Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-231

230. országos ülés 1898. fetorn&r 1-én, kedden. 199 lyeskedés által a ház méltóságának és a vita nívójának leszállításába bocsátkozni nem akarok. (Élénk helyeslés.) Elnök: Minthogy az idő előrehaladt, a vita folytatása holnaputánra halasztatik. A csütörtökön 10 órakor kezdődő ülés napi­rendjén ugyanaz lesz, a mi a mai ülés napirend­jére volt kitűzve. Az ülést bezárom. (As ülés végződik d. u. 1 óra 45 pereskr.) 231. ORSZÁGOS ÜLÉS 1898. évi február hó 3-án, csütörtökön, Szilágyi Dezső elnöklete alatt. Tárgyai: Jegyzőkönyv hitelesítése. — Gróf Vay Ernő szabadságolása.— Felirat; és kérvények bemutatása. — Költségvetés 1898-ra (Belügyi tárcza). — Napirend. — Gulner Gyula sürgős interpellácziója a szolnoki dohánybeváltó hivatal által követett eljárás tárgyában, a pénzügyminiszterhez. A kormány részéről jelen vannak : B. Bánffy Dezső, Lukács László, Percsel Dezső, b. Dániel Ernő, Wlassics Gyula. (Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés- jegyzőkönyvét Perczel Béni jegyző űr vezeti; a javaslatok mellett felszó­lalókat Molnár Antal, a javaslatok ellen fel­szólalókat Lakatos Miklós jegyző úr jegyzi. Következik a jegyzőkönyv hitelesítése. Perczel Béni jegyző (olvassa az 1898. február hó 1-én tartott ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van észrevétel a jegyzőkönyvre? (Nincs!) A jegyzőkönyv hitelesíttetik. Gróf Vay Ernő képviselő egészségének helyreállítására hat heti szabadságot kér. A ház a kért szabadságidőt megadja. Bemutatom Szabolcs vármegye közönségének feliratait: a Gellért-hegyen létesítendő pantheon, az 1848-iki események évfordulójának meg­ünneplése, és a kötelező állami tíízkárbiztosítás tárgyában. A kecskeméti állami hivatalnokoknak kérve nyét, Nagy Mihály képviselő által ellenjegyezve, lakbérük felemelése iránt. Kiadatik a kérvényi bizottságnak. Bejelentem a háznak, hogy Gulner Gyula képviselő úr sürgős interpellácziót nyújtott be, mely az ülés végén a szokott időben fog meg­tétetni. Következik már most a belügyi tárcza költ­ségvetésének (írom. 306) folytatólagos tár­gyalása. Lakatos Miklós jegyző: Sima Ferencz! Sima Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk!) Midőn ennél a tételnél felszólalok, egyáltalában tartózkodni fogok attól, hogy a vitának azon irányát, a mely ennél a tételnél a parlament hangulatát dominálta, tudniillik a budapesti rend­őrségnek botrányos dolg iit én is feszegessem. Egy körülményre azonban a t. belügyminiszter úr figyelmét ennél a kérdésnél kénytelen vagyok felhívni. Ez a körülmény pedig nem más, mint az a röpirat, a mely tegnap a budapesti rend­őrség ellen s különösen egvik rendőrkapitánya ellen egy hirlapiró által közzététetett. Nem tudom, hogy ezen röpirat megjelenéséről és az abban foglalt súlyos vádakról vett-e már a nyilvá­nosság útján tudomást a belügyminiszter úr s tett-e idáig intézkedést a közmegnyugvás érde­kében a röpiratban fogialt vádak folytán, a melyeknek, hogyha csak egy tizedrésze való, akkor az illető hivatalnokot állásában egyetlen egy perczig sem lehet megtűrni. Mondom, hogyha a belügyminiszter úr ez iránt már intézkedést tett, akkor teljesen feleslegessé válik ezen alka­lomból a belügyminisztérium figyelmét felhívni a budapesti rendőrség egyik hivatalnokának oly ténykedésére, a mely épen ennél a tételnél, akarva, vagy nem akarva, feltétlenül és komolyan provokálja a közfigyelmet, kihívja a kritikát és követeli a belügyi kormányzat részéral a kellő vizsgálatot, és a vizsgálatnak eredménye iránti tájékozást a házzal szemben. Általában äz a vélemény dominál itt a ház­ban és ez a kormánypárti sajtóban sokszor talál kifejezést, hogy az ellenzék a közhivatalnokokat bírálgatja, kiknek nem áll módjukban magukat

Next

/
Oldalképek
Tartalom