Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-230

230. országos fllés 1898. február 1-én, kedden. 195 (Szünet után.) Elnök: Az ülést megnyitom, a t. miniszter úr kivan szólani. Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem kívánom a szóban forgó tételnél megindult vita bezárását bevárni. Ugyanis többen lévén még a vitához feljegyezve, valószínű, hogy az a mai napon nem történhetik meg. Hanem tekintetbe véve, hogy egyrészt oly kedvezőtlen színben gyakoroltatott úgy az államrendőrségi, mint a csendőrségi intézményre vonatkozólag a bírálat és másodszor olyan súlyos vádak emeltettek mindkét tekintetbea, állásomból folyólag egyáltalán nem tartom megengedhetőnek, hogy tovább várjak és azért a mai napon kívántam a ház előtt e részben nyilatkozatomat megtenni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt nagyon sajnálom, hogy mikor Olay Lajos képviselő úr iménti rövid felszólalása történt, t. kollegám, az igazságügyminiszter nem volt itt és így helyette nekem kell azon kétségtelenül szokatlan hangú támadást, a melyet Olay Lajos képviselő úr ellene használt, visszautasítanom. De különben erre nincs is szükség azok után, a miket erre nézve hallottunk, nem erről az oldalról, hanem még az elfogultság látszatával sem terhelhető részről, hanem épen az ő hozzá politikai tekintetben sokkal közelebb álló, bár nem is mondhatom, hogy vele egy párton levő Visontai Soma képviselő úr, . . . Olay Lajos: Visontai, soha! (Derültség.) Perczel Dezső belügyminiszter:.. a ki jogi kérdésekben e házban mégis bizonyos hírnevet szerzett és e kérdéssel is foglalkozott s az ő e részbeli állítását már megczáfolta. Hozzá teszem azonban, hogy a miről beszélt, arról nem volt jól informálva, nem jól fogta fel, . . . Olay Lajos: Kérdezze meg Csemeghyt! Perczel Dezső belügyminiszter: . . . mert különben tudnia kellene, hogy ez a módosítás a ház nagy többségének egyenes óhajára és a ház túlnyomó többségének meggyőződéséből folyólag történt a képviselőházban. De nem akarok erre a kérdésre több szót vesztegetni. Áttérek mindenekelőtt Pichler Győző képviselő úr fejtegetéseire, különösen azokat illetőleg, a miket a budapesti államrendőrségre nézve itten felhozott. En azt látom, hogy a mily mértékben tapasztalható az minden egyes esztendőben a költségvetési vita során, hogy Pichler Győző képviselő úr messze menő érdeklődést tanúsít a rendőrség és a rendőrség ügyei iránt, épúgy évről-évre mindinkább bebizonyosodik az, hogy ő itt egy bizonyos elfogultság nyomása alatt áll. Mert azt állítani, hogy a budapesti államrendőrség fejlődésében haladás nincs; azt állítani, hogy a budapesti államrendőrség képtelen feladatának megfelelni, a mint ő ma állította, azt hiszem ezt sem az igazságnak megfelelően, sem a valódi tényállással, sem Budapest nagy közönségének általános véleményével egyezően állítani nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) Tekintsük azon nagyfontosságú hatást, melylyel az 1881. évi törvényczikkel a budapesti állami rendőrséget a törvényhozás létesítette; tekintsük akár annak megelőző, akár felfedező, vagy végre bíráskodási hatáskörét, senkisem állíthatja, hogy az nem áll a helyzet színvonalán, (Helyeslés a jobboldalon.) hogy nem fejlődött volna, hogy az iránt a főváros, de az egész ország lakosságának bizalma ne gyarapodott és ne fokozódott volna. Mert azt, hogy történnek bizonyos tévedések, hogy oly nagy számú személyzet mellett esetleg történnek individuális botlások és túlkapások, még ha azok nem állítva, hanem beigazolva lennének is, az egész rendszer hibájául felróni nem szabad és nem méltányos. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) Méltóztassanak egybehasonlításokat tenni a czivilizált nyugat bármely államának rendőrségével. Nem fognak-e találkozni mindenütt nem ilyen dolgokkal, a minőket ma felhozott, hanem sokkal messzebb menőkkel? Nem csak az államrendőrség tévedhet, hiszen hány eset van a jogi litcraturában ismertetve, mint úgynevezett Jnstizmord, hol három fórum ítélt halálra ártatlan embereket. Ki fogja azért a kritikát oly mértékben gyakorolni s a konzequencziát úgy levonni, mint a hogy ő levonta? Nézze meg a londoni államrendőrséget, ott megtörtént, hogy tévedésből egy, az uralkodóházlioz igen közel álló egyéniséget tartóztatott le a rendőrség és csak másnap reggel bocsátották el. Kellemetlen volt, de megtörtént. Ott van a Jack esete. Mennyi ideig kereste és hajszolta a rendőrség. S ebből azt a következtetést fogja-e levonni, hogy a londoni rendőrség batkát sem ér, s pálezát fog törni felette, a mint a budapesti államrendőrség felett tört pálezát? Mire alapította a képviselő űr azt a súlyos vádat, melynek refrainje, az, hogy a költségvetést nem szavazza meg? Egyetlen egy esetet nem igazolt be; a legtöbb konkrét esetnél — különben méltánylom a diszkrécziót — a neveket elhallgatta, az eseteket csak futólag említette és ezek közül én nekem be kell ismernem, pozitív tudomásom csak egyről van, de a többiről is meg fogok győződni; azon beszéd után, mely az országgyűlési Naplóban kétségtelenül szó szerint rendelkezésemre fog állani, a kellő vizsgálattal ki fogom deríteni a tényállást és biztosítom róla őt, valamint az egész t. házat, hogy a törvényes intézkedéseket minden tekintetben meg fogom tenni. De egy esetről igenis van tudomásom s ez 25*