Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-225

gg 225. országos ülés 189$, :. jannár 26-án, sierdán. szoczializmusnak egyik mozgató okát azon munka­nélküliségben kell keresnünk, a melyet népünk egy fizikai erőtől duzzadó rétegének az esztendő jelentékeny részén keresztül át kell szenvednie, mindazon anyagi és erkölcsi hátrányokkal együtt, melyek a munkanélküliség nyomában járnak. Mennyire megváltoznék jó magyar alföldi népünk helyzete, és ezzel az egész életfelfogása, ha nagyobbszabású ipari vállalatok osztogatnának munkát és keresetet neki és ezzel karöltve ha a háziipar erkölcsös és népnevelő hatása is ér­vényesülne. Itt van például, t. ház, a kivándor­lások kérdése, mely ijesztő mérveket ölt, s mely ismételten szóba hozatott itt e házban. Egy kezeim közt levő kimutatás szerint, az utóbbi években átlag 30.000 ember vándorolt ki. Ezek közül 4000 Romániában települt le s ezekről tudjuk, hogy a hazának nagyobbára végleg el vannak veszve. Kérdem, t. ház, ezen borzasztóan szomorú jelenségnek nem lehetne-e az által elejét venni, hogy újabb kereseti forrásról gon­doskodni, s miben leljük fel ezeket jobban, mint a gyári munkában, melyre épen kivándorló^ nép­anyagunk kiváló rátermettséget árúi el ? És az alkoholizmus fojtó és erkölcsrontó hatását mivel lehet hatásosabban ellensúlyozni, mint a gyári munkával? Látjuk tehát, {. ház, hogy fontos társadalmi, politikai és gazdasági szempontok azok, a melyek minket e téren sürgős tevékeny­ségre utalnak. A mondottakkal, t. ház, nem el­lentétképen hangsúlyozom azon akeziót, melyet az állam a mezőgazdaság emelése körül kifejt, a legmelegebb helyesléssel kisérem ezt és lehe­tetlennek tartom, hogy ebben az országban bárki is másképen gondolkozzék, a kinek érzéke ég érzése van a legvitálisabb nemzeti érdekek iránt, sőt ellenkezőleg az intenzív, a va ódi agrárpoli­tika nemcsak hogy ki nem zárja, de egyenest megköveteli a lankadatlan buzgalmat a keres­kedelem és az ipar emelése körül. (Élénk he­lyeslés jobhfelől.) Ipari fellendülésünkkel karöltve kereskedelmünkre is különös figyelmet kell for­dítanunk. Nem kell bővebben fejtegetnem, t. ház, hogy az ipar általában, de főleg kezdetleges stádiumában nem nélkülözheti a közvetítő keres­kedelmet, époly kevéssé, mint a mezőgazda­ság. A kereskedelemnek valóban fontos és nagy jelentősége a nemzetekre épen abban áll, hogy a nemzeti produkezióinak terjesztője, újabb ke­len dőségi forrásoknak a feltalálója, új piaezok pionierje gyanánt tölti be hivatását és ebbeli mű­ködésével valódi nemzeti missziót teljesít, de nemcsak ezzel, a kereskedelmi tevékenységnek befolyása a nép erkölcsére és népnevelő hatása szembeötlő. Hisz a kereskedelmet üző nemzetek egyúttal mind nagy kulturnemzetek is és ez természetes, hisz a becsületesség és a pontosság a kereskedelem terén egyúttal főfontosságú ön­érdek is és így ezen az úton a nemzetek vérébe olvadnak be ezen, minden kultúrára nézve alap­vető tulajdonságok. Ezekről szólva eszembe jut Arányi Miksa képviselőtársunk tegnapi megjegyzése, a mely szerint hazánk ifjúsága nagyon jelentékeny ré­szében a közhivatalnoki pálya felé tódul. Ez így is van, összefügg ez azon jelenséggel, hogy nálunk főleg a törzsökös magyarság körében még mindig bizonyos idegenkedéssel viselked­nek az ipari és kereskedelmi pályák ellen; és ez nem ie lehet másképen, ha látjuk, hogy tár­sadalmunk felfogása még telítve van azon elő­ítélettől, hogy a kereskedelmi és ipari tevékeny• ség nem elég úrias, nem elég nemes foglalkozás. (Helyeslés a jobboldalon.) Lehet-e akkor csodál­kozni, t. ház, ha a magyar ifjak szinejavából csak szórványosan jelentkeznek ez&n pályákon és ha jobb, a vezető állások betöltésénél vagy az önálló czégek között vajmi kevés az alkal­mas, szakavatott erő épen a törzsökös magyar­ság köréből? Szolgálhatnék erre nagyon érdekes és jellemző adatokkal a budapesti kereskedelmi akadémia köréből. (Halljuk! Halljuk!) Ezen vi­szonyokban, t. ház, gyökeres változásnak kel­lene beállnia és e végből fontos felvilágosító szerep jut a magyar sajtónak és a magyar tár­sadalom felvilágosodottabb előkelő köreinek egy aránt. Mert, t. ház, mi tűrés-tagadás benne, a magyar nemzeti szellem eredetisége, önálló, individuális jellege az ipari termelés terén csak akkor fog valójában érvényre jutni, ha az ipari és kereskedelmi tevékenység és munka megbeosü­tése tekintetében a magyar társadalom felfogása alapjában meg fog változni. (Úgy van! Úgy van! jobbfelőL) A mondottak nem állanak ellentétben az utolsó évtizedek azon örvendetes vívmányaival, hogy a magyar ipari és kereskedelmi kart mai alkatában is hazafisága, magyar nemzethez való hű ragaszkodás és a magyar nyelv terjesztése te­kintetében az országban egyetlen egy más hiva­tása, osztálya sem múlja felül, Azonban szük­séges, hogy az egész nemzetet, a nemzetnek minden rétegét áthassa azon tudat, hogy az ipar- és kereskedelem virágzása nem csupán a nemzet anyagi érdeke képezi, hanem hogy ez fontos kulturális és közszabadsági javak szer­zésének és kiterjesztésének kútforrása, és hogy ez a magyar társadalom demokratizálásának és végső vonalban kulturális és társadalmi egybe­forradásának hathatós mozgatójává lenni vau hivatva. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezek után bátor vagyok, t. ház, visszatérni oda, a honnan kiindultam. Jó közgazdasági po­litika jó pénzügyi helyzetet teremt, a mint ez épen azon költségvetési előirányzatból vissza­tükröződik, a mely kezeink közt van; mert ha

Next

/
Oldalképek
Tartalom