Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-227

227. országos ülés 1898. január 28-án, pénteken. 107 panaszkodunk azon, hogy a megyei tisztviselők a törvények végrehajtása és az állami ezé!ok elérése körűi a mindnyájunk által kiyánt eredményt biztosítani nem tudták, úgy ezért, t. képviselőtársaim, ott *a túloldalon, önök bizonyára a kormányt okolják, mi pedig itt, ezen az oldalon, a szervezet korhadtságában keressük a hibát. (Nagy zaj és ellenmondás a szélső baloldalon.) Justh Gyulai Nem kell korteskedni a közigazgatási tisztviselőnek ! A legnagyobb kortes volt mindig a közigazgatási tisztviselő! (Úgy van! a szélső haloldalon. Ellenmondás jobbfelöl.) Kubinyi Géza: Okosan tette. (Nagy zaj minden'oldalon. Elnök csenget.) Krístóffy József: Én nagyon szívesen veszem azokat, a miket a t. képviselő urak elmotulandók lesznek és meg is hallgatom a czáfolatokat. (Helyeslés a jobboldalon. Folytonos zaj a szélső baloldalon.) Justh Gyula: Nem érdemes ! (Zaj.) Krístóffy József: Mondtam, t. képvselőház, ha panaszkodunk azon, hogy rossz a közigazgatás, ha panaszkodunk azon, hogy a megyei tisztviselők a törvények végrehajtása és az állami czélok biztosítása körül a kivánt eredményt elérni nem tudták, önök ott a túloldalon mindig a kormányt okolják, mi pedig megtehetnők azt, hogy a szervezet korhadtságára hivatkozunk ; én azonban nem teszem ezt, hanem csak annyit akarok jelezni, hogy mindkét oldalon vajmi ritkán jut eszünkbe felismerni azt a régi igazságot, a melynek pedig már az ókorban is nyomára akadunk, hogy a közhatalom gyakorlását csakis vagyonikig független emberekre bízták. Évtizedek óta vitatkozunk a közigazgatás reformja felett. Évtizedek óta állítják önök ott a túloldalon, hogy csakis a szabad választás biztosítja a tisztviselő függetlenségét. Évtizedek óta állítjuk mi, ezen az oldalon, hogy a függetlenség attribútumai a kinevezésben rejlenek. Pedig voltaképen egyikünknek sincs igaza, mert a köztisztviselő' függetlenségét elsősorban annak vagyoni helyzetében kell keresnünk, a mely őt úgy az alulról, mint a felülről jövő illetéktelen befolyások ellen immúnissá teszi, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Nagyon okos emberek voltak a mi őseink, a midőn az alispán évi fizetését 50 magyar forintban állapították meg, kevesebb értékben, mint egy lovas hajdú évi zsoldja volt és ennek a felét is a főispán fizette, a miből az következett, hogy az alispáni székeket csakis vagyonilag független és oly elemek foglalhatták el, a kik ezen fontos politikai és társadalmi poziezio tekintélyét fentartani, e mellett függetlenségüket minden irányban megóvni és biztosítani tudták. És ha végig lapozzuk a ma gyár vármegyék jogtörténetének forrásait; ha mélyebben tekintünk a régi magyar vármegyék életviszonyaiba, mintegy vörös vonal gyanánt látjuk vé^ig húzódni az egész szervezeten keresztül a tisztviselők abbeli függetlenségét, melyet őseink nem a választásban vagy a kinevezésben, kanem a tisztviselők önálló vagyoni helyzetében keresték és meg is találták. És merem állítani, hogy államberendezésünk modern irányzatával kezd lassan-lassan elhalaványúlni régi megyei életünknek egyetlen fénypontja, a tisztviselők függetlensége, a melylyel pedig nehéz napokban alkotmányos szabadságunkat védelmeztük, de a melyre most épen azért volna nagy szükségünk, hogy alkotmányos szabadságunk keretében állami konszolidacziónk nagy müvét befejezhessük. Mert igaz az, hogy újabbkori berendezettünknél megtartottuk a régi vármegyét és mert azt hittük, hogy az igazi szabadság csak a választásban rejlik, hát még ehhez nem mertünk nyúlni; elfelejtettük átültetni a régi vármegyéből azt, a mi annak fényét, erejét és becsületét képezte: a tisztviselők függetlenségét, (Mozgás és közbekiáltások a széhőbalúldalon.) a melynek fonalát újabbkor! szervezésünknél annyira elveszítettük, hogy 4S-iki, 70-iki és 86-iki szervezésünk után az ősi közigazgatás ezen legfontosabb attribútumának megyei életünkben már nyomára sem akadunk. Távolról sem akarom én ezzel vádolnijazon nagy havafiakat, a kik az említett időkben a Szervezés nehéz munkáját végezték, tépelődve a múltak Nagyományai és a jövő kétségei fölött, és a kik előtt az a hallatlan feladat állott, a kiknek az a hallatlan feladat jutott osztályrészül, hogy a régi vármegyét a parlamentáris rendszerrel összbangzásba hozzák. De maga az a feladat, melyet maguk elé tűztek, már önmagában hordotta a régi tisztviselők fíiggetlensének szétfoszlását, mert a mig ezelőtt a tekintetes Karok és Rendek akaratával kellett egy nyomon járni: addig a parlamentáris kormányrendszer életbeléptetése folytán a felelős kormány rendelkezéseinek is engedelmeskedni kellett. így jutott, az új szervezés folytán két tűz közé a megyei tisztviselő és e helyzeten elismerem, egyoldalúlag enyhített később a főispáni kijelö lési jog, de a régi függetlenség akkorára már teljesen szétfoszlott és politikai s társadalmi életünknek teljes átalakulására volt még csak szükség, hogy régi megyei életünk egyetlen fénypontjának ezen utolsó maradványa is végkép elenyészszék és ez bekövetkezett is, t. ház, bekövetkezett ez is, midőn a megyei hivatal megszűnt nobile oficium lenni. Életbelépett az 1883 : I. törvényczikk, a mely a közigazgatási szolgálatot minősítéshez kötötte és eltörölte azt -a régi kiváltságot, hogy a megyei tisztviselő íi*