Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-224

224. országos ülés 1898. január 25-én, kedden. irmunkban, igen könnyen visszaesések keletkezhetnek, a miket azután az államháztartás mérlege érez meg. (Úgy van! jobbfélőí.) De egyúttal ezekben a költségvetésekben s az arányoknak e fejlődésében visszatükröződik az is, hogy az államnak akeziója sokkal szélesebb, sokkal több oldalú és jobban belemarkol a nemzet gazdasági és kulturális feladataínak vezetésébe és kezdeményezésébe is. És erre szükség van. Mert a küzdelem a nemzetgazdasági és kulturális téren, melyet most folytatunk, sokkal fokozottabb, sokkal több irányú és sokkal több veszedelemmel jár, mint járt csak ezelőtt 20—25 évvel is. És ennek következtében különösen egy gyönge társadalommal szemközt, melynek Öntevékenysége — fájdalom — nem fejlődik abban a mértéken, a mint szükséges volna, — hogy tudniillik az állam tevékenysége tulajdonkép csak segítője, de ne helyettesítője legyen — abban a kényszerhelyzetben van gyakran az állam, hogy még ott is, a hol rendes körülmények, egészséges viszonyok közt nem kellene állami tevékenységet kifejteni, kénytelen erre azért, hogy a szunnyadó erőket felébreszsze és a esirázó fejlődésnek lehetőségét megadja. (Helyeslés. Úgy van! jobbfelől.) És ily helyzetben jogos és szükséges az a követelmény, hogy egyetlenegy erőt se Nagyjunk parlagon és egyetlenegy erőt se nyomjunk el, s ez magyarázza meg, hogy államháztartásunk az utolsó években oly sok irányban — némely felületes vizsgáló előtt sok oldalról kapkodólag, imitt-amott — kezdeményezőleg, támogatólag, segítőleg lép fel oly cselekvési tereken, a melyek másutt határozottan a társadalom akeziójának vannak fentartva. De azt hiszem, hogy ebből egyöttal azt a jogot is merítheti minden, a közpályán működő egyén, hogy a közvélemény figyelmét arra az anomáliára hívja fel, hogy minél több kezdeményt, vezetést és segélyezést fejt ki a társadalmi és nemzetgazdasági akczió számára az állam, annál kevesebb marad a társadalom öntevékenységére, holott megfordítva: nem azért kell az állami akcziót az összes adózók rovására kifejteni, hogy feleslegessé tegyük az önérdekből, szakértelemből, iparkodásból és munkásságból származó öntevékenységet, hanem hogy ezt éleszsze, szárnyára bocsássa és azután másutt indítson új kezdeményt, áj fejlesztést az állam akeziója. (Helyeslés jobbfelöl) És erre folyvást figyelmeztetni kell a közönséget, mert a legveszedelmesebb dolog lenne az állami tevékenységet magára Nagyni, mert az egy darabig virul ugyan mint zöld ág, de azután elszárad, ha hozzá a társadalom öntevékenysége termékenyítőleg nem tapad. (Igazi Úgy van! jobbfelől.) A pénzügyi bizottságnak szokása volt és mindig kötelességének ismerte, hogy a kormánynak és a törvényhozásnak figyelmét reformokra hivja fel, melyeknek szükségét a költségvetés tárgyalásából, vagy az ország általános helyzetének szemléletéből vonta le. Sokszor tett a pénzügyi bizottság határozati javaslatokban, indítványokban figyelmeztetéseket és hívta fel a közönség és kormány figyelmét oly reformokra, a melyek talán abban a perezben nem voltak létesíthetők; ámde a pénzügyi bizottság rendszerint mindig a »gutta cavat lapidem« elvét követve, határozottan mindig szem előtt tartotta a szükséges követelményeket a jövő szempontja-, ból is és igyekezett a közfigyelmet azokra irányozni. Sőt emlékszem, hogy mikor az 1880-iki általános jelentésben először hivtuk fel a kormányt arra, hogy az egyenes adók túltengésével és terhelő voltával szemben a fogyasztási adókat jobban zsákmányolja ki, akkor ez úgyszólván ignota terra volt. Azóta a fogyasztási adók 14 millióról 72 millióra emelkedtek az államháztartásban, pedig azoknak még csak egyrésze ment át azon a reformon, melyre szükség van, a mely az ipari tevékenység megbénítása nélkül, sőt annak fejlesztésével kivánj állam számára igénybe venni azt eredményeit. Most is egyik figyelmeztetésünk a jelentésben az, hogy a kormány az Ausztriával való kiegyezésnél iparkodjék megvalósítani azon eszmét, ho^y a

j fogyasztási területnek a magyarországi fogyasztás egész jövedelme biztosíttassék ; és ha ezen eszme egész következetességgel keresztül lesz vive, a mint azt mi óhajtjuk és a miként a kormány maga mondja, hogy az ipari tevékenység ne csak ne béníttassék meg, hanem tovább fejlesztessék: akkor lesz fogyasztási adórendszerünk úgy keresztül vive, mint az nemcsak pénzügyi, hanem közgazdasági szempontból is szüskéges. Mert e kettőnek parallel kell haladnia: nem szabad pénzügyi szempontokból a közgazdasági tényezőket megrontani és nem szabad a közgazdasági tényezőknek kizárólagos pártolásával a pénzügyi eredményt koczkáztatni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) így volt ez, t. ház, a vasúti politika terén. Régebben, miként méltóztatnak tudni, államháztartásunk deficzittel záródott, és pedig jelentékeny részben; azt a póthitelek, vasúti beruházások, számadási zavarok okozták, melyek egyfelől az államvasutak körében, másfelől pedig a vasúti garanciák tekintetében fordultak elő. A pénzügyi bizottság egész következetességgel küzdött ezek ellen, és küzdött az államosítás mellett. És most, azt hiszem, hogy küzdésének eredményét élvezzük is. így van, t. ház, például az államhivatalok-, minisztériumok-, törvényhatóságoknak állami épületekben való elhelyezésével. A kik visszaérnie-