Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-230

198 230. országos ülés 1898- február 1-én, kedden. viselő urakat, hogy én ilyen ügyekben mindig tőlem telhető gyorsasággal szoktam eljárni. A mi azt a kérdését illeti Pichler Győző képviselő úrnak, hogy a múlt évi belügyi költség­vetés tárgyalása alkalmával a belügyminiszter ígéretet tett, hogy miután az államrendőrség ez idő szerinti személyzete, valamint szolgálati őr­személyzete nem megfelelő: iparkodni fogok, hogy a jövőre szaporítást állítsak be a költség­vetésbe és ezen téren az állapotokat ezáltal is szanáljam és előbbre vigyem; igaz, készséggel is­merem el, hogy az volt szándékom és kijelentem, hogy ez a szándékom jelenleg is, de miután nekem kettő között kellett választanom : hogy én az 1898-ik évi budgetben vagy a budapesti államrendőrségnél eszközölném azt a szaporítást, a melyet magam is szükségesnek és hosszabb időre el nem kerülhetőnek tartok, vagy pedig az országos csendőrségi intézménynél, az egyik­nél pedig le kellett mondanom a szaporításról ; tehát azt hiszem, hogy mindenki, a ki csak egy kissé is foglalkozott ezen ügyekkel és ismeri a közbiztonság ez idő szerinti állapotát úgy a fővárosban, valamint azonkívül ez ország egyéb területein, igazolni fogja eljárásomat és méltá­nyolni fogja azt, hogy én a sorrendet úgy állí­tottam fel, hogy igenis elsősorban az országos csendőrség állományát szaporítottam 70 őrssel, vagyis 400 legénynyel s ennek megszavazását kértem a t. háztól. (Helyeslés.) így tehát az ő szemrehányása e tekintetben nem alapos. De most is kijelentem, hogy Budapest a fővárosi államrendőrség személyzete tekintetében úgy, a a mint az ma fennáll, akár a népességet, akár a területet veszszük ez összehasonlítás bázisául, akár végre — miután egy harmadik is van — az adóbeli prestacziót és az adóforintot veszszük alapúi, mindenütt azt fogjuk látni, hogy azon államokkal és azon fővárosokkal szemben, me­lyeknek adatai e részben rendelkezéseinkre álla­nak, az eredmény kétségtelenül azokra kedve­zőtlen, ránk nézve pedig előnyös lesz. Végre felhozta még Visontai Soma képviselő úr az aninai csendőrörs emelésének kérdését. Teljesen igaz hogy ezen őrs költségeinek részbeni fedezéséhez az államvasúttársaság hozzá­járul ; hozzájárul velem folytatott előleges tár­gyalás és levelezés folytán. De azt csodálom, hogy a t. képviselő úr csak most veszi ezt észre és most szólal fel ellene először. Én nem új utat nyitok itt; én a csendőrség fennállása óta meg­tiprott ösvényén haladok e tekintetben; ezt a rendszert találtam elfogadva, ennek akárhány preczedensét találtam és ezen az úton, mert azt teljesen jogosnak és méltányosnak s az osztó igazság követelményeinek teljesen megfelelőnek tartottam, másrészt pedig meri egyáltalában nem derogálhat ez ország méltóságának, ha e tekin­tetben hozzájárulást vesz igénybe a költségek viselésénél, végre pedig leginkább azért fogad­tam el, mert az aggály, melyet a t. képviselő úr e részben kifejezett, tudniillik, hogy az a csendőrség már mintegy ki lenne szolgáltatva azon vasúttársaság akaratának, vagy intencziói­nak, egyáltalán nem áll, azért az ép olyan független, mint hogy ha onnan hozzájárulás nem történnék ; hisz az illetők arról nem is tudnak, és ép olyan kevéssé, mint a hogy más embernek, a ki adókraj ezárjaival hozzájárul a fentartásához, semmiféle befolyása arra nincs. A csendőrségnek megvannak a maga szabályai, megvan a szabálya azok alkalmazásának és az eljárásnak minden­ben teljesen függetlenül és tekintet nélkül az ily hozzájárulásra. Ebből tehát az ország állami­ságának tekintélyére a legkisebb homály sem hárulhat, másrészről pedig az illető munkásoknak sem biztonsága szempontjából, sem pedig a csendőrség és megbízható eljárása szempontjából aggályok nem merülhetnek fel. (Igaz! Ügy van! jóbbfelől.) Ezek után a t. házat arra kérem, méltóz­tatnék a szóban forgó tételt megszavazni. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. Erdély Sándor igazságügyminiszter : T. képviselőház! (Ralijuk! Halljuk!) Nem vol­tam itt és így esak utólagosan értesültem Olay Lajos képviselő úrnak személyem ellen intézett támadásáról. Azok után. a miket t. kollégám, a belügyminiszter úr erre vonatkozólag elmondott, alig szükséges nekem valamit szólanom. De mégis konstatálnom kell azt, hogy Olay Lajos képviselő úr tulajdonképen azzal nem volt tisz­tában, . . . Visontai Soma *. Ez igaz ! (Mozgás a ssélső baloldalon.) Erdély Sándor igazságiigyminiszter : ... a tekintetben sem volt tájékozva, a miről beszélt, mert hiszen, t, ház, abban a javaslatban, a melye ! én a háznak bemutattam, nemcsak az ügyészség, de a rendőrség is konstruálva volt egyes esetekben, mint nyomozó hatóság, és a bemutatott eredeti javaslaton nem történt más változás, mint hogy az ügyészség nyomozó ható­sága módosíttatott, módosíttatott pedig az összes ellenzéki pártoknak egyhangú és a szabadelvű­párt nagy többségének kívánságára. (Ügy van! Úgy van! Egy hang a ssélső baloldalon: Igaz ! Az ellenzékei támadta Olay Lajos!) Én azt hit­tem, t. ház, hogy a háznak nagy többségében mindenesetre akadt egy pár olyan okos ember is, mint Olay Lajos képviselő úr. A mi pedig a személyem elleni támadást illeti, erre a térre én a képviselő urat nem követem, mert szemé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom