Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.
Ülésnapok - 1896-230
jQ4 B 80 * országos ülés 1898. febrn&r 1-én, kedden. irási hibák nagy száma az egyletet alapítani szándékozók ismeretkörének és műveltségi fokának« — ez is igen jó stílus! — »oly kis mérvére és alacsony voltára mutat, hogy az illetők egy társaskör alakítására és vezetésére teljesen képteleneknek tekintendők; bemutatási záradékkal eliátandónak nem találtam. Miről a vármegye közönségét aäE előlhivatkozott* — előlhivatkozott! —• (Derültség.) »esatolmányok visszaküldésével megfelelő eljárás végett értesítem. Í897. november 25.« T. ház! Most ez a viccz járja és ezzel az érvvel utasítják vissza. Azt kérdem a t. belügyminiszter úrtól, mondja meg egész őszintén, ha ugyanez az egylet, vagy ehhez hasonló, ha ugyanezek az egyesületet alakítani szándékozó egyének most helyesen fogalmazva felterjesztenék ugyanezen alapszabályokat, szentesítené-e a t. miniszter úr? Fojíja-e szentesíteni? Perczel Dezső belügyminiszter i Igen; és ha nem egy ember írja valamennyi aláíró nevét! Hisz analfabéták! (Mozgás a bal- és szélsőbaloldalon.) Visontai Soma: Arról nincsen szó a visszautasító végzésben, hogy ki írja alá, de a t. miniszter úr nem is tudhatta a minisztériumban, hogy egy írta-e vagy sem. De hát én nem akarok ily kényszerhelyzetet teremteni a parlamentben a t. miniszter ár számára. Perczel Dezső belügyminiszter: Nem is lehet! Ahhoz kettő kell! Az, a kit kényszerítenek és az, a ki alá veti magát! Visontai Soma: Védelmezze a miniszter űr Magyarországot a maga módszere szerint, de a saját felelőssége mellett is! Napról-napra azzal állnak elő a képviselőházban, hogy a szoczializmus roppant nagy veszélyeket rejt magában, és ma már megtámadja a munkásoknak majdnem minden rétegét. Azzal állanak elő itt, t. képviselőház, hogy sürgős orvoslásra van szükség. Azt kérdem most már, összeegyeztetheti-e a t. miniszter úr saját felelősségével, ha azt látja, hogy az ő intézkedéseinek egész lánezolata épen olyan eredményekre vezetett az országban, hogy az izgatásnak, a lazításnak, a bújtogatásnak tápot szolgál, (Igaz! tJgy van! a szélső baloldalon.) és hogy ugyanezen intézkedéseivel napról-napra súlyosan sérti meg az alkotmány-jogokat, a melyeket egy fényes korszak teremtett az ország számára, és a melyeketmegóvni kötelességünk, nemcsak a magunk, hanem a későbbi nemzetek számára is?! Én azt hiszem, t. ház, — hisz lesz idő más tárczánál erről beszélni, — hogy azt a módszert, a mit a t. miniszter úr követ, csakis a törvénytelenség jelzője illeti. Mert az a módszer sem a jogra, sem a szabadságra nem hivatkozhatik. Lits Gyula: Nem jogról és szabadságról van itt szó, hanem a szoczializmusról! (Zaj.) Visontai Soma: Azt mondja az én igen tisztelt barátom Lits Gyula, hogy nem jogról és szabadságról van itt szó. A miről én beszélek ott igenis jogról és szabadságrsl van szó, (Helyeslés balfelől.) mert az én meggyőződésem az, hogy a szoczializmussal szemben csak akkor gyakorolhatunk hathatós ellenőrzést, és csak akkor vagyunk képesek az állami feladatot a maga teljességében a szoezialista mozgalommal szemben érvényesíteni, ha nem juttatjuk a tár sadalom egy rétegét abba a helyzetbe, hogy arra hivatkozhassak, hogy velük szemben törvényeket nem hajtunk végre, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy velük szemben a jogot és szabadságot nem egyenlő mértékben mérik ki. Mi, t. ház, csak akkor léphetünk kellő bátorsággal velük szembe és vehetünk igénybe a rendesnél hathatósabb intézkedéseket ha nem vagyunk kitéve annak, hogy napról-napra, óráról-órára arra hivatkozzanak a társadalom egyes rétegei, hogy hiszen ők ennek az államnak a többi polgárokkal nem egyenrangú és egyenlő polgárai és lakosai, mert velük szemben a törvényhozás megkérdezése nélkül kivételes állapotokat statuálnak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tehát igenis ebben az országban minden kérdés a jog és a szabadság kérdése, és én meg vagyok győződve, hogy ha a kormány minden tényének kiindulásponíja az, hogy elsősorban a jogot respektálja, és hogy a, szabadságot egyenlő mértékben oszsza ki, akkor bizonyára elkövetkezik az az idő, hogy azok az izgatók, a kikre oly sokszor történik utalás, sokkal kevesebb ember-anyagra találnak, amelyre az ő izgatásuk hatást gyakorolhat. Az a jelvény, a mely a belügyminiszter úrnál ott van, legjobban bebizonyíjta, hogy a szabadságról s jogról van szó, mert ezen a jelvényen az a kis felirat van, hogy »jogot a népnek'*. Tehát azt látjuk, hogy ezt a — különben — helyes jelszót izgatási czélokra alkalmazzák. Különben is azt hiszem, helyesen hang^xxlyoztam t. képviselőtársammal szemben is, hogy a jogállamnak semmiféle intézkedése nem lehet olyan, mely a szabadság eszközeit nélkülözhetné. És minthogy a csendőrségi és különösen a közbiztonsági tétel arról győzött meg engem, hogy a t. miniszter úr szem elől téveszti feladatát, a legnagyobb sajnálatomra,— bár óhajtanám neki az eszközöket megadni. — de a felhozott okoknál fogva a tételt nem szavazom meg. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem.
