Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.
Ülésnapok - 1896-228
142 228 « országos ülés 1898. január 89-én, szombaton. a tételt, úgy a mint itt van, megszavazni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kérem azon t. képviselő urakat, a kik a tételt elfogadják, szíveskedjenek feláll an i. (Megtörténik.) A ház a tételt elfogadta Perczel Béni jegyző (olvassa): Dologi kiadások 111.600 forint. Elnök: Senki sincs felírva; következik a szavazás. Kérem azon t. képviselő urakat, kik a tételt elfogadják, szíveskedjenek felállam". (Megtörténik.) A tétel el van fogadva. Az előadó úr kíván szólani. Fenyvessy Ferencz előadó: T. ház! A pénzügyi bizottság nevében van szerencsém kérni a t. házat, méltóztatnék a személyi járandóságok és a dologi kiadások között az átruházási jogot kegyesen megadni, Elnök: Azt hiszem, kimondhatom ... (Ellenmondások a szélső baloldalon ) Nem méltóztatoak megadni ? (Igen I Nem !) Kérem azon t. képviselő urakat, a kik kívánják, hogy a személyi járandóságok és 'dologi kiadások között az átruházási jog megadassék, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik ) A képviselőház az átruházási jogot megadta. Perczel Béni jegyző (olvassa); Színművészeti kiadások és bevételek. Eendes kiadások, XVI. fejezet, 6. czím. Rendes bevételek, III. fejezet, 2. czím. Kiadás. A magyar királyi operaház állami javadalmazása 215.000 forint. Hoek János jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. ház! A t. belügyminiszter úr bizonyára emlékezni fog, hogy a múlt költségvetési vita alkalmával azt a szíves ígéretet tette felszólalásom folytán, hogy minden esztendőben a képviselőház, illetve a törvényhozás számára be fogja nyújtani azon jelentéseket, a melyek az operaháznak és nemzeti színháznak úgy művészeti, valamint anyagi tényeit is kellő világításba fogják helyezni és kellőleg tájékoztatni fogják a törvényhozás tagjait. Igen sajnálom, hogy daczára ezen határozott kijelentéseknek és ígéreteknek, mégis abba a helyzetbe jutottunk, hogy midőn most a költségvetést tárgyaljuk és különösen, midőn a színművészeti kiadások tételénél az operaház és a másik nemzeti műintézet tényeire vonatkozólag is bírálatot vagyunk hivatvák gyakorolni, a t. belügyminiszter úr ezen jelentéseket nem nyújtotta be s így mi ismét csak arra vagyunk utalva, hogy a hírlapokból vegyünk tájékozást és hogy mende-mondák alapján gyakoroljuk a törvényhozói bírál t fontos kötelességét és tisztét. Fölszólalásomnak tehát egyik czélja az, hogy a t, miniszter urat arra kérjem, hogy a múlt évben tett kijelentéséhez hiven legyen szíves ezeket a jelentéseket mielőbb a törvényhozás elé juttatni. Még csak röviden érinteni kívánom az operaháznak a dolgait, mert hiszen az az ideiglenes helyzet, a mely most ott uralkodik, semmiesetre sem alkalmas arra, hogy a vezetésre vonatkozólag itt behatóbb vita keletkezzék. Azonban mégis fordulnak ott elő olyan tények, a melyek lehetetlen, hogy a törvényhozás tagjának bírálatát ki ne hívják. A í. miniszter úr is észrevehette, hogy azon terheken kivfíl, a melyeket az állami költségvetés a nemzetre ró, még szintén nagyon busás terheket rónak a nemzetre az úgynevezett elvesztett perek, a melyekről a képviselő az újságokból értesül és a melyekbői azt a sajnálatos tényt kell konstatálni, hogy ott nagy mértékűek az összetűzések a művészeti személyzet és a vezetőség között és hogy annyira téves és ferde bírálatokra és jogi magyarázatra adnak sokszor okot a megkötött szerződések, hogy nem egyszer, hanem egy évben többször is megtörténik, hogy az elbocsátott vagy konfliktusba keveredett művészeknek megindított pere folytán az opera busás kártérítésre köteleztetik, a mely kártérítések bizony így esztendőkön át meglehetős nagy összegekre rúgnak. Csak egyre hívom fel a t. miniszter úr figyelmét, a Broulik-perre, a hol a szerződésnek nem tudom miféle magyarázata folytán és az által, hogy szintén összetűzés keletkezett a vezetőség és az illető művész között, a mint legutóbb olvastuk, tízezer forint kártérítésben marasztalták az operaházat, mely nem tudom jogérvényes-e. vagy nem, de valamelyik bíróság már mindenesetre így döntött és kimondotta a kártérítési kötelezettséget. De, t. képviselőház, ezen, már jogi elbírálás alá esett konfliktusokon kívül nagy sajnálattal kell konstatálnia a törvényhozás tagjának azt is, hogy ott olyan zsörtölődések és olyan sajátságos összetűzések vannak egyes kiváló és különben elismerésre méltó művészek és az igazgatók között^ a melyek, mondhatom, nem épen valami chevaleresque felfogás feltüntetésére szolgáltatnak alkalmat. Látjuk ott azt is, hogy bizonyos, a szerződésbe foglalt fellépési és túlfellépési díjaknak az igazgatók által sokszor czélzott elvonása és az illető művész által sokszor czélzott elnyerése folytán oly konfliktusok keletkeznek, a melyek egyrészt bizonyos előadások művészi nívóját veszélyeztetik, másrészt az igazgatóságot sokszor a legkellemetlenebb és legkényesebb helyzetbe hozzák a legválságosabb és legfontosabb pillanatokban. T. ház! Az ily konfliktusok azt mutatják, hogy bizony a szerződéseknek ilyenféle pontozatai és megállapodásai nem alkalmasak arra,