész osztrák nép Magyarországnak szerény ipari kísérleteit kiséri, egy barátságosabb felfogásnak engedne helyet 8 így politikailag is kedvezőbb hangulat keletkeznék közöttünk. Mert elvégre, t. ház, mi le nem mondhatunk azon törekvésről, hogy egészséges alapon az ipari tevékenységnek a legtágabb tért ne nyissuk meg hazánkban, és hogy ezt az államnak és társadalomnak minden rendelkezésére álló eszközeivel re istápoljuk. Gazdag talajunk, természeti kincseink, népünk képességei, geográfiai helyzetünk a Keletnek kapuja előtt, mindezek arra utalnak bennünket, hogy dolgozzunk és terjeszkedjünk és azért felfogásom szerint eddigi közgazdasági politikánkat, mely, hála kereskedelemügyi kormányzatunk fáradhatatlan tevékenységének, az ipari téren már is kecsegtető eredményekre liivatkozhatik, a jövőben jobban kell kidomborítanunk és tengelyét az iparnak nagyszabású fejlesztésében kell keresnünk. Erős ipari és kereskedelmi akcziót kell, nézetem szerint, indítanunk, czéltudatosan, széles látkörrel, nagy eszközökkel az állami élet, az állami funkeziók egész vonalán ; ipari politikát kell követnünk, a mely alatt nem értek mást, mint pozitív irányban az iparnak közvetett és közvetlen támogatására és fejlesztésére irányzott erős törvényhozási és kormányzati intézkedéseknek a rendszerét, tehát czéltudatos rendszert és negatív irányban tartózkodást minden kísérlettől és kísértéstől, a mely a nép ipari, kereskedelmi, vagy financziális cselekvési szabadságát megbénítani, vagy mozgó tőkét elriasztani alkalmas. (Helyeslés.) Az utak és módok, t. ház, a melyeken ezen intenzivebb ipari politikának mozogni kellene, nem épen radikálisan újak; csak rendszerbe kell szedni ezeket, és idevágó, fennálló törvényeinket a változott viszonyokhoz képest alkalmazni esetleg módosítani és talán az egész ipari akcziónak központjaként egy oly intézményt létesíteni, a mely az állam ipari kezdeményezését magáévá teszi és ezt nagy tőkével és kizárólag ezen a téren kifejtendő munkásságával támogatja és kiegészíti, az államnak teljes ellenőrzése és befolyása alatt. Egy intézmény lebeg szemem előtt, a mely a nálunk hiányzó nagystílű nagyiparost pótolni volna hivatva: egy táisaságra gondolok, KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XII. KÖTET. a mely újabb iparágaknak meghonosítását és kifejlesztését tűzi ki czélúl, tartózkodva minden financziális és bankszerű tevékenységtől és a mely e ezélból az államnak teljes támogatásában, esetleg anyagi segélyezésében is részesülne annak a fejében, hogy nagy tőkéjét és szakértelmét azon államgazdasági feladatok szolgálatába helyezi, a melyeknek istápolására alapíttatik. Csak eszmének vetem ezt fel, t. ház, és csak mint ilyet ajánlom a t. kormány figyelmébe. Mert tagadhatatlan, hogy nálunk mé<>; mindig az államtól várnak mindent, a mint hogy tagadhatatlan, hogy társadalmunk vállalkozó szelleme még gyenge arra, hogy oly fellendülést bírjon előidézni ezen a téren, mely bennünket nemzeti s állami szempontból kielégítene. Szinte hallom már azon ellenvetést, t. ház, hogy hogy lehet az ipar nagyszabású fejlődéséről beszélni a vámterület közössége mellett. Nem lehet szándékom, t. ház, beszédem keretében az Ausztriához hasonló gazdasági viszonyunk felett elmélkedni. (Halljuk!) Hiszen erre lesz még alkalom annak idején, midőn ezen kérdés in sua forma napirendre kertíl, de mégis egy megjegyzést el nem hallgathatok, és ez az, hogy meggyőződésem szerint — az ország ipari törekvéseire nézve a vámterület közössége nem tekinthető kizárólag akadályul csupán avagy olyan alapnak, a melyen ezen törekvéseket kielégíteni nem lehetne. Hisz ezt semmi sem czáfolja meg jobban, mint ama sikerek, a melyek eddig is ezen a téren elérettek, eredmények, a melyekre nézve bevallom, hogy szerények, de a melyek mégis bebizonyítják azt, hogy daczára azon nehézségeknek, a melyek a vámterület közösségében, az ipar fejlesztésére nézve tagadhatatlanul rejlenek, mégis ezen téren az országban tartós és virágzó alkotásokat lehetett létesíteni. Ezeknek a magyarázata pedig abban rejlik, hogy ezen az iparfejlesztés szempontjából annyira megbírált és megtámadott viszonynak árnyoldalai mellett vannak ugyancsak az iparfejlesztés szempontjából előnyei is a melyek előtt szemet hunynunk nem szabad. Lesz alkalom ezen állításomat bebizonyítani, ma csak annak a kijelentésére szorítkozom, hogy meggyőződésem szerint, igen is a közös vámterület gazdasági alapján is lehetséges talán lassabban bár, de annál egészségesebb alapon hazánkban megfelelő arányban, fokozatosan nagyipart létesíteni, főleg akkor, ha a nemzet e czélra egész erélyét, kitartását és szívósságát fogja kifejteni, a melyre annál is inkább szükségünk van, mert bizonyos mozzanatok, a melyek feltünedeznek, már parancsolólag utalnak bennünket e térre. Azon tünetekre czélzok, t. ház, a melyek a törvényhozás és az állam figyelmét máris felette felköltötték. Nem mondjk újat, ha azt állítom, hogy az agrár9