Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-230

2S0. orsíágos ülés 1898. február 1-én, kedden. 187 Mert ilyen ma a hangulat, mint a most ál­talam felsorolt tények mutatják. Nem szavazom meg a költségvetési tételt, (Helyeslés a ssélsö baloldalon.) hanem kérem a belügyminiszter urat, hogy igenis, méltóztassék sorra venni ezen dol­gokat; méltóztassék vizsgálatot elrendelni, s ha nekem nem lesz igazam s a tényálladékból ezt felderíti, ép oly férfias bátorsággal, mint most szóltam — a nélkül, hogy személyeket támad­nék, egyszerűen csak feltüntetve és jellemezve az egyes eseteket — itt a ház szine előtt esetről­eseíre avokálni fogom, a mit mondtam. De ké­rem a bizonyítékot, hogy nincs igazam. A költség­vetést el nem fogadom. (Élénk helyeslés a ssélsö baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Olay Lajos! Olay Lajos: T. képviselőház! Egyáltalán nem volt szándékom e tételnél felszólalni, de igazán felháborító dolgokat beszél el Pichler Győző t. képviselőtársam, s én ezekkel kapcso­latban csak egy rövid tételt akarok felállítani. (Halljuk! Halljuk!) Mi ugyan a rendőrségnek ily nagymérvű visszaéléseit nem tételeztük fel, de még ennél sokkal különb rendőrségre sem lehet bízni bűn­ügyekben az előnyomozást. Minden jogállamban minden jogász tudja azt, hogy a büntető ügyek­ben, a vétségekben az előnyomozást a rend­őrségre bízni nem lehet, mert az ilyen dolgok­ban sehol meg nem bízható. Mi történt? Az igazságügy miniszter, a ki­nek kezébe volt ez ügy rendezése letéve, okos emberek részéről tervezve, készen megkapta azt a javaslatot, hogy a személyes szabadságot oly közelről érintő dolgok az előnyomozási eljárás, a bűnvádi eljárásban ne a, rendőrség kezében legyenek, hanem az ügyészség kezébe jussanak. De az igazságügyminiszter lír, nem ismerve, nem tudva azokat a dolgokat, melyeknek intézésére hivatott volna: a nrre nem képes senkinek sem megfelelni, úgy nem volt képes ez ügyben sem a mások okos esze által teremtett dolgot meg­védeni. Ö csak azért, hogy könnyen keresztül surranjon a bűnvádi eljárásról szóló javaslat tárgyalásán, két tekintélyes ellenzéki képviselő által ki engedte Nagyatni a bűnvádi eljárásból ezt a nagyfontosságú intézkedést. VÍSOntíli Soma: Helyesen tette! Olay Lajos: Lehet, hogy az ön véleménye szerint helyes volt, de itt h következés. Most láthatjuk, helyes volt-e? Már most mondja meg Visontai Soma t. képviselő úr, hogy ha ő csak­ugyan józanul és igazságosan gondolkozik, hogy politikai ügyekben jobban megbízik-e az ilyen rendőrségben? Megengedem, az ügyészséget is fel lehet politikai ügyekben használni, de nem hiszem, hogy oly nagy mértékben rendelkezné­nek vele, mint — a példa tanúsága szerint — a rendőrséggel! Az ügyészségben, legalább a közbűntetteknél és büntetendő cselekményeknél, meg lehetne bizni, de, mint a példa mutatja, a rendőrségben nem! Sehol a művelt világban, jogállamokban ily dolgot a rendőrségre nem bíz­nak. Ez csak ott történhetik, a hol olyan, hiva­tására teljesen képtelen miniszter ül azon a széken, mint Erdély Sándor igazságügyminiszter. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Én csak rá akar­tam erre mutatni és kérem a t. túloldalt és a t. miniszterelnök urat, gondoljanak e szegény országgal, és legalább ily dolgokban, ha segít­hetnek, mutassák meg, hogy segíteni akarnak. Küldjék el a teljesen képtelen igazságügyminisz­tert, ültessenek oda más minisztert; jót állok érte, hogy annak első kötelessége lesz egy no­vellát benyújtani, hogy a bűnvádi eljárásba ez nagy tétel visszahelyeztessék, a rendőrségtől az előnyomozati intézkedési jog elvétessék és az ügyészségre bizassék. Ezt kívántam a t. tűloldaldal s a t. miniszter­elnök úr figyelmébe ajánlani, mint nagyon fon­tos s az ország érdekében álló dolgot. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. ház! Én úgy vélem, hogy ez a tétel, a mely most szóban foroff, azzal a körűlménynyel, a melyet itt Olay Lajos t. képviselőtársam felemlített, vagy semminemű vagy csak nagyon tág összefüggésben van. Az én köbzeszólásomat is, úgy látszik, félremagya­rázta a t. képviselő úr, és így kénytelen vagyok némi felvilágosítást adni ebben a dologban, annál inkább, mert mikor ezt a kérdést az igazság­ügyi bizottságban tárgyaltuk, azon ellenzéki kép­viselők között, a kik a minisztert a később valósággal foganatosított rendelkezésre felkértük és a javaslat módosítására felhívtuk, én magam is ott voltam. Arról volt ott szó, hogy az ere­deti javaslatban megmaradjon-e az illető szakasz úgy, hogy maga az ügyészség teljesítse a nyo­mozást. Mert külömbség van a közt, hogy a királyi ügyészség vezeti-e az előnyomozást vagy teljesíti-e, hogy tehát a perbea álló egyik fél, maga a vádhatóság fel legyen ruházva a bűn­vádi perben azzal a nagy hatalommal, hogy ő ne csak szeresse az előnyomozást, hanem telje­sítse is, embereket letartóztasson, házkutatások it ő maga foganatosítson és így egy a rendesnél fokozottabb és a modern bűnvádi eljárás tani fásától teljesen eltérő, ily nagy prepotencziát gyakoroljon a bíínperben. Azt kérdem tehát Olay Lajos t. képviselőtársamtól, a ki épen a személyes és egyéni szabadság érdekében szólalt fel, hogy oly nagyon tetszett volna-e neki, ha az igazságügyminiszter nem hallgatva az ellen­zék felszólalására, megNagyta volna az eredeti javaslatban nemcsak azt, a mi benne van, a 2i*

Next

/
Oldalképek
Tartalom