Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-230

280. országos ülés 1898. február 1-én, kedden. 185 tiz, a másik tizenegy éves. Beidézésüket elrendelték, s hogy rögtön foganatosíthassák — hat nap előtt történt ez az eset, — reggel kilencz órakor beállított a községi elemi iskola második osztályába két detektív s 68 leányka közül ezt a tiz és tizenegy éves két kis leányt kivette, (Zaj a szélső baloldalon,) felpakolta a kocsira és bevitte a rendőrségre. Egy órára kapta vissza az anyjuk nagy könyörgésre, (Zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Szégyen, gyalázat!) s mire visszakapta, már az összes budapesti elemi községi iskolákból ki voltak csapva a kis leányok. Tessék utána nézni az esetnek, t. belügyminiszter úr. Akármit csinált volna ez a tiz és tizenegy éves leány, ha báimi súlyos váddal illette volna őket a rendőrség, a mivel pedig nem illette, szabad-e megtenni, hogy a szülő, a törvényes gyám kikerülésével, egyenesen az iskolába hatoljon be a rendőr, és ha már megteszi, hogy iskolába megy, miért nem megy az igazgatóhoz, s miért nem hivatja fel a gyermekeket, hanem az iskolába megy s onnan a padokból veszi ki a gyermekeket. Mit vétett az a tiz és tizenkét éves kis leány? De azért, a mit vétkezett, egész életében a mételyt, egész életében a mérget és lelkébe az elvadúltságot nem a vétke, hanem a detektívek általi elczipelése csöpögtette be. (Ügy van! Ügy van! Élénk mozgás a szélső baloldalon.) Sima Ferencz: Nem a detektív bűne ez, hanem a főkapitányé, a detektív csak szolga. Hentaller Lajos: Harambasa s nem főkapitány. (Zaj.) Pichler Győző: Nem szavazom meg a költségvetést a rendőrségnek azért sem, mert lábbal tipor minden jogszokást, minden törvényt akkor, midőn törvénytelenül idéz embereket. Beigazolhatom tizenöt-húsz esetben a t. belügyminiszter úrnak, hogy beállít az ember lakásába egy detektív és felmutat egy idézést, melyen ott van: »Azonnali megjelenésre, különbeni elővezettetés terhe mellett.« Az illető fél azt mondja: Kérem, én iparos vagyok, én hivatalnok vagyok, azonnal nem mehetek, jelentem előbb a főnökömnek, vagy akárhol. De ott van a »Különbeni elővezettetés« — és a detektív fogja és viszi. (Derültség. Mozgás a szélső baloldalon.) Idéző czédulák állnak rendelkezésemre, kikutattam és onnan tudom, hogy ez így van. Nem szavazom meg ezt a tételt a rendőrségnek, t. ház, mert belső adminisztratív ügyeiben hallatlan könnyelműséggel jár el. A főkapitányság épületében van egy börtön, a melyben tegnapelőtt égett el egy szegény fogoly, kihágással volt vádolva. Állítólag tüzet fogott a ruhája a kályhán. Hol szabad egy börtönben nyitott kályhát használni, a hol esetleg a kétségbeesett emberek esetleg önmaguk gyújtják KÉPVH. NAPLÓ. 1896- 1901. XII. KÖTET. magukra a börtönt. De nem is hihetem, hogy egy börtönben, a hol ketten vannak, valaki eléghessen. Méltóztassék tehát ez ügyben vizsgálatot rendelni, mert vagy az az őrültség van ott meghonosodva, hogy oly helyre tesznek elfogott embereket, a hol oly nyitott kandallók vannak, mint a miniszterelnökség szalonjában, vagy nem úgy történt, hogy a kályhánál gyúladt volna meg a fogoly. Mert szinte érthetetlen, hogy ez hogy történhetik meg, mikor mindent elszednek azoktól a foglyoktól, midőu leviszik a börtönbe, hogy meg ne sérthessék, vagy meg ne karczolhassák magukat. (TJgy van! Ügy van! a szélsi baloldalon.) Különben Mayer Anna volt a neve annak a leánynak s három nap előtt történt. Nem szavazom meg a rendőrségnek ezt a tételt azért sem, mert kétféle börtöne van. A börtönvizsgáló bizottság, melyet a főváros küld ki, minden hónapban kétszer megvizsgálja azokat és így tanúk igazolják, hogy van egy börtön, a hova azokat vezetik le, a kiket meg kell puhítani. Annak a börtönnek a nevét, tekintettel arra, hogy nem vagyunk az ausztriai országgyűlésen, meg nem mondhatom. Nem szavazok meg a budapesti áüamrendőrségnek semmit azért, mert az egész államrendőrség nagyzási hóbortban^ szenved. (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) 0 már nem elégszik meg a belügyekkel, hanem a külügyekkel is foglalkozik. (Derültség. Halljuk! Halijuk!) És különös érdeklődést tanúsít a Balkán-félsziget iránt, oly érdeklődést, a melyhez foghatót a legutolsó magánszemély sem tűrhet el. Vannak minden embernek, t. ház, legyen az bármily ma.oas, vagy bármily alacsony állásban, bizonyos belügyei, a melyek előtt a nyilvánosság szemet, huny, belső lelki és szívügyei, a melyekhez senkinek semmi köze. Ezeket elvégzi a magánember, bármily magas állásban legyen is, és a mikor ily ügyek előtérbe jutnak, a magánegyént egy szóval sem szabad bántani. Ezt tehát megkövetelheti mindenki. Nohát, t. képviselőház, szórói-szóra, hogy tiszteletteljesen fejezzem ki magamat, és itt megmondhassam, hogy semmi egyéb nem vezet, mint a végtelen tisztelet és nagyrabecsülés. (Egy hang a szélső baloldalon: Rudnay iránt!) Nem! Nem használom azon kifejezéseket, melyet rendreutasítások alkalmával már hallottunk az elnöki székből. Hentaller Lajos: Péchy Tamás! Pichler GyÖZŐ: Egy velünk barátságban élő államfőről van szó, kinek magánügyeibe a legbrutálisabb módon beavatkozott, az államrendőrség, mikor ahhoz abszolúte semmi köze nem volt, mert semmi följelentés nem történt, csupán egyszerű kérelem, melyet hivatalosnak én el nem