Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-228

228. országos ülés Í898. január 29-én, szombaton. 141 hogy az egyházpolitikai reformoknak .idevonatkozó rendelkezése egy bizonyos irányban minő romboló hatással van valláserkölcsi szempontból a nép életére, de másrészről ez okiíl szolgáljon arra, hogy ha hiba követtetett el, azt a parlament megkorrigálhassa. Magát a tételt azonban én a magam részéről, a ki az intézménynek, a mint ez szervezve van, híve nem vagyok, nem szavazom meg. Elnök: Kivan még valaki szólani ? Ha nem, a vitát bezárom. Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Nem szándékozom kiterjeszkedni azokra, a mik a szóban forgó tételnél bizalmi, vagy hogy úgy mondjam, személyi szempontból felhozattak. Ezekre ágy tegnap, mint ma, ismételten, minden kételyt kizáró határozottsággal válaszoltam Nem tarthatom feladatomnak azt sem, hogy e tételnél utólagos egyházpolitikai vitába menjek bele. Azt hiszem, a t. ház is méltányolja felfogásomat, hogy a midőn már harmadik esztendeje nemcsak hogy meghoztunk, de életbe is léptettünk egy törvényt és fokozatosan fejlesztjük az ügyet, e törvényt minden egyes budgettárgyalá? alkalmával újabb meg újabb vita tárgyává ne tegyük. (Helyeslés jőhbfelől.) Épen azért csak nagyon röviden kívánok azon tárgyilagos megjegyzésekre reflektálni, a melyek az anyakönyvi kiadások tételénél itt felhozattak. Az anyakönyvekről szóló törvény végrehajtása, és így az anyakönyvek vezetése az egész országban teljesen kielégítő mérvben van folyamatban. Ez idő szerint körülbelül 5000 az anyakönyvi kerületek száma; túlnyomó nagy többségük — 4950 — részint rendezett tanácsú városokban, részint nagyközségekben van. Teljesen igazuk van azoknak, a kik itt ráutalnak a költségek szaporodására. De hiszen úgy elődöm, a ki előterjesztette a törvényjavaslatot, valamint én is, a mikor az itt tárgyaltatott, kijelentettük, hogy igenis akkor elég volt az az összeg, és nem is kellett több nyolczszáz és néhány ezer forintnál; de arra nem gondolt senki, hogy ez beláthatatlan időkig változatlanul lesz a budgetbe beilleszthető és hogy így a kívánalmak és a viszonyok fejlődése folytán nem kell majd a költségeket emelni. Azt hiszem, ezt mindenki előre láthatta. Méltóztassék megnézni úgy az én budgetemtiek, valamint a többi kilencz budgetnek akármelyik rovatát, ott is évről-évre majdnem minden'k tételnél fokozódó emelkedést fog látni. A mi Major Ferencz és Páder Rezső képviselő uraknak azt az észrevételét illeti, hogy a községek dologi kiadásokkal túlságosan terheltetnek, itt csak ismételhetem, hogy a községeket a törvény rendelkezéséből terhelő dologi kiadások minimálisak és elenyészó'k azon előnyök mellett, a melyek az anyakönyvi törvény életbeléptetése folytán épen az alsófokú helyi adminisztráczió, a községi tigyigazgatás terén elérettek. Hisz tudnivaló, hány új segédjegyzőség szerveztetett, hány új másodjegyzői állás kreáltatott; és pedig annak daczára, hogy ők munkásságuknak több mint felét községi belügyben, más adminisztratív ágban teljesítik, díjazásukat mégis egészen az anyakönyvi kiadásokra szánt tételből fedezzük. (Mozgás és ellenmonddsok a szélső baloldalon.) Tavaly előterjesztettem egy kimutatást ezen, a vármegyékben újon szervezett állásokról ; így legutóbb csak Bereg vármegyében huszonnyolczat szerveztünk. Sima Ferencz: Miért nincs akkor minden vármegyében ? (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Perczel Dezső belügyminiszter: Mert a hol nem szükséges, ott nem szervezünk. A hol egy körjegyzőséghez annyi község tartozik, ott, hogy meg ne nehezítsük az adminisztráeziót, kell, hogy szaporítsuk azzal, hogy új embereket állítunk oda, mindenütt a tényleg felmerülő szükséghez képest, ott, a hol akadálya van, annak az akadálynak eltüntetése után. A mi azt illeti, hogy itt-ott még kisebb szabálytalanságok, rendetlenségek merülnek fel, azt általánosságban venni nem lehet; azért, hála Istennek, sokkal kevesebb baj van, mint a mennyit a legvérmesebb egyén is az intézmény életbeléptetésének harmadik esztendejében várhatott volna. A hol mégis konkrét panaszok adják elő magukat, mindazok szigorú vizsgálat tárgyát képezik és a megtorlás sehol el nem marad, vagy pedig megtörténik az, a mi a törvény értelmében a panasz jövőben való mellőzésére szükségesnek mutatkozik. Elismeréssel kell adóznom ez idő szerint is az anyakönyvi felügyelők működéséért, kiknek igen nagy részük van abban, hogy az a pontosság, mely ugyan minden hivatal vezetésénél megkívántató, de a mely sehol oly mellőzhetetlen, mint épen az anyakönyvi intézménynél, itt mindenütt megvan. Végül még érdekelni fogja a t. házat, ha felhozom azt, hogy miután a legsúlyosabb- és legméltányosahbnak talált panaszokat voltam kénytelen észlelni a főváros anyakönyvvezetési ügye körül, tehát itt a szerint intézkedtem, hogy már az 1898. év kezdetétől fogva az eddig fennállt három helyett öt anyakönyvi hivatal működjék és pedig a Duna-jobbparti részen egy, a városnak Duna-balparti népesebb részeiben pedig négy. Ez által, azt hiszem, itt is teljesen megfelelünk minden jogos igénynek, és azok a kisebb panaszok vagy elégedetlenségek, a melyek a főváros területén hallgatók voltak, ez által teljesen el fognak enyészni. Kérem a t. házat, méltóztassék ezek után