Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-229

220. országos ülés 189?. deczeinber 31-ón, liétfön. 167 gos szövetségbe már több mint az orvosok fele beiratkozott. Ezen országos szövetség lesz hivatva az orvosok sorsát, függetlenül mindenkitől, szolgálni, s hatalmas és hivatott faktor lesz a közegészségügyi dolgokban, irányadó véleményt nyilvánítani és az egész közegészségügyet helyes mederbe terelni. Mikép beszédem elején jeleztem, különös gondot kivánok fordítani az elmebetegek elhelyezésének kérdésére. Mindnyájan tudjuk, hogy évről-évre szaporodik e szerencsétlenek száma, kiknek elhelyezése közegészségügyi, közigazgatási, büntetőjogi és nemzetgazdasági szempontból igen fontos. Nagyon fontos közegészségügyi szempontból, mert az a község vagy város nem tudja mit tegyen azon szerencsétlenekkel, a kórházban nincs hely, a családban nem gyakorolhatják a kellő ellenőrzést, tehát szabadon bolyonganak az utczán, holott, ha ápolás alá vétetnének és megkíméltetnének azon izgatásoktól, a melyeknek gyakran úton-útfélén ki vannak téve gyermekek és mások részéről, még meg lehetne menteni, még épeszű emberekké lehetne tenni őket. (Úgy van! halfelöl.) Fontos közigazgatási és büntetőjogi szempontból, mert a mint az európai jeles statisztikusok kimutatták, 20°/o-a a bűntényeknek, gyilkosságoknak, gyújtogatásoknak elmebetegek által követtetik el. Tessék e felett kissé gondolkodni! Magyarországon — a mire még rátérek — az elmebetegeknek csak 10°/o-a van elhelyezve. Elborzad az ember, hogy mily hanyagság rejlik abban, hogy az elhelyezés kérdése már évtizedek óta nincs megoldva, ki veszi a felelősséget magára azon számtalan gyújtogatáséit ós egyéb bűntényért, azon anyagi és erkölcsi veszteségekórt, a melyek épen az által állanak elő, hogy mi nem törődtünk az elmebetegek elhelyezésével. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Fontos nemzetgazdászati szempontból, mert az elmebetegek legnagyobb részét könnyű gazdasági munkára lehetne alkalmazni; így saját maguk szereznék ' meg ellátásuk költségét és így, a helyett, hogy költségre szorulnak és veszélyesek az egész társadalomra, hasznos elemei lennének. Egyetlen elmebetegnek sem volna tehát szabad lennie, a kiről tudomásunk ne legyen s a kiről gondoskodva ne legyen. (Úgy van! balfelől.) E tekintetben messze előttünk állanak a nyugati államok. így, ha szabad Angliára hivatkoznom, ott egy állandó felügyelőség tartja folyton számon az elmebetegeket, és ott több mint 98 százaléka nyer elhelyezést részint állami kórházintézményekben, részint koloniális rendszerben, részint magános ápolásban Belgiumban egy egész vidéknek kenyérkereseti forrását képezi az egész művelt Nyugatról ocla küldött | elmebetegeknek házi ápolása. Ott szabadon az utczán mozognak az elmebetegek, de nem jut eszébe senkinek őket bántalmazni vagy ingerelni. Ez a műveltség magas foka, ide kell törekedni. (Helyeslés.) Legyen szabad erre nézve néhány statisztikai adatot is felhoznom. Angolországban 1895-ben 94.08Í elmebeteg volt, az egyévi szaporulat 2014; így tehát tízezer lakosra esik 30-95% elmebeteg. Ezekből 69.499 helyeztetett elintézetekben. Skócziában 13.852, — Irhonban 17.655 elmebeteg volt. A kis Bajorország húsz intézettel rendelkezik, Francziaország 111-gyel, Belgium az elmebetegek 80°/o-át képes 40 intézetben elhelyezni. Svájcz több mint két harmadát, tehát 70°/o-át. A nagy Németország 245 intézettel rendelkezik. Ausztriában 34 iutézetben helyeztetnek el az elmebetegek. Hazánkban az 1895-ben elrendelt névszerinti összeírás eredményeként 25.071 elmebeteg van. Ezekből elhelyztetett 1895-ben 5057, 1896-ban már 5800 s egynébány, tehát emelkedés mutatkozott az elhelyezésben, a mennyiben a vidéken egy pár közkórházban külön elmekóros osztályok állíttattak fel. Nálunk, t. ház, 640 lakosra esik egy elmebeteg, a mely szám mutatja, hogy ezen statisztika sem megbízható. Mert ilyen ugrás nincs. (Halljuk! Halljuk!) Ha a nyugaton 300-ra esik egy elmebeteg, Magyarországban nem eshetik 640-re egy. Ez mutatja, hogy sokkal több még az elmebeteg száma, mint a mennyit ez a statisztika feltüntet. Ezt előterjesztve s az igen tisztelt túloldal figyelmét csak ezen egy körülményre hiva fel, kérdem, vájjon lehajthatja-e a túloldalon akár egy is nyugodtan fejét, (Mozgás a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) ha ily viszonyok lehetnek évtizedeken át Magyarországon? Vájjon mi lehet ennek oka? Vájjon jött-e a miniszter úr egyetlen egyszer is a ház elé pénzért ilyen kulturális intézményre úgy, hogy a ház egy tagja is tiltakozott volna az ellen s úgy, hogy a ház egyhangúlag meg ne szavazta volna? Kérdem, hogy e múlt években, midőn a t. pénzügyminiszter úr mindig feleslegekkel dicsekedett, miért nem került sor ezen fontos ügyre. Nem szólok itt az egész közegészségügyről, hanem kiszakítva annak csak egyik legfontosabb ágáról, az elmebeteg-ügyről. Vájjon képezhet-e akadályt valami ? S mégis a t. miniszter úr évekig várt. Pedig már negyedik elődje elhatározta, hogy egy nagy tébolydát fog felállítani Székes-Fehérvárott, (Mozgás jőbbfelól. Halljuk! Halljuk!) el is készíttette az összes terveket, azonban az egyik miniszter azután elhatározta, a másik az elhatározást egyszerűen félredobta s így maradt megoldatlanul évről-évre e fontos ügy. T. ház! Ha szabad erre kitérnem, hiszen