Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.
Ülésnapok - 1896-240
414 2 *°- országos filés 1898. nem volt módjában a statisztikai adatokat rendelkezésére bocsátani és a netalán szükséges magyarázattal szolgálni. Különben megjegyzem, hogy az árúforgalom statisztikai kimutatásai nemcsak havonként, de évenkint is megjelennek s minden képviselő úrnak rendelkezésére állanak. (Úgy van! jobhfelől.) Marjay Péter t. képviselő úr iménti előadásában bizonyos megkülönböztetéseket tett a kormány tagjai közt. Bár javamra szolgál e megkülönböztetés, mégis engedje meg, hogy ezt a megkülönböztetést el ne fogadjam és arra kérek is mindenkit, hogy engem a többi kabinet-tagokkal mindig egy szempont alá foglaljon, mert én sorsomat a többjétől elválasztani nem kívánom. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Ugyancsak felhozta s erre közbeszólások is hangzottak, midőn kérdés volt arról, hogy én azon összegeket, a melyeket munkássegélyezés s általában a munkáskérdés ezímén kapok, nem fogom-e pártpolitikai czélokra felhasználni. Arra kérek bárkit e házban, ha van e háznak csak egyetlen tagja is, a ki valamely adatot tud arra, hogy én a munkáskérdést pártpolitikai czélokra használtam fel, vagy akarnám felhasználni, méltóztassék ezzel előállani; megvallom, magam is kíváncsi volnék ilyent hallani. (Helyeslés jobbfelől.) Én azt tartom, hogy a munkáskérdés, a hogyan ma áll, egyáltalán nem alkalmas arra, hogy vele összefüggésben pártpolitikai tendencziák érvényesüljenek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De aztán ne csak tőlünk méltóztassék ezt követelni, hanem méltóztassanak önmaguk is ennek mindenkor megfelelni. (Helyeslés a jobboldalon.) Major Ferencz t. képviselő úr beszédében azt állította, hogy én a vallásról és erkölcsről valamely előzetes beszédemben gúnyolódással szóltam volna. Felkérem a t. képviselő urat, hogy, ha én nemcsak e házban, de bárhol a vallásról és erkölcsről, akár nyilvánosan, akár a magánéletben kicsinylőleg, vagy gúnyolódólag szóltam volna, méltóztassék nekem azt az adatot megadni. Hanem azon köteles őszinteségnél fogva, a melylyel a t. ház irányában tartozom, egyet hozzá kell tennem: hogy én egyfelől a vallás és erkölcs között, — másfelől pedig a felekezeti szükkebbííség és fanatizmus között igen erős különbséget tudok tenni. (Igaz! Ügy van! jóbbfelől.) A különbség jóllehet, mind a kettő egy forrásból ered, olyanforma, a mint azt már egyszer meg is mondtam, a milyen a különbség a józan taka rékosság és az ocsmány kapzsiság között, (Tetszés jóbbfelől.) a milyen a különbség a nemes bőkezűség és az oktalan pazarlás között. (Helyeslés jóbbfelől.) Ezek is mind egy alapból, egy forrásból erednek, csakhogy az egyik virágot fabmár 14-én, hétfőn. és hasznos gyümölcsöt, a másik mérges gombát és maszlagot terem. (Élénk tetszés és taps a jobboldalon,) Molnár János t. képviselő úr egy konkrét indítványt és határozati javaslatot is adott be, a mely határozati javaslatban mi utasíttatunk, hogy ne csak a hitelszövetkezetek kérdését, hanem általában a szövetkezeti ügyet karoljuk fel, és terjeszszünk e szövetkezetek általános behozatalára — hozzátette: esetleges kötelező behozatalára — törvényjavaslatot elő. Erre nézve csak azt mondom, hogy a kormány a szövetkezeteknek és az egészséges szövetkezeti mozgalomnak őszinte barátja; igazolja ezt azzal a törvényjavaslattal, melyet legközelebb be fog nyújtani. De például, hogy csak saját tárczám keretében maradjak, én, a hol csak lehetett, iparkodtam a szövetkezeti ügy előmozdítására. Hogy egyebet ne említsek, 1897-ben az én közbejötteimnél is huszonhét tejszövetkezet alakúit. A kormány így gondolkozik e kérdésről és ha szükségesnek tartja, fog javaslatokkal is előállani; arra azonban, hogy e részben utasítást nyerjen, semmi szükség sincsen. (Helyeslés jóbbfelől.) Gróf Apponyi Albert igen tisztelt képviselő úr iménti felszólalásában hibáztatta, hogy én az általános vita bezárását megvártam és nem kerestem alkalmat a vita bezárása előtt való nyilatkozásra. Hát én e részben szabályokat nem ismerek. Igaza van a képviselő úrnak abban, hogy ha a vita arányai úgy kívánják és különösen a ház hangulata úgy kívánja, akkor igenis indokolt, hogy a miniszter már a vita folyama alatt is nyilatkozzék. Hanem itt engedje meg, hogy egy megjegyzést mégis tegyek: (Halljuk! Halljuk!) sajátságosnak tűnik fel nekem, hogy épen az igen tisztelt képviselő úr, a kinek pártja olyan tartózkodást tanúsít az egész budgetvitában, kinek pártja részéről ezen általános vitában a szocziális kérdésről is csak egy szónok szólott, más senkisem, hogy épen ő az, a ki hibáztatja e részben való eljárásomat. Áttérek arra a kérdésre, melyet gróf Apponyi Albert igen tisztelt képviselő úr a sajtó terén való intézkedések iránt nemcsak hozzám, hanem az egész kormányhoz intézett, áttérek erre annál inkább, mert Rohonczy Gedeon képviselő úr is ismételten felvilágosításokat kívánt e részben. A t. képviselő uraknak csak azt válaszolhatom, hogy mi az 1848-iki sajtótörvény alapján állunk: felolvasom ennek 30. és 22. §-át. A 30. §. azt mondja: »Ujság vagy időszaki lap, a melynek tartalma akár részben, akár egészen politikai tárgyak körtíl forog és havonként legalább kétszer jelenik meg, csak következő feltételek teljesítése mellett adathatik ki« stb. A nagyedik pont így szól: »Mely időpontban a