Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-223

828. országos ülés 1898. j András, jegyzője Szily Pongrácz. A vízügyi bizottság elnöke Hieronymi Károly, jegyzője Örley Kálmán. Az összeférhetlenségi bizottság elnöke Fest Lajos, jegyzője Rohonyi Gyula. Következik az indítvány- és interpellácziós könyvek felolvasása. Nyegre Lászlő jegyző : Jelentem a t. háznak, hogy az indítvány- és interpellácziós könyvben újabb bejegyzés nincsen. Elnök: Tudomásul szolgál. Következik a napirend : az 1898, évben kiállítandó újonczjutalék megajánlásáról szóló törvényjavaslat (írom.) harmadszori olvasása. Nyegre László jegyző (olvassa a tőrvényjavaslatot). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadni, igen, vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik harmadszori olvasásban is elfogadják a törvényjavaslatot, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A képviselőház harmadszori olvasásban is elfogadta a törvényjavaslatot és így az alkotmányos tárgyalás s szíves hozzájárulás végett át fog küldetni a főrendiházhoz. Következnek az interpelláeziókra adandó válaszok. Elsősorban a belügyminiszter úr válasza Buzáth Ferencz képviselő úr interpellácziójára. (Halljuk! Halljuk!) Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Buzáth Ferencz képviselő úr egy interpellácziót intézett részben hozzám, részben a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Tekintettel arra, hogy a kérdésekben a belügyi kormányzatot érintő rész prevaleál, a vallás- és közoktatásügyi miniszter kollegáimnál történt megállapodás folytán az egészre én fogom a választ megadni. (Halljuk!) Az interpelláezió első pontja következőleg hangzik (olvassa): »Van-e tudomása a t. belügyminiszter úrnak arról, hogy gróf Majláth Gusztáv erdélyi püspök úr szeptember 28-án bérmálás végett Dévára menni szándékozván, fogadtatásában az eddigi szokáshoz képest Déván székelő különböző hivatalok személyzetének részvétele is elhatározott dolog volt, sőt a város közönsége részéről diadalkapu is emeltetett. Ennek daczára a főispán kezdeményezésére és elnöklete alatt tartott hivatalnoki értekezleten kimondatott, közvetlen a püspök^érkezése előtti napon, hogy a püspök fogadtatásában hivatalosan senki sem fog résztvenni, azonkívül a város polgármestere éjjel a diadalkaput lebontatta ?« T. ház! Az interpelláezió vétele után megtettem a kellő intézkedéseket, hogy a dolog mikénti lefolyásáról, a valódi tényállásról jelentés tétessék hozzám. (Halljuk!) Megvizsgáltatlaniiár 82-én, siombnton. sf^ tam az ügyet és ebből kifolyólag van szerencsém a t. háznak a következőket nagybecsű tudomására hozni. (Halljuk!) Midőn Déván, Hunyadmegyében tudomást nyertek róla, hogy az erdélyi püspök úr hivatalos bérmálási kőrútjában Dévát is érinteni fogja, azon tiszteletnél fogva, a melylyel úgy ott, mint mindenütt a diöczezaneus főpásztor és püspök iránt viseltettek és viseltetnek, egy százas rendező bizottság alakúit, a melynek elnökévé Hollaky Arthur hunyadvármegyei alispán, mint az ottani katholikus közönségnek egyik kiváló tagja, választatott meg. Ez a bizottság, a mint ilyen alkalmakkor mindig szokásos, elkészítette a püspök fogadtatásának programmját, megállapította annak egyes pontozatait és megtette mindazokat az intézkedéseket, a melyek a keresztülvitel szempontjából szükségeseknek mutatkoztak. Már — és ebben igaza van az interpelláló képviselő úrnak — esaknom teljesen meg volt minden intézkedés téve, midőn Déván és egész Hunyadmegyében, úgy mint az ország minden részében tudomást vettek azon körlevélről, a melyet az erdélyi püspök úr ő méltósága abban az időben kibocsátott, s a mely tartalmának egy bizonyos átalán ismeretes részénél fogva igen alkalmas volt arra, hogy a legjobb katholikusok körében is feltűnést keltsen és ne a legjobb hangulatot ébreszsze, (Igaz! Úgy van/ Úgy van! jóbbfelM.) és így ezen hangulatnak a közvetlen benyomása alatt történt az, hogy nem tüntetési vágyból, nem a püspök úr iránti bármely érzés által vezéreltetve, legkevésbbé pedig a katholikus vallás iránti animozitásból báró Szentkereszty György, Hunyad vármegye főispánja és az alispán, számolva épen a dévai katholikus inteliigenczia körében beállott haugulattal, egy értekezletet hivott össze, és abban nem az ő indítványára, még kevésbbé az ő — mint mondva volt — presszionálására minden egyes ott megjelent tisztviselő, vagy hivatalfőnök azt jelentette ki, hogy a jelen viszonyok között a programmnak azt a pontját, hogy a hivatalok vezetői, mint ilyenek, és a hivatalnokok testületileg jelenjenek meg, elejtendőnek tartják, fenmaradván természetesen minden egyesnek az a joga, hogy mint katholikus résztvegyen úgy a tisztelgésben, mint a megállapított programm egyéb pontozataiban. És ez meg is történt, mert köztudomású dolog, hogy épen Lázár György vármegyei tiszti főügyész, egy katholikus ember volt az, a ki a templomnál az erdélyi püspök úr ő méltóságát fogadta, hozzá beszédet intézett. Tette pedig ezt a főispánnak előzetes tudtával. Nem áll tehát az, mintha a főispán bármit is megakadályozott volna, vagy ingerencziát gyakorolt volna erre a dologra. Azt, hogy a hivatal vezetői testületileg 4*