Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-228

132 228. oruágos ülés 1898. jannir 29 én, siombaton. tem a városházára és elismervény mellett tétettem át a megyéhez. Egyszerre kapok levelet az alispántól, melyben azt írja: »a privigyei kerület minden plébánosa beküldötte a táblázatokat, csak ön nem; nyolez nap alatt küldje be.« Erre elmentem a jegyzőhöz s kérdeztem, áttette-e? •Igen — mondja a jegyző — itt van a posta könyv ; ekkor és akkor tétettek át.« Megcsináltam másodszor is, de most elvittem a szolgabírói hivatalba, szintén elismervény mellett; tehát két elismervényem volt, hogy a táblázatokat áttettem. Harmad- vagy negyednap megint levelet kapok az alispántól, a hol azt írja: Ha 24 óra alatt ki nem állítom, akkor az én bőrömre állíttatja ki. (Élénk derültség.) Ekkor aztán elmentem a szolgabírói hivatalba, és kérdezem a szolgabirótól, elktildte-e. »E1 hát, itt a postakönyv.* »Hát most mit csináljak, mondtam neki, hisz ezek ázsiai állapotok; ez megérdemli, hogy az újságokba kitegyük.« Akkor a szolgabíró: »Kérem szépen, ne tegye.« — »Hát mit csináljak?* — » Állítsa ki még egyszer.« (Derültség.) Kiállítottam harmadszor is és odacsatoltam levelemhez, a melyet az alispán úrhoz írtam, s a melyben azt feleltem: «Van szerencsém az ide mellékelt kétrendbeli elismervényt beküldeni, mint bizonyítékot arra, hogy nem kétszer, hanem háromszor küldöttem be; és most tessék megítélni, hol van a rendetlenség: a privigyei plébániában vagy pedig a központban ?« Hát ilyen állapotok vannak odakint, igen tisztelt miniszter úr. így járnak el a szegény néppel és akkor nem is csoda, ha a nép senkit a világon, — tisztelet a kivételeknek, vannak ott is kivételek, — de általában senkit a világon annyira nem gyűlöl, mint a jegyzőket. És azért, igen tisztelt belügyminiszter úr, egy alázatos kérésem van. Maguk az adókönyvecskék és a kivetési mód olyan furfangosak, hogy az ember nem tud eligazodni rajta. Hiszen az adókönyvecskéknek világosaknak kellene lenniök. (IIelyeslés balfelöl.) Az adókivetésnek is világosnak kell lennie, hogy a legszegényebb ember is, a ki olvasni tud, maga számíthassa ki magának, vájjon igazságosan fizette-e az adót. Ezeket pedig olyan furfangosan állítják össze, hogy nem érti senkisem. Elismerem, hogy igen sok dolga van, de méltóztassék magának szakítani minden esztendőben egy pár napot és a községekbe kimenni, (Derültség a jobboldalon.) oda a szegény emberek közé, elkérni tőlük az adókönyvecskéket, azokat összevetni a B) tabellával; jól van-e kivetve az adó vagy sem, és a jegyzők dolgait is megvizsgálni, nem zsarolják-e a népet. Mivel ezek az állapotok ázsiaiak, én a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szokni? Ha senkisem kivan szólani, a vitát bezárom. Perczel Deszö belügyminiszter: T. ház! Á tegnapi napon Rakovszky István képviselő úr beszéde után nyomban felálltam és elmond tam az ő kérdésére teljes nyíltsággal, teljesen leplezetlenül válaszomat, a mely — azt hiszem —minden kitérés nélkül a legdirektebben adja meg a felvilágosítást arra, a mit ő kérdezett. Ma mégis csodálatosan tapasztalnom kellett, hogy Molnár János képviselő úr azt mondja, hogy hiszen a tegnapi beszéd voltaképen nem is Szalavszky ellen irányúit, hanem a belügyminiszter ellen; a belügyminiszter pedig úgy tesz, mint Bodóné, megvédi azt, a kit nem támadnak, magamagát meg védtelenül Nagyja, vagy kisiklik. Én azt hiszem, t. ház, hogy mikor tegnap teljesen férfiasan megmondtam, hogy igenis ismerem a dolgot és hozzátettem — tessék a naplóból meggyőződni — hogy ezt nemcsak a megtámadott főispán nyilatkozatából, hanem okmányokból és iratokból és tudom és hogy ily tényállás alapján nemcsak megtűröm Szalavszkyt — mint ma mondta, hogy tűrhetem-e, — hanem teljesen méltónak, teljesen alkalmasnak tartom (Élénk helyeslés a jobboldalon.) arra, hogy hasonló tisztséget viselhessen, akkor ma mégis azzal áll elő, hogy én kitértem, én Bodóné módjára jártam el. Méltóztassék összehasonlítani az én eljárásomat azzal, melyet a néppárt igen tisztelt képviselői, tegnap Rakovszky úr, ma Molnár úr követtek, melyikben van meg a nyíltság, melyikben van meg a teljes egyenesség és melyikben van meg a hipokrizis azon mértéke, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) hogy odaállítanak egy dolgot, felolvasnak egy hírlapi közleményt, mely nem is új, csaknem öt hónapos, . . . Rakovszky István: Elég baj! Perczel Dezső belügyminiszter:... magukévá nem teszik, de arra kérdést alapítanak, és mikor arra a kérdésre az, kihez a kérdés intéztetett, egészen nyiltan és rögtön adja meg a választ, akkor azt mondják, hogy az bujkál, és olyan valakit védelmez, a ki meg nem támad tátott. Köszönöm, hogy erre megtanítottak, hogy Szalavszkyt nem támadták meg. Nem tudom, hiszi-e ezt itt valaki, én alig hihetem, és úgy látom, ha a t. képviselő urak arczába tekintek, hogy nincs senki, a ki ezt elhinné. (Úgy van! jobb felől.) De most áttérek a dolog érdemére. (Halljuk!) Már tegnap kijelentettem az ülés végén, hogy azért nem szólhattam nyomban, mert az illető okmányok nincsenek kezeimnél. Azóta kiemeltem és elhoztam azokat és fel fogom olvasDi Szalavszky főispánnak a közlemény megjelente után spontán az én felhivásom nélkül hozzám beadott jelentését és nyilatkozatát. A közlemény