Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.
Ülésnapok - 1896-230
188 230, országos ülés 1898. február 1-éa, kedden. mint ezt, ha tájékozva van, tudnia kell, tudniillik hogy a királyi ügyészség vezeti az előnyomozást, hanem azt is, hogy teljesíti is az előnyomozást? Olay Lajos: Az kell! Visontai Soma: Meg vagyok győződve, t. ház, hogy ha Olay Lajos t. barátom kellő betekintést nyerne ebbe a kérdésbe, a személyes szabadság támogatására való nagy hajlandósága közepette nem helyeselné olyan nagyon azt, hogy az előnyomozást a királyi ügyészség teljesítse. A mi pedig azt illeii, hogy a rendőrségre rá lehet-e bízni az előnyomozás teljesítését, én erre azt mondom, hogy igenis rá lehet bízói. Hiszen még ha a királyi ügyésznek Nagytuk volna is meg ezt a hatáskört — és vannak bűnvádi eljárások, a melyek megNagyták, mint Ausztriában, Németországban és Franeziaországban — mégis csak a rendőrség teljesítené az előnyomozást. Másfelől az is áll, t. ház, hogy egyes rendőri közegek túlkapásai folytán egy egész intézményt sem megbírálni, sem elitélni nem szabad és épen azért bármennyire helyeslem magam is. .. (Zaj a sséhöbálon.) Engedelmet kérek, én mindig megmondtam meggyőződésemet, engedje meg Tóth János képviselőtársam, hogy most is kifejtsem, mi a meggyőződésem. Egyes egyének túlkapásai miatt nem lehet az egész intézményt elitélni. Én léhát nem találhatok okot arra, hogy az előnyomozást a rendőrségtől elvegyem cs a mint itt a képviselő úr mondotta — Olay Lajos: Jogász emberben mégis csak inkább lehet bízni! Visontai Soma: .... egészen a királyi ügyészségek kezébe tegyem le. A mi pedig Olay Lajos t. képviselőtársam azon megjegyzését illeti, hogy jogász kezébe inkább lehet az előnyomozást letenni, erre csak azt akarom mondani, hogy a bűnvádi rendőrségnek jósága épen attól függ, hogy ott is épen úgy legyenek jogászok, mint a büntető bíróságnál és ügyészségnél és minden európai rendőrségnél. (Igaz! Úgy van! a jobb- és baloldalon.) A budapesti rendőrségnél is fenforog ez a törekvés, sőt a rendőrség egyes tagjai dicsekedhetnek azzal, hogy igenis a büntetőjogászok közé sorolhatjuk őket; ezek a bűnügyi előnyomozást tapintattal és okossággal is tudják végezni. Hiszen az én Pichler Győző képviselőtársam, a kinek felszólalását helyeslem és magamévá teszem, mint bizonyára Olay Lajos t. képviselőtársam is, bizonyára tudni fogja, hogy kizárólag csakis egy -rendőrtisztviselőnek mulasztásairól és állítólagos túlkapásairól, túl buzgalmáról van szó. Ennélfogva, ha felszólalását teljességben el is fogadom, ebből az egész intézmény lényegére és belső tartalmára helyes következtetést vonni nem lehet. Minthogy már felszólaltam, habár eredetileg egészen másról akartam szólni, engedje meg a t. ház, hogy ehhez a vitához még néhány szót fűzzek. Én magam is legmélyebben sajnálom, mert figyelemmel kisérem a budapesti rendőrség működését, hogy épen a legutóbbi időben egyik rendőrtisztviselőnek a magatartása s az egyéni szabadság-jogokat sértő túlbuzgalma, túlkapása annyira kihivta a bírálatot. Mert senkisem tagadhatja, hogy ezzel ellentétben a fővárosi államrendörségnél, különösen a mi a bűnügyi rendőrséget és a bűnügyi rendőrséggel kapcsolatos dedektiv-osztályt illeti, rendkivfíli haladás tapasztalható. A ki a bűnügyi pereknek lebonyolítását, a ki a bűnügyi perekkel kapcsolatban teljesített előzetes tényeit a rendőrségnek egész tárgyilagossággal vizsgálja, látja, hogy a bűnügyi rendőrség igen fontos, nagy ügyekben milyen sikereket ért el — s talán ép ezek a sikerek csábították túlkapásokra. Annak az egy eg}^énnek a túlkapásait annál inkább sajnálom, mert egy egész intézmény működését alkalmas homályba borítani. A mi pedig azt illeti, hogy a lapok oly feltűnő módon irnak most egyes tisztviselőknek a személyes szabadságot nem igen respektáló önkényéről, azt hiszem, igazat fognak nekem adni, ha azt mondom, hogy ez a jelenség egy ma nálunk lábrakapott irányzatnak az eredménye. Kétségtelen, hogy ott, a hol egy országban az egyéni integritást megvédeni hivatott egyéb jogokkal olyan könnyedén bánnak el, a mint módomban lesz bizonyítani: ott természetes, hogy egyes kisebb hatáskörrel felruházott, de a hatalom birlalásába jutott tisztviselők ebből levonják a magák részére a következtetést s a szerint teljesítik feladatukat. így látjuk, hogy mily különös módon jár el a rendőrségnek egyik másik közege a személyes szabadság tekintetében. Ez annál sajnálatosabb, mert senkisem tagadhatja, hogy a rendőrségnek nemcsak feladata, hogy egyes feljelentés folytán tudomására jutott bűnügyben teljesítse a nyomozást, hanem, hogy prevencziót is teljesítsen és különösen hivatásának tartsa az úgynevezett erkölcd rendészetet. Ebbr 1 ! a szempontból ha azt látjuk, hogy a budapesti rendőrség egyes kétes exisztencziákat figyelemmel kísér, azoknak működését ellenőrizni igyekszik, ha azt látjuk, hogy a társadalomban elharapódzó és meg-meg ismétlődő bizonyos bűntények vagy cselekmények sokaságának forrását kutatja, például észreveszi, hogy bizonyos osztályokkal szemben a zsarolásnak bizonyos tendencziái nyilvánulnak, s ő ennek nyomára akar jutni ; ha azt látjuk, hogy az általános rendészettel kapcsolatban bizonyos nem épen
