Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-228

á28. országos ülés 1898. január 29-én, szombaton. 137 látjuk azt évről-évre, hogy kerek 100.000 forinttal növekszik ez a tétel; látjuk azt, hogy olymérvíí munkamegterheltetést von ez maga után a jegyzői karra, Szóval azon közigazgatási tisztviselőkre, a kik ezen teendőkkel meg vannak bízva, hogy nap-nap után új anyakönyvezetői hivatalokat kénytelen a kormány felállítani. így előreláthatólag évről-évre nagyobb tételeket kell felvenni, hogy az anyakönyvvezetés budgetjét fedezni lehessen. Ha még ezen költségekhez, a melyeket az állam kéoytelen budgetjébe felvenni, hozzás? ámítjuk még azt a nagy megterheltetést is, mely ebből az egyes községekre hárul az által, hogy azok a dologi kiadásokat kénytelenek fedezni: csak akkor látjuk igazán, hogy mily nagy mérvben veszi igénybe az államnak és polgárainak erejét az anyakönyvvezető-hivatal és hogy mily mérvben gátolja meg az egyes községeket a reájok sokszor nagyobb szükségletet igénylő közkiadások tekintetében. Épen a t. előadó ú', de a túloldalon is többen hangoztatták, hogy minden oldalon takarékoskodnunk kell. Hangoztatták azt is, hogy már a jövedelmeket nem lehet fokozni, mert az állam elérte már azt a fokot, melynél több jövedelmet nem követelhet a polgároktól, és odamutatott Arányi Miksa t. képviselőtársam is, hogy megtakarításokból igyekezzünk fedezni a még szükségelt kiadásokat. Ha meggondoljak azt, hogy a közel jövőben mintegy elháríthatatlan teendőképen áll a képviselőház előtt a közigazgatás rendezése, a mit pedig, a mint ezt mindenki tudja, rendezni csak több millió forint újabb beállításával lehet; ha meggondoljuk azt, hogy azok a kiadások, a melyeket feltétlenül az államtól kell, hogy várjon a társadalom, a humanitárius intézmények létesítése tekintetében még csak úgyszólván a kezdetnek kezdetén vagyunk: akkor kérdem, hogy Arányi Miksa igen tisztelt képviselő úr, a ki a megtakarításokról beszél, vájjon melyik tételt jelzi ő meg, a mely felesleges, melyik tétel az a költségvetésünkben, a hol több milliót meg lehet takarítani, hogy azon kiadásokat, a melyek elől a közel jövőben nem zárkózhatunk el, fedezni tudjuk a nélkül, hogy nagyobbmérvíí megterhéhségnek ne tegyük ki a polgárságot. Arányi Miksa: Megmondottam! Major Ferencz: T. ház! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Ezen intézményt, a mely a polgárok zaklatásával jár; ezen intézményt, a mely a polgároknak és pedig szűkebb körbe véve az egyes községeknek anyagi kiadásait oly mérvben fokozza; ezen intézményt, a mely az államháztartásból oly nagy összeget von ki, a mely több, mint egy millió forint, megakadályozza, hogy oly fontos tételeknél, minők a közegészségügy, a melynél alig lehet csak százezer foKÉPYH. NAPLÓ. 1896—1901. XII. KÖTET. rintról beszélni, mely a közegészségügy javítására a költségvetésben felvéve lett, a melynek pedig felkarolása hivatva volna, hogy megmentse ezrek és ezrek életét, s a mely el van hanyagolva azért, mert az államháztartás mindig olyan dolgokra fecsérli millióit, a mikre nem volna szükség, — minthogy látom, hogy az államháztartásunk nem azt veszt irányadóul, hogy hol van a feltétlen szükséglet, nem azt veszi irányadóul, hogy mely téren kell előre haladnunk és mely téren keli okvetetlenül befektetéseket tennünk, hanem elővesz egyes dolgokat hatalmi érdekből, mint az egyházpolitika, és azokra milliókat dob ki: én ilyen kormányzatnak meg nem szavazom és azt, mint olyan tételt, a melyet én, úgy mint az egész egyházpolitikát, fölöslegesnek, rossznak tartok, pártom nevében is töröltetni kérem. (Élénk helyeslés a baloldal hátsó padjain,) Hock János jegyző : Páder Rezső ! Páder Rezsől T. képviselőház! (Ralijuk! Halljuk!) Igen bajos az ilyen szenzácziós dolgok után beszélni, mert nagyon nehéz az elmondandók iránt a ház figyelmét felkelteni; de mégis azt hiszem, hogy ha tárgyilagos leszek, mint a hogy arra igyekszem, akkor a t. ház az elnöki esengetyű igénybe vétele nélkül is figyelmével, türelmével megajándékoz, a mit ezennel kérek. (Halljuk! Halljuk!) Ennél a tételnél bátorkodómat, ház figyelmét egy oly körülményre fölhívni, a mely úgy az anyakönyvvezetés, mint más állami intézmények behozatalánál folyton ismétlődik, de a mely körülményre az illető törvényjavaslatok tárgyalásánál egyáltalában sohasem történik utalás, (Halljuk! Halljuk!) Majd észrevehetjük, ha az idei költségvetésben nem, de utóbb mindenesetre, hogy az új tisztképző tanintézetek felállítása és fentartása után keletkeznek a központban adminisztraczionális kiadások, melyek ezen tételnél egyáltalában nem említtettek fel és a katonai tisztképző intézetek majdani költségeihez nem is lesznek majd hozzászámítva, pedig a tisztképző intézeteknek főfelügyelete és központi ellenőrzése ^czímén lesznek mellékköltségek, s ezeket nem fogják úgy tekintenteni, mint az illető intézmény kiadásait, hanem azokat hozzácsapják a központi igazgatási kiadásokhoz és ezt azzal okolják meg, hogy a központban az adminisztraezionális teendők felszaporodtak. így történt az anyaköoy vvezetésnél is.Annak idején lenyomták a leendő költségeket, a községek terheit beleszorították a »dologi kiadások« kifejezésbe, s elhallgatták a keletkezendő közpoati költségeket. Tavaly azt vitattam, hogy központi kiadások ezímén kiadások történnek, s azokat 10 — 12 forintra mondottam. A t. belügyminiszter úr ezen állításomat 18