Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-226

826. országos ülés 1898. j összeköttetésben Adó lapok legalább azt vitatják. Kaptam magam is, talán a képviselő urak szintén, egy bizonyos lapból külön lenyomatot, a mely hosszasan foglalkozik ezzel az ügygyei, vagyis a gabonaelővétel kérdésével. Tudniillik ezen név alá rejtik az uzsorát. Bizonyítgatja a czikkíró, hogy itt uzsoráról szó sem lehet, s az különös, hogy beszéltem jogászokkal, bírákkal és ügyvédekkel s azok is abban a véleményben voltak, nem mindnyájan, de a legtöbben, hogy itt nincs uzsora, az illető kötelezte magát, ennélfogva köteles szállítani. Hogy a gabona ára időközben felszállt, az a kereskedő szerencséje, de alább is szállhatott volna. Mindenekelőtt evvel a kérdéssel akarok foglalkozni, hogy ki van zárva, hogy a kereskedő ennél az ügyletnél veszíthessen, mert számtalan esetben meggyőződtem arról, hogy a kereskedő már a vételnél az akkori árnak 20—30°/o-ával kevesebbet ad; hiszen általában tudva van, hogy 4 forint 50 krajczártól 5 forintig vették a búza métermázsáját, holott a búza métermázsája hat forinton alul nem kelt el akkor sem, midőn az ár a legalacsonyabb volt, tehát ki van zárva annak a lehetősége, hogy a kereskedő itt koczkáztatott volna. De ki van zárva annak a lehetősége is, hogy a mint a börze emberei mondták, hogy az eladó kisgazda határidő-üzletet kötött volna. Majd megmondom, hogy miért? Azért, mert az 1883: XXV. törvényczikk nyíltan megmondja, hogy ki követi el az uzsora vétségét. Az, a ki másnak szóróltsigát, tudatlanságát, könnyelműségét kizsákmányolja a maga javára s a kölcsönző romlását idézi elő. Már pedig a kisgazdáknak túlnyomó része 1000 közül 999 a börzének hírét sem hallotta, világos tehát, hogy tudatlan ebben a dologban, tehát börzei határidői üzletet nem köthet és ennek következtében az ilyen kötés a törvény illető rendelkezése alá esik. De az is nyilvánvaló, hogy az a kisgazda, a ki télen vagy tavaszon előre eladja a gabonáját, azt a termést, a melyet majd még csak a nyáron akar betakarítani, majd ha lesz, no már ez okvetlenül roppant szorultságban van. Tudjuk, hogy a mi népünk meglehetősen takarékos és számító. Nincs arra eset, hogyha nincsen megszorulva, az a gabonáját télen vagy tavaszon előre eladja. Ha tehát mégis eladja, még pedig a rendes árnál 20 —30°/o-kal olcsóbbért: ez bizonyítja az ő szorúltságát. Az ilyen úgynevezett gabnaelővóteleknél, az ilyen árúköté seknél, megvannak azok az ismérvek, a melyek megkívántatnak, hogy az uzsoráról szóló törvény értelmében az uzsora megállapíttassék. Hála Istennek, a dolog úgy is van, hogy legfőbb bíróságunk: a Curia ilyen esetekben már többször hozott olyan ítéletet, a melyben az uzsora vétsége meg van állapítva és ahhoz ké103 pest az illető büntetéssel sújtatott. (Halljuk! Halljuk !) Nagyon természetes, egészen mis az, ha értelmes, vagyonilag rendezett viszonyok között élő ember adja el előre a gabonáját. Természetes, hogy enné], a törvény által megkövetelt ismérvei az uzsorának nem forognak fenn, mert nem lehet mondani, hogy az illető szorult helyzetben volt, nem lehet mondani, hogy tudatlan. Itt is áll, hogy a ki jól különböztet, jól tanít. Itt is különböztetni kell tehát, hogy a, ki előre eladja gabonáját, az kicsoda és micsoda, mert hogy ha az illető nincsen megszorulva, hí az illetőnek intelligencziáját kétségbe vonni nem lehet: akkor ő vele szemben az uzsora nem is követtetik el. (Ügy van! balfelöl.) De világos, hogy ezen uzsoratörvétiy azért hozatott, hogy a tudatlanokat a szorultakat, általában a kis embereket, gyengébbeket védelmezze az élelmesebbek az erősebbek kizsákmányolása ellen. (Úgy van!- balfelől.) Az utóbbi uapokb in sokszor volt szó e házban a szocziáldemokracziáról. Világos, hogy az ilyen uzsoráskodás, a melyet az imént jelemeztem, szintén egyik oka annak, hogy a szocziáldemokraczia terjed, mert ezrek, tízezrek mennek az ilyen uzsora következtében tönkre és, vándorolnak ki Amerikába. Azon hazafias tótokat, a kikről az imént Lukáts Gyula t. képviselőtársam megemlékezett hogy Amerikában künn több százezer van, az uzsora hajtotta oda. Azok a hazafias ruthének, a kik szintén pár százezerén vannak, szintén az uzsora következtében lettek Amerikába mintegy kihajtva. De nem csak a felvidéknek kevésbbé termékeny völgyeibői voltak kénytelenek a polgárok az uzsora következtében Amerikába kivándorolni, hanem a termékeny Alföldről, épen a magyar faj kebeléből is ezren meg ezren vándoroltak ki a múltban és vándorolnak ki most is folytonosan. Tegnap említette itten épen Lánczy hó t. képviselőtársam, hogy évenként 4000 magyar ember vándorol ki Magyarországból Romániába, a kik többnyire ott is maradnak és nemzetiségüket elvesztik. A kérdés t. ház, nem csupán nemzetgazdasági szempontból fontos; nem csupán azért, hogy védelmezzük a gyöngét, s kicsinyt, az erősnek kizsákmányolása ellen, hanem hazafias nemzeti szempontból is. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ma Werner Gyula t. képviselőtársam igen szépen beszélt a magyar nemzeti politikáról. Nohát, ez a politika az uzsora üldözését kívánja. (Úgy van! balfelöl.) Ugyancsak a t. túloldalról a munkás-törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, gondolom, Kristófly József t. képviselőtársam, nemzeti nagy érdeknek mondta azt, hogy egyrészt e hazának földje magyar kézben legyen összponto,uár 27-én, csfltfo-tSkftn.