Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.
Ülésnapok - 1896-229
168 229. országos ülés 1898. január 31-én, hétfőn. itt Budapesten a legnagyobb vétket követte el az igen tisztelt kormány abban az időben a mikor az angyalföldi tébolydát oda helyezte, a hol ma van, minek minden közegészségügyi és közrendészeti ok ellene szólt. Hiszen ma-holnap, mélyen tisztelt ház, az már egy háztömb között van, határozottan egy külváros kellő közepében, És a mikor arról kellett az igen tisztelt belügyminiszter úrnak gondoskodnia, (Halljuk! Halljuk !) hogy ezen intézetet onnan elhelyezze s az ottani telket bármire értékesítse, akkor a múlt évben előállt 10.000 forintnyi költséggel, hogy ott egy új igazgatósági épületet emeljen. Tehát, mélyen tisztelt ház, akkor, a mikor egy intézetett sürgősen el kellene onnan helyezni, mert azon a helyen nem maradhat, akkor az igen tisztelt belügyminiszter 10.000 forintot megszavaztat igazgatósági épület ozéljaira. Nem mondom én, hogy nem volt rá szükség, de azt határozottan állítom és erre az összes pszichiátereket felhívom tanúságúi, hogy az a ház azon a helyen nem maradhat. Ha azt látjuk, t. ház, hogy minden téren, a mi a közegészségügy körébe tartozik a legnagyobb nonchalanceot és a legnagyobb könnyelműséget árúi el a kormány és még azzal mer eló'állani, hogy ő ezen a téren igen nagy haladásban van, ez szakértő embernek a fejébe hajtja a vért, a lakosok mosolyoghatnak felette, de ha mélyebben beletekintenek, úgy minden igazán érző, hazáját szerető és a haza jövő nemzedéke iránt érdeklődő egyénben mélyen elszomorító érzést, kelt közegészségügyünk szomorú helyzete. (Élénk helyeslés a bal- és szélső batoldalon.) Azért, mélyen tisztelt ház, minthogy látom, hogy a mostani kormánynak egyáltalában nem elhatározott szándéka hogy a közegészségügyet arra a nivóra emelje, a melyet megérdemel, s hogy nincsen hozzá érzéke, ezért én ilyen kormány iránt bizalommal nem viseltetem. És mikor ennek kifejezést adok, kérem a t. házat, méltóztassék nagyon fontolóra venni azokat az indokokat és visszaemlékezni, a melyeket beszédem folyamán felhoztam, mikor jeleztem, hogy határozati javaslatot fogok beterjeszteni. A menynyiben ez a határozati javaslat nem czéloz semmi mást, mint hogy a kormány igyekezzék azonnal intézkedni, hogy a ragályzó, fertőző betegségek elleni védekezést, annak keresztülvitelét maga az állam vegye kezébe, saját háztartásában fedezze, kérem, méltóztassanak azt elfogadni. Határozati javaslatom e következőképen szól (olvassa): »Utasíttassék a belügyminiszter úr, hogy az ideig is, míg a közigazgatás reformja keresztül vitetik, a fertőző és ragályzó kórok elleni védekezés az állam által és terhére eszközöltessék, mire nézve a szűk- 1 séges intézkedéseket a t. belügyminiszter úr sürgősen eszközölje.« (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Kiván-e még valaki ehhez a tételhez hozzászólani? (Nem!) Ebhez a tételhez hozzászólni senki többé nem kívánván, a vitát bezárom. Perczel Dezső belügyminiszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A míg egyfelől örömemet kell kifejeznem, hogy a vezetésemre bizott tárezának a közegészségügyre vonatkozó része itt a költségvetés tárgyalása alkalmával minden oldalról ily érdeklődésre talál, másfelől nem hallgathatom el, hegy kevésbbé örvendetesen lepett meg az a modor, a melyben ezt az utóbb felszólalt két képviselő úr, úgy mint Buzáth Ferencz és dr. Major Ferencz képviselő urak tették. Major Ferencz: Megérdemli az ügy! Perczel Dezső belügyminiszter: Az egész kiinduláspontjuk azt hiszem téves. Buzáth Ferencz képviselő úr azt mondja, hogy talán azért, mert a közegészségügy nincsen befolyással a kormány létére, talán azért hanyagolja el ezt a kormány, azért nem szentel eunek nagyobb tevékenységet. Azt hiszem, ez az állítása önmagában megdől, mert ha a közigazgatás valamelyik ága befolyással bir a kormány létére, ez kétségtelenül a közegészségügy és a közegészségügy terén való elhanyagolás a kormány elleni legsúlyosabb vád. Major Ferencz: Kellene! Perczel Dezső belügyminiszter: Úgy is van! A mi pedig Major Ferencz képviselő úr észrevételét illeti, hogy az egészségügy a kormánynak mostoTia gyermeke, a mely teljesen elhanyagoltatik, ez ép oly alaptalan és ép oly igazságtalan vád. Major Ferencz: igazoltam! Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Mióta ez, 1876-ban, életbe lépett, azóta egy pár esztendőt kivéve, a melyre nézve jelentés nem terjesztetett a törvényhozás elé, megvannak a jelentések, megvan azon kék füzetnek évi előző példánya. A ki ma közegészségügyünk állását meg akarja bírálni és azon kérdés felett akar igazságos és elfogulatlan ítéletet mondani, hogy történt-e valami, történt-e haladás, az ne a nyugati kultúrállam okkal hasonlítsa össze mai viszonyainkat, ne arra alapítsa észrevételeit, hogy vannak-e járványos betegségek, hogy mennyi százalékát rabolják el a lakosságnak; ne arra alapítsa, hogy különösen a hét éven aluli gyermekek közt legnagyobb a a halandóság, és ne arra alapítsa, hogy az országban még most is van 178 olyan közegészségügyi körzet, a melyben még nem sikerűit körorvost alkalmazni, hanem hasonlítsa össze azzal