Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.
Ülésnapok - 1896-231
204 23!- országos ülés 1898volt is, de azért mégis őszinte tisztelője volt a szabadságnak, az alkotmányosságnak, szóval tisztességes ember volt. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Fájdalom, az ilyen esetek igen ritkák voltak. En, t. ház, bármennyire is szükségesnek tartom a személy- és vagyonbiztonság érdekében, — nevezetesen azért, hogy a felvidéki ruthének a galicziai bevándorlás áita! még jobban tönkre ne tétessenek, másrészt pedig, hogy az alföldi munkásmozgalmak a közbiztonságot ne zavarják, — hogy a csendőrség szaporíttassék : a mikor azt látom, hogy a kormány a rend és csend ezen őreit a választói jog elnyomására is felhasználja, az ahhoz való költségeket meg nem szax r azhatom. (Helyeslés a bal- és sséhö baloldalon.) Egyebeket, tekintettel arra, hogy ismétlésekbe bocsátkozni nem akarok s arra, hogy más szempontokat már mások eléggé kifejtettek, befejezem rövid felszólalásomat. Elnök: Kiván-e még valaki szólani? Ha senkisem kivan, a vitát bezárom. Perczel Dezső belügyminiszteri T. ház! Részint mert a tegnapelőtti felszólalásomban a ház előtt Ígéretet tettein arra nézve, hogy azon konkrét esetekre vonatkozólag, a melyek itt tegnapelőtt felhozattak — s a melyek közül egyre nézve azonnal abban a helyzetben voltam, hogy a házat annak alaptalan voltáról meggyőzzem, — a legrövidebb idő alatt fogok tudomást szerezni, részint pedig, miután a ma elhangzott beszédek egyik-másik része kötelességemmé teszi, hogy azokra, habár csak teljes rövidséggel is, reflektáljak, kérem a t. ház szíves türelmét néhány perezre. A tegnapelőtti napon Pichler Győző t. képviselő úr a rendőrség tételénél több esetet hozott fel. Ezek egyikét újból fel kell említenem egy lapnak félreértése folytán, a mely különben maga. árulta el a latin nyelvben való járatlanságát, midőn engem akart oktatni, azt mondván, hogy a »videant consuli«-hoz hasonló volt az, hogy »ex uno disce omnes«; pedig idézetem volt a helyes és ez — hozzá tehetem — maga a képviselő úr által felhozott esetekre vonatkozott és »ex alteris etiam« és a többi valamennyiből is csak a képviselő úrnak hiányos tájékozottságára és az általa felhozott tényekben való téves meggyőződésére következtetést vonni lehet. Mert,t. ház, egyetlenegyeset van azon konkrét esetek közül, a melyeket felhozott, a hol csakugyan úgy áll a dolog és ez a rendőrségi épület egyik börtönében előfordult tüzeset, a melyre nézve később fogok nyilatkozni. De a többi, a mivel a rendőrség ellen v;\dúl fellépett, egyik sem áll úgy, vagy részben egészen alaptalan, mint például az az eset, hogy egy előkelő itruár 3-íin, csütörtökön, állású egyénnek a fiát a rendőrség vitette volna el a tébolydába. Meggyőződtem róla, hogy ez nem áll, mert a rendőrség a kérelmet megtagadta s az apa maga vitette fiát a tébolydába, de a tébolydában az ország első pszichiáterének kezem közt levő kórrajza szerint igenis nem épelméjtínek, elmebetegnek találtatott s jelenleg is kezelés alatt áll. A másik eset, a melylyel ő itt, az akkori hangulatot tekintve, talán a legtöbb sikert érte el. aE a bizonyos iskolai ügy és itt is igen sajnálom, hogy a t. képviselő úr korábban nem vette magának azt a fáradságot,, hogy a valódi tényállásról, mielőtt az ügyet felhozták, meggyőződött volna. Az ügy nem alkalmas arra, hogy a kezeimnél levő iratokat a ház elé terjeszszem; de mondhatom, az erkölcsi elzüllésnek, az erkölcsi romlottságnak az ő korukat messze meghaladó foka észleltetett azon iskolás leányóknál. Áz eljárás egyenesen a VII. kerületi I. számú iskolaszék elnökének és jegyzőjének aláírásával ellátott feljelentés folytán történt és ugyanazon kerület iskolaszéki elnöke a főkapitányhoz intézett iratában melegen fejezte ki nemcsak köszönetét az iskolaszék nevében, de elismerését a gyors és tapintatos eljárásért a rendőrség irányában. Különben az iratokat nagyon szívesen fogom a t. képviselő uraknak rendelkezésére bocsátani, hogy meggyőződjenek a valódi tényállásról. A mi azt illeti, hogy a rendőrség magánügyekbe is beleavatkozik, itt ismét nem úgy áll a dolog. Feljelentés tétetett egy vidéken lakó anya által, a mely feljelentés azt tartalmazta, hogy fiát valaki szabadságában gátolja és fogságban tartja. Az anya részéről történt ezen feljelentés folytán a rendőrség intézkedett, maga elé idézte úgy a fiatal embert, mint azt, a ki ellen a feljelentés történt, hogy fogságban tartja a fiatal embert, a mintán meggyőződött arról, hogy a panasz nem alapos, mindkettőt szabadon bocsátotta, és a továbbira nézve semmi ingerencziát nem gyakorolt. így állnak ezek a dolgok. Az, hogy a rendőrség börtönében egy letartóztatott nő az ottani vaskályha közelében elaludván, ruhája szikrát fogott miután társnője, a ki szintén azon zárkában volt, szintén elaludt, és így nem vehette észre a bajt, csakugyan megtörtént; a mikor pedig a folyosón járó őr ezt észrevette, addig már ruhája lángra kapott s maga is súlyos égési sebeket szenvedett. Ez a tényállás. Ez is olyan dolog, hogy abban van oka, hogy a fővárosi államrendőrség épületének és az abban levő fogháznak berendelése nem alkalmas arra, hogy mint modern börtönökben és fogházakban jelenleg van, ott légfűtést rendezzenek be; ott, a hol vaskályák vannak, ez mindig
