Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-229

166 229. országos tilés 1898. Január 31-én, hétfőn. igazgatási reform életbe nem lép, a t. belügyminiszter úr gondoskodjék arról, hogy a ragályzó és fertőző betegségekkel szemben való védekezést az állam állami pénzen végezze. (Helyeslés a haloldal hátsó padjain.) Ezeket voltam bátor tapasztalatból, de magára a statisztikára is hivatkozva elmondani. Hogy a miniszter statisztikája mennyi értékkel bir, arra néhány adatot leszek bátor felolvasni. Ugyanis az 1896-ban ide beterjesztett statisztika azt mondja, hogy difteria és croupban a törvényhatóságok által be lett jelentve 7915 eset, az anyakönyvek szerint volt 16.868; orvosok által megállapított 8808, nem orvos által 8060. Tehát minden számot egymással szembe lehetne állítani. Havi Nagymázban be volt jelentve törvényhatóságok által 2U12 eset, az anyakönyvek szerint volt 7322. Orvosok által diagnosztizálva 3639, nem orvosok által 3683. És így van ez minden statisztikai számnál. Kértlem, t. ház, lehet-e hitelt adni ennek a statisztikának, lehet-e arra építeni, vonható-e le következtetés, hogy miképen kell közegészségügyi intézményeinket berendezni, ha ilyen hiányos számokkal rendelkezünk? Én azt hiszem, hogy nem! Legyen szabad most, t, ház, a körorvosi intézményre áttérnem. Az igen tisztelt miniszter úr múlt évi beszédében a közegészségügyi intézmény bajainak főokát részben a pénz, részben az orvosok hiányában találta fel. Azt mondta, hogy 180 körorvosi állás van most betöltetlenül. Hát ennek szintén az igen tisztelt kormány az oka, mert semmiféle módon sem gondoskodott arról, hogy a körorvosi intézmény, illetőleg az egyes körorvosok sorsán segítve legyen. Majd ráu'alok egy-két példára, a hol egy egyszerű rendelet is elég lett volna, hogy segítsen. így nem csoda, hogy az orvosok nem mennek falura, hanem inkább nélkülözések közt is városokban telepednek le és tagadhatatlanul sokszor teljesen ezen kifogásolható versenyre kelnek egymással. Leszek bátor statisztikával igazolni. Í893ban a megyékben 68'4°/o-a volt az orvosoknak, a városokban 31*6°/o. 1896-ban már leapad a megyében ez a szám 61"9°/o-ra, a városokban pedig 38í°/o-ra emelkedett. A legutóbbi évben 213 orvos közül 64, tehát csak 30°/o telepedett le 13.800,000 lakost számláló megyei területen és 149, tehát 70°/o 1.400,000 lakost számláló városokban. Tehát a városokban nagy orvos-felesleg, a vidéken nagy orvos-hiány konstatálható. Hogy példával szolgáljak, a körorvosi állomásra nem szégyenteljes állapot-e az, hogy annak a körorvosnak a fizetését mintegy ki kell kunyorálni a községtől, a község bírájától, a helyett, hogy egyszerűen a megyei közpénztárból vehetné fel fizetését és a megyei közigazgatás hajtaná be. Ez egy-két megyében már megvan, de nagy részében az országnak nincs. Kérdem, miért áll az megoldatlanul, nem lehetne-e egyöntetűen egy rendelettel megoldani ? Másrészről, ha veszszük egy megye körorvosi intézményét, látjuk, hogy egy körorvos látogatási díja 210 krajczár, a közvetlen szomszédban léyő körorvos pedig 40 kr. Igazságos-e, hogy egy megyében ilyen különböző díjak szerepelnek? Só't, hogy eklatánsabb példával szolgáljak, Komárommegyében van egy kerület, a hol egy látogatás 13 krajczár! Nem tudom, hogy ez borravaló akar-e lenni, vagy orvosi honorárium. Ily körülmények közt kérdem, mehet-e az orvos ki a vidékre? Mert, ha veszszük egy másik anyagi részét az orvosi díjazásnak, ott van a fuvaráltalány. Hiszen még a rendes bejáratokat sem képes abból fedezni, ha pedig járvány van, akkor ráfizet. Épen úgy ráfizet mindig a megyei tiszti főorvos, ha a megyében megvizsgálja a gyógyszertárakat, a melyeknek száma annyira felszaporodott, hogy majdnem minden községben van már gyógyszertár; természetes, mert jutalmazni kell a kortesszolgálatokat. Kérdem, menynyivel fontosabb a kazán-vizsgálat, melyért a mérnök megkapja a maga fuvardíját, költségeit, egyszóval a legnagyobb díjtételeket élvezi, a tiszti főorvos pedig kénytelen díjtalanul eljárni, esetleg a sajátjából fedezni. Hogy milyen kevés érzéke vau a mi kormányzatunknak az orvosi működés iránt, arra nézve szabad legyen az igazságügyminiszter úrnak egy rendeletét ismertetnem. (Halljuk! Halljuk!) A múlt év június havában adott ki egy rendeletet a járási börtönökben privát orvosok által teljesített orvosi ftmkcziók díjazására vonatkozólag, s azt mondja, egy látogatás a börtönhelyiségben — esetleg kisebb műtéteket is belevéve — 50 krajczár, műtét számba menő dolog, például befecskendezés satöbbi 30 krajczár. Tovább menve, ha megvizsgálja az ételeket, kenyeret, egyszóval tüzetes vizsgálatot tart s arról írásbeli jelentést tesz, ezért kap 50 krajczárt. És így megy ez tovább. Ez a költségvetés, a melyet az igen tisztelt igazságügyminiszter úr a közelmúltban az orvosi kar nagy méltánylására szíves volt körrendeletben közrebocsátani. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Elég az! Major Ferencz: Elég? No köszönöm, nem kérünk az orvosi kar ezen méltányolásából. örömmel konstatálhatom az orvosi karban azon hatalmas mozgalmat, a mely a tömörülésben nyilvánul. A legújabban megalakult orszá-