Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-230

198 230. országos ülés 1898- február 1-én, kedden. viselő urakat, hogy én ilyen ügyekben mindig tőlem telhető gyorsasággal szoktam eljárni. A mi azt a kérdését illeti Pichler Győző képviselő úrnak, hogy a múlt évi belügyi költségvetés tárgyalása alkalmával a belügyminiszter ígéretet tett, hogy miután az államrendőrség ez idő szerinti személyzete, valamint szolgálati őrszemélyzete nem megfelelő: iparkodni fogok, hogy a jövőre szaporítást állítsak be a költségvetésbe és ezen téren az állapotokat ezáltal is szanáljam és előbbre vigyem; igaz, készséggel ismerem el, hogy az volt szándékom és kijelentem, hogy ez a szándékom jelenleg is, de miután nekem kettő között kellett választanom : hogy én az 1898-ik évi budgetben vagy a budapesti államrendőrségnél eszközölném azt a szaporítást, a melyet magam is szükségesnek és hosszabb időre el nem kerülhetőnek tartok, vagy pedig az országos csendőrségi intézménynél, az egyiknél pedig le kellett mondanom a szaporításról ; tehát azt hiszem, hogy mindenki, a ki csak egy kissé is foglalkozott ezen ügyekkel és ismeri a közbiztonság ez idő szerinti állapotát úgy a fővárosban, valamint azonkívül ez ország egyéb területein, igazolni fogja eljárásomat és méltányolni fogja azt, hogy én a sorrendet úgy állítottam fel, hogy igenis elsősorban az országos csendőrség állományát szaporítottam 70 őrssel, vagyis 400 legénynyel s ennek megszavazását kértem a t. háztól. (Helyeslés.) így tehát az ő szemrehányása e tekintetben nem alapos. De most is kijelentem, hogy Budapest a fővárosi államrendőrség személyzete tekintetében úgy, a a mint az ma fennáll, akár a népességet, akár a területet veszszük ez összehasonlítás bázisául, akár végre — miután egy harmadik is van — az adóbeli prestacziót és az adóforintot veszszük alapúi, mindenütt azt fogjuk látni, hogy azon államokkal és azon fővárosokkal szemben, melyeknek adatai e részben rendelkezéseinkre állanak, az eredmény kétségtelenül azokra kedvezőtlen, ránk nézve pedig előnyös lesz. Végre felhozta még Visontai Soma képviselő úr az aninai csendőrörs emelésének kérdését. Teljesen igaz hogy ezen őrs költségeinek részbeni fedezéséhez az államvasúttársaság hozzájárul ; hozzájárul velem folytatott előleges tárgyalás és levelezés folytán. De azt csodálom, hogy a t. képviselő úr csak most veszi ezt észre és most szólal fel ellene először. Én nem új utat nyitok itt; én a csendőrség fennállása óta megtiprott ösvényén haladok e tekintetben; ezt a rendszert találtam elfogadva, ennek akárhány preczedensét találtam és ezen az úton, mert azt teljesen jogosnak és méltányosnak s az osztó igazság követelményeinek teljesen megfelelőnek tartottam, másrészt pedig meri egyáltalában nem derogálhat ez ország méltóságának, ha e tekintetben hozzájárulást vesz igénybe a költségek viselésénél, végre pedig leginkább azért fogadtam el, mert az aggály, melyet a t. képviselő úr e részben kifejezett, tudniillik, hogy az a csendőrség már mintegy ki lenne szolgáltatva azon vasúttársaság akaratának, vagy intenczióinak, egyáltalán nem áll, azért az ép olyan független, mint hogy ha onnan hozzájárulás nem történnék ; hisz az illetők arról nem is tudnak, és ép olyan kevéssé, mint a hogy más embernek, a ki adókraj ezárjaival hozzájárul a fentartásához, semmiféle befolyása arra nincs. A csendőrségnek megvannak a maga szabályai, megvan a szabálya azok alkalmazásának és az eljárásnak mindenben teljesen függetlenül és tekintet nélkül az ily hozzájárulásra. Ebből tehát az ország államiságának tekintélyére a legkisebb homály sem hárulhat, másrészről pedig az illető munkásoknak sem biztonsága szempontjából, sem pedig a csendőrség és megbízható eljárása szempontjából aggályok nem merülhetnek fel. (Igaz! Ügy van! jóbbfelől.) Ezek után a t. házat arra kérem, méltóztatnék a szóban forgó tételt megszavazni. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. Erdély Sándor igazságügyminiszter : T. képviselőház! (Ralijuk! Halljuk!) Nem voltam itt és így esak utólagosan értesültem Olay Lajos képviselő úrnak személyem ellen intézett támadásáról. Azok után. a miket t. kollégám, a belügyminiszter úr erre vonatkozólag elmondott, alig szükséges nekem valamit szólanom. De mégis konstatálnom kell azt, hogy Olay Lajos képviselő úr tulajdonképen azzal nem volt tisztában, . . . Visontai Soma *. Ez igaz ! (Mozgás a ssélső baloldalon.) Erdély Sándor igazságiigyminiszter : ... a tekintetben sem volt tájékozva, a miről beszélt, mert hiszen, t, ház, abban a javaslatban, a melye

! én a háznak bemutattam, nemcsak az ügyészség, de a rendőrség is konstruálva volt egyes esetekben, mint nyomozó hatóság, és a bemutatott eredeti javaslaton nem történt más változás, mint hogy az ügyészség nyomozó hatósága módosíttatott, módosíttatott pedig az összes ellenzéki pártoknak egyhangú és a szabadelvűpárt nagy többségének kívánságára. (Ügy van! Úgy van! Egy hang a ssélső baloldalon: Igaz ! Az ellenzékei támadta Olay Lajos!) Én azt hittem, t. ház, hogy a háznak nagy többségében mindenesetre akadt egy pár olyan okos ember is, mint Olay Lajos képviselő úr. A mi pedig a személyem elleni támadást illeti, erre a térre én a képviselő urat nem követem, mert szemé-