Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-230

230. országos ülés 1898. február 1-én, kedden. 183 egyszerűen utalok az államrendőrség jelentésére, a hol ez nagyon részletezve van. Az. a csodálatos dolog, hogy az államrendőrség jelentésében beismeri minden baját, és mégsem segít magán és bajain és egy lépéssel sem viszi előre ügyeit. Pedig ez már csakugyan hivatása volna. Megjegyzendő, hogy ennek az ügynek rendezése, határozottan kijelentem, egy kis komoly szándék, komoly munkásság mellett a költségvetés keretén belül létesíthető volna. Nagyon is mérlegelem a fiomiGziális bajokat, a melyek miatt az egyes tételeknél nem lehet a mai pénzügyi viszonyokmellett nagyobb összeget beállítani, de a meglevő tételek mellett is például a tolonczügy a légy egyszerűbb módon rendezhető volna ugyanoly költséggel, mint a mennyit ma reá fordítunk. De ezen rövid megjegyzések, melyek az államrendőrség adminisztratív teendőivel vannak összefüggésben, ma, mikor a tételről szó van, előttem egyáltalán nem mérvadók. Én a rendőrségnek nem azért nem szavazom meg a tételt, mintha ilyen adminisztratív ok vezetne, hanem azért nem szavazom meg, mert a legnagyobb erőszakkal, brutalitással, minden jogot és egyéni szabadságot lábbal tiporva jár el a rendőrség már hónapok óta; a rendőrség előtt a házi tűzhely szentsége, az egyéni szabadság sincs megóva és megfosztja az embereket attól a jogától, hogy önállóan cselekedjenek és hogy ez így van, a mint mondtam, leszek bátor tételroltéteire beigazolni. (Halljuk! Halljuk! a széhö baloldalon.) Nem szavazom meg a rendőrségi tételt azért, mert a rendőrség a családi viszonyokba avatkozik. A családi viszonyokba való avatkozás úgy történik, hogy ha előkelő férfiúnak fia adósságot csinál és hitelezőivel nem tud kiegyezni, akkor a rendőrség avatkozik bele az apa felszólítására és ha máskép nem segíthet rajta, akkor a bolondok házába viszik az illető fiatal embert. Megtörtént, — méltóztassék a belügyminiszter úrnak utána nézni, — hogy a rendőrség egy fiatal embert bolondnak nyilvánított és erre a főkapitány egy rendőrorvossal megvizsgáltatta, a ki kijelenté!te, hogy ő nem tartja bolondnak; mire a főkapitány egy más rendőrorvossal vizsgáltatta meg az ifjút s ennek a nyilatkozata alapján elvitték a lipótmezei tébolydába; még most is ott van, pedig legalább, a mint én tudom, teljesen egészséges. (Mozgás a szélső bololdalon.) Sima Ferencz: Melyik az a kapitány? Pichler Győző: Nem szavazom meg e tételt azért sem, mert mint házasságbontó akadályok eló'segítője szerepel az igen tisztelt rendőr ség. (Derültség. Halljuk! Halljuk!) A kifejezést megválogattam körülírtam, mert erre sehol megfelelő kifejezést nem találtam. Házasságközvetítő ügynököket már láttam, de nem történt meg, hogy a házasság, a mely még meg sem történt, előzetesen felbontassák vagy szétválasztassék, ez csak a magyar királyi államrendőrségnél történhetik meg. (Derültség.) A tény a következő. (Halljuk! Halljuk!) Előkelő gentry családból származó fiatal ember egy szegény leányba volt. szerelmes, a kinek múltjához a rendőrségnek semmi köze. Az illető anya meg akarta akadályozni a házasságot, elment a vidéken azon rendőrkapitányhoz, a kinek kerületében az ő birtoka van; ez azonban megtagadta a hozzájárulást. Feljővén Budapestre, itt elment a főkapitánysághoz s mikor a fiatalok megérkeztek, a főkapitány beidéztette az ifjút, a nőt pedig künn Nagyta a folyosón, a ki ott sírógörcsöket kapott. Betegen vitték el s a dolog vége az lett, hogy kimondta a rendőrkapitány, hogy ha pedig ő ragaszkodik ahhoz, hogy azt a nőt itt Pesten elvegye, akkor a nőt, mint erkö]estele:i előéletűt, el fogja zsuppoltatok (Mozgás hatféléi.) Kérdem, mi köze volt a rendőrségnek ehhez, mikor egy nagykorú úriember valakit hitestársává akar tenni. (Zaj és mozgás a ssélsőháloldalon.) T. ház! Nem szavazom meg a rendőrségnek ezt a tételt azért, mert a rendőrség embertelen és minden emberi érzést arczúlcsapó módon jár el a tanúkkal. Bátorkodom elmondani a következő esetet. Egy egyszerű vétségi ügyben,melyben később tényálladék hiánya miatt az ügyészség beszüntette az eljárást, beidéztek egy nőt, mint tanút reggel 9 órakor s ott tartották mint tanút esti 11 óráig, s Ő se ki nem mehetett, sem eledelt nem kaphatott. Kedden reggel 10 órakor ismét beidézték és ott tartották a tanúnot délután 6 óráig, azonban ügyvédje tanácsára most már két sós zsemlét tett a zsebébe, hogy éhen ne veszszen. Másnap, szerdán délelőtt 1 i órától ott tartották esti 6 óráig, csütörtökön pedig ismét 11 órára idézték meg, s ott tartották esti 6 óráig. Négy napon át a legnagyobb vexáczió és lelkikínozás között tartotta ott a rendőrség a tanút. Az eset csak három-négy hét előtt történt, s így a belügyminiszter úr a legkisebb utánjárással meggyőződhetik, hogy így történt a dolog. Nem szavazom meg a rendőrségnek a tételt, mert oly határtalan könnyelműséggel jár el, mire példa nincsen. Egy előkelő családnak egyik tagját feljelentette itt Budapesten egy notórius uzsorás csalás miatt. Az illető úriember Bécsbeu tartózkodván, azonnal megérkezett, a mint tudomásul vette a feljelentést, és egy előkelő ügy

Tvédnél szállt meg, a ki neki ifjúkori jóbarátja. Az uzsorás segédje, megtudva, hogy megérke-