Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-227

108 227. országos ülés 1898, január 28-án, pénteken. birtokán is lakhatott s ettől a naptól fogva a birtokos osztály a közigazgatási szolgálatban megszűnt tényező lenni és elveszett az a verseny, hogy a vagyonilag független és önálló elemek a közigazgatási szerepekben maguknak részt és funkcziót kívántak. De nehogy félreértessem, t. ház, hangsúlyozni akarom, hogy épen a minősítés bevezetése által kezd kibontakozni közigazgatásunk azon ázsiai állapotból, a inelylyel európai nevezetességre tett, fájdalom szert, de épen úgy nem ázrkózhatom itt el azon igazság elől sem, hogy ezen különben gyenge és erőtlen közigazgatási szervezet 21 évig tartó fennállását egyedül és kizárólag a vagyonilag független birtokos-osztály közreműködésének tulajdonítom. És én azt hiszem, t. ház, hogy bármily nagy hibáit is ismerjük a 70-iki szervezetnek, a magyar állam konszolidácziója körűi egyáltalában, azonban feljegyezhetjük róla azt, hogy legnagyobbrészt áldozatok által, de becsületes szolgálatokkal igyekezet a modern közigazgatás úttörője lenni és mindent zúgolódás nélkül állt félre az útból, midőn a minősítés bevezetése és a közigazgatás rohamos fejlődése a közreműködését tarthatatlanná tette. Es jöttek az új emberek, t. ház! Jöttünk mi, hogy megcsináljuk odakünn a vármegyékben az új magyar államot, hogy kipótoljuk a mulasztásokat, a melyeket elődeink elkövettek és a közigazgatás ezerféle szálain átvezessük a népesség rétegeibe azon eszméket és érzelmeket, a melyek itt a parlamentben lüktetnek. Hát, t. ház, bizony ez nekünk nem sikerűit. A közkormányzat egyéb szervezetei minden téren bámulatos eredményeket mutattak fel; az igazságügyi, a kulturális, a gazdasági és pénzügyi téren működők legnagyobb részben meg tudtak felelni a modern állam várakozásának, csak egyedül mi, a kik az államban az életet képviseltük, nem tudtuk az életnek azt a nagy tartalmat megadni, a mely alkotmányunk szellemében és törvényeink akaratában kifejezést nyert. És most joggal kérdhetik önök tőlem, t. képviselőtársaim, hogy mi ennek az oka, önök, t. képviselőtársaim ott a túloldalon, ismét csak a kormányt fogják okolni, de ezzel szemben én a szervezet gyöngéire és gyarlóságára hivatkozhatnám, de ismét nem teszem s nem hivatkozom ezen szervezet gyöngeségeire, hanem azt állítom, t. képviselőház, hogy ennek oka kizárólag abban keresendő, hogy a közigazgatási tisztviselők vagyoni önállósága és függetlensége az utóbbi időbun teljesen megbénult. És itt i mét eljutok azon kérdéshez, a mely felszólalásom kiindulási pontját képezte, a közigazgatási tisztviselők vagyoni függetlenségéhez, a mely ha megvan, még a gyenge és erőtlen szervezetnek is lehet politikai tartalmat adni, a melynek hiányában azonban az állami czélok elérésére a legerősebb közigazgatási szervezet is képtelenné válik. (Igás! Ügy van! johbfelöl.) Úgy tekintem én a közigazgatási tisztviselők önálló és független vagyoni helyzetét, mint a villamos telep motorának erejét, a mely eleven erőt visz át a hálózat minden részébe, de elgyengül ereje, a mint az elemek egyikének közreműködése meggyengül. Hát ilyen elem a közigazgatásban a tisztviselő önálló és független vagyoni helyzete, és ha mi, a modern közigazgatás új generácziója, a hozzánk fűzött várakozásnak megfelelni nem tudtunk, annak oka főleg abban keresendő, hogy erőink kifejlesztésének ez a kiváló és legfőbb eleme teljesen megbénult, Megfejeltük, t. ház, a régi vármegyét. Feltártuk kapuit as-. új középosztály előtt, melynek sarjadéka seregestül tódul az alkotmány régi sánczai közé nem azért, hogy ezen sánczokat megvédelmezze, mert hisz erre már szükség nem volt, hanem hogy ezen sánczokat behúzza és az alkotmány gyakorlását minden polgárra nézve hozzáférhetővé tegye. De elismerem azt is, hogy nemcsak a nemesebb ambiczió, hanem a közönséges hivatás, a megélhetés érdeke is serkenté az új középosztály tagjait a megyei hivatalok elfoglalására és nem kétlem, hogy épen az e téren szenvedett csalódások fokozták le a lelkesedés azon mértékét, a mely az új generáczió működéséhez fűzött várakozásokat kielégíthette és biztosíthatta volna. Hiszen mindnyájan azzal kezdtük meg ingyenes joggyakornoki és tiszteletbeli aljegyzői szolgálatunkat, hogy majd jön a megyei adminisztráczió, melynek szervezetében kifejthetjük összes erőinket, elérhetjük a szebbnél szebb állásokat, és a szép javadalmakban elhelyezkedve, családot is alapíthatunk, a melynek sarjai majd az állam feníartó elemét gyarapítani lesznek hivatva. Hát bizony a családalapítás csak megtörtént, a sarjak is hamar megérkeztek, hanem az állami adminisztfáczió, a szép állások, meg a szép javadalmak folyvást késtek, hanem jött helyükbe más valami, a mire a közigazgatási tisztviselő nem számított, jöttek az élet fokozódó szükségletei, jöttek az elengedhetetlen társadalmi szerepléssel járó költségek, a fizetés azonban mindig csak a régiben maradt. Az új generáczió még meg nem melegedett helyén, legnagyobb része még előléptetésben sem részestílt, és már előállottak a gondok, a megélhetés és a családfentartás nehéz gondjai, a melyek a társadalmi élet fejlődésével járó költségesebb viszonyok folytán egyre súlyosodtak, napjainkban pedig, mikor a közigazgatás rohamos fejlődése és annak összetorlódó feladatai a köztisztviselő minden idejét és erejét igénybe