Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.
Ülésnapok - 1896-223
28 jelenjenek meg, mint jogi kötelességet seliol formulázva, sem a mi törvényeinkben, (Úgy van! a szélső baloldalon.) sem pedig másutt nem találjuk. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ez igenis, szokással meg volt állapítva, de hogy az a szokás megváltozott, abban a kezdeményezés semmi esetre sem azon oldalon áll, mert méltóztatik tudni, épen olyan szokás volt más alkalommal is, a midőn akár főispáni beiktatások voltak, akár pedig a kormányzat főbb ágainak intézői valahol megjelentek, tisztelgés végett megjelenni, de senki sérelemről nem panaszkodott akkor, ha a vallásfelekezetek közül egyik vagy másik sem testületileg, sem egyénileg meg nem jelentSérelemről tehát e tekintetben egyátalán szó nem lehet. (Élénk helyeslés jóbbfelől) A mi már most azt illeti, hogy diadalkapu is emeltetett: igenis emeltetett a százas rendező bizottság által diadalkapu, de az már nem történt meg, hogy azt a diadalkaput a város polgár mestere bontatta volna le, még kevésbbé, hogy azt elhatározták volna, s ebben is a főispánnak lett volna bárminemű szerepe, mert a diadalkaput lebontatta a százas bizottság elnöke Hollaky Arthur úr, ki készíttette. Lebontatta tisztán azért, mert a megváltozott programm folytán a püspök nem azon az úton jővén be Déva városába, hanem másikon, teljesen felesleges lett volna, hogy a város ellenkező oldalán diadalkapu álljon. (Mozgás a szélső baloldalon. (Helyesés jóbbfelől.) Ez tehát válaszom az első kérdésre nézve. Á mi a második kérdést illeti, vagyis, hogy: »van-e a vallás- és közoktatásügyi minister úrnak tudomása arról, hogy ugyancsak az első pontban érintett alkalomból Hunyad vármegye kir. tanfelügyelője az állami iskolák katholikus növendékeit eltiltotta attól, hogy a püspök fogadtatásában résztvegyenek ?« Erre nézve, t. ház, a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr nyilatkozattételre hiváu fel az illető tanfelügyelőt, van szerencsém a t. háznak felolvasni hitelesített másolatát annak a körlevélnek, a melyet a királyi tanfelügyelő azon alkalomból kibocsátott. Szól pedig ez a körlevél következőképen (olvassa): »Hunyad vármegye királyi tanfelügyelősége 3200. számú körirata 13 állami iskola gondnokságának. Gróf Majláth Gusztáv erdélyi római katholikus püspök úr szeptember hó 25-től október második feléig hivatalos körutat végez Hunyadmegyében. A mennyiben ő méltósága jelenléte alatt az állami iskolák római katholikus tanítóinak és tanulóinak isteni tiszteletre és tiszteletadásra bocsátása kívántatik, az feltétlenül teljesítendő lesz. A tekintetes gondnokság szíveskedjék ezen kívül. fölkérni ő méltóságát az állami iskola tanár 22-én, szombaton. meglátogatására, ottan az egész szervezet és tanítási rend tetszésszerinti megvizsgálására. Déván, 1897 szeptember hó 17-én. A másolat hiteléül Wilt György s. k., kir. s. tanfelügyelő.« Ez az a rendelet, a melyet az iskolák gondnokságaihoz a tanfelügyelő kibocsátott. Azt hiszem, ez maga a legvilágosabban czáfolja meg azt az állítást, a melyet az interpelláló képviselő úr felhozott és mutatja azt, hogy az interpelláló képviselő úr ebben a tekintetben tévesen volt informálva. Miután pedig az interpellácziónak erre a két pontjára ezekben volt szerencsém a választ megadhatni, nagyon természetes, hogy az interpelláczió harmadik pontjára nézve, hogy vájjon kultuszminiszter kollégámmal együtt szándékozunk-e ebben a tekintetben akár megtorló lépéseket tenni, akár pedig a jövőre nézve intézkedéseket kibocsátani, azt válaszolom, hogy miután a dolog így áll, nem forog fenn a szüksége sem annak, hogy a múltra nézve megtorló lépések, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) sem pedig annak, hogy a kérdésnek a jövőben való mikénti szabályozására már most intézkedések tétessenek. Kérem a t. házat, hogy válaszomat ily irányban tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobb- és a szélső baloldalon.) Buzáth Ferencz: T. képviselőház! Hogy a t. miniszter urak válasza nem lesz kielégítő, az iránt tisztában lehettem már interpelláczióra megtétele alkalmával is, mert hogy is remélhettem volna, hogy a katholikus sérelmeknek önök igazágot szolgáltassanak! (Tiltakozás a jobb- és szélső baloldalon.) Önök, t. képviselőház, a mai liberális rendszer képviselői megragadnak minden egyes alkalmat, hogy az egyház tekintélyén, a hol csak lehet, csorbát ejtsenek (Ellenmondás jóbbfelől.) és a tisztviselők egész raja valóságos versenyfutást rendez az igaz, tisztességes és becsületes keresztény politika megsemmisítésére. (Nevetés a jobb- és a szélső baloldalon.) A főispán úr és a tanfelügyelő úr eljárása, a melyet ezen alkalommal tanúsítottak és a mely a t. belügyminiszter úr helyeslésével is találkozik, nem egyéb, mint követője annyi másnak, a mit ők mindenkor és mindenütt megtesznek, hogy a hatalomnak kedves dolgokat cselekedhessenek. A mint már interpelláczióm megtétele alkalmával megjegyeztem, vannak alkalmak, a mikor félre kell tenni a politikai ellentéteket. Már pedig itt kétségtelenül be van bizonyítva, hogy a püspök tisztán vallási funkczió teljesítése ezéljából jelent meg és a vele szemben követett eljárás —- a mint a belügyminiszter úr válasza teljesen beigazolta — csakugyan politikai demonstrácziónak volt a következménye. Polczner Jenő: Miért politizált a püsp&k ? (Zaj.) 228. országos ülés 1898.
