Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-228

238. országos ülés 1898. január S9-én, szombaton. 139 esinynyal néppárti ízíí beszédnek neveztek. Erre való hivatkozással minden téren lelkiismeretes takarékosságot kívánva, midőn látom, hogy ez az elv van itt megszegve, hogy ilyen haszontalan dologra ennyi pénzt pocsékolnak el, ezt a ezímet az első tételtől az utolsóig, szóval egy krajczárt sem szavazok meg. (Helyeslés a baloldalon) Hock János'jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! . . . Sima Ferencz: Én vagyok fölírva, engedelmet kérek, az előttem szóló képviselő úr után én közvetlenül feljegyeztettem magam, és így magam részére tartom fenn azt az igényt, hogy beszélhessek. Kikorrigálni sem a jegyző urnak, se senkinek nincs joga, csak az én hozzájárulásommal. Polónyi Géza: T. ház! Miután fel lettem szólítva, röviden csak a következőket jegyzem meg: a képviselő ár azt sem tudja, hogy milyen ezímen akarok beszélni és vindikálja magának az elsőséget, holott én, eltekintve attól, hogy szabáíyszerűleg jelentkeztem a szólásra és a jegyző úr engem szólít fel s azt kell joggal hinnem, hogy a soros én vagyok, személyes kérdés czímén is reklamálom magamnak a hasszabályok értelmében azt a jogot, hogy nyilatkozzam ; még pedig személyes kérdés czímén azért, mert tegnap a t. belügyminiszter úr beszédemet olvasta fel, a melyre nekem e perczhen nyilatkozni kötelességem, de azt hiszem, hogy a személyes kérdéstől eltekintve is, miután a jegyző úr felszólított, a szólásjogom engem illet. Azt sem tudtam, hogy a képviselő úr föl van-e írva, vagy nincs. Magam részéről, t. ház, röviden és objektíve néhány ténykérdést szeretnék rektifikálni, Illetve helyreigazítani azokra vonatkozólag, a mik Szalavszky főispán ügyével kapcsolatosan tárgyaltattak. T. képviselőház! Tűnődtem a dolog felett, vájjon helyes és kötelességszerü-e, hogy én ezen kérdésben fölszólaljak, de attól tartok, hogy hallgatásom esetleg egyik vagy másik irányban félremagyarázásra adhatna okot és miután várakozásom ellenére ez a dolog ma újból szóba került, méltóztassanak kegyesen megengedni, hogy magukra a tényekre szorítkozva; erről a következőket mondhassam el. A t. belügyminiszter úr felolvasott beszé demben nagyon helyesen utalt azokra, a miket én elmondtam. Hozzáteszem, hogy azokhoz sem hozzátenni való, sem elvenni való semmi mai napig nincs. Miután azonban úgy látszik tévedések forognak fenn, kötelességemnek tartom a következőket röviden rekapitulálni. Az én felolvasott beszédem csak részben függ össze azokkal, a mik most történtek a képviselőházban, tudniillik csak azon tényekre vonatkozik, melyek a Takáes-Csillagi-féle esetre alkalmazott közleményekben foglaltatnak. Itt kötelességem mindenkinek felvilágosításául a következőket megjegyezni. Nekem közvetlen tudomásom van azokról, a miket itt mint tényeket röviden előadok. Az egyik része a vádaknak, a melyek emeltettek, vonatkoznak arra, hogy Szalavszky Gyula főispán ellen a kúria egy megszüntető határozatot hozott, mely tisztán az elévülés okával volt megindokolva. T. ház! Azt a jogász előtt szükségtelen magyaráznom, hogyha a kúria bármely ügyet elévülés ezímen szüntet meg, akkor ki van zárva, hogy ennek az ügynek érdemleges részeivel foglalkozhassak. Miután az illető főispán ezen alkalommal magára nézve nem tartotta kielégítőnek azt, hogy a kuria ily végzése alapján Bzüntettessék meg ellene az eljárás, mint ő kínálta az alkalmat a másik félnek a bizonyításra és hamis vádaskodás miatt perbe fogta azt a felet, ki őt feljelentette. Ezen hamis vádaskodási per folytán két egybehangzó határozattal az illető hamis vádaskodás czímén jogerősen vád alá helyeztetett, és midőn a főtárgyalás elkövetkezett, az egyik vádlottnak könyörgésére egyezett csak bele a főispán abba, hogy ő ellenük ezt a hamis vádaskodás! pert ne folytassa, A bocsánatkérésre vonatkozó nyilatkozat közjegyzői okiratba lett foglalva. Ezt tavaly a mélyen tisztelt belügyminiszter úr — gondolom — fel is olvasta. Idáig terjed az, a mit én mint tényt a magam részéről kell, hogy konstatáljak. Azt hiszem, ez lojális és becsületbeli kötelességem ott, hol a becsület kérdése fel van vetve. Ezzel kapcsolatosan legyen szabad azt is kijelentenem, hogy azon kérdésekre, melyek e kereten kívül hozattak a ház elé, nevezetesen arra, hogy a főispán ellen később valami botrányos czikk jelent meg, melynek tartalmáról sincs tudomásom, tavalyi beszédem nem vonatkozik, erre most sem térek ki. Csak ezt a ténykérdést kívántam helyesen rektifikálni. Azt hiszem, nem éltem vissza a t. ház kegyes engedelmével. Hock János jegyző: Sima Ferencz! Sima Ferencz: T. ház! Én a Szalavszkykérdéssel pillanatig sem foglalkoznám, ha az előttem szóló t. képviselő ár lojalitásból, legalább pillanatra, nem akarná azt a látszatot adni e kérdésnek, legalább a közvélemény megtévesztése érdekében, hogy Szalavszkyval szemben a sajtó útján felmerült támadásnál esetleg a vádlók csak bocsánatkéréssel térhettek ki Szalavszky üldözése elől. Ezt azért kívánom megújítani, mert feltétlenül osztozom Rakovszky István képviselő úr azon véleményében, hogy egy főispán perezre sem tűrheti el, hogy róla a haza egyik 18*