Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.
Ülésnapok - 1896-226
j 04 226. országos ülés 1898. január 27-én, csütörtökön. sítva, másrészt, hogy a mi fajunkbeli munkások megmentessenek a haza számára, vagyis exisztencziájuk annyira biztosíttassék, hogy szívesen bent maradjanak e hazában. Ha az uzsora következtében épen a magyar fajból, — mert különösen a magyar vidékeken az Alföldön dúl most a gabona-uzsora, — ezrek és ezrek vándorolnak ki vagy csatlakoznak a szocziáldemokracz'a fenyegető táborához: ez az uzsorának megtorlására, a kis birtokosnak, az uzsorások szipolyozásátó! való megmentésére ösztönöz bennünket. Krístóffy Józsefi képviselőtársam megjegyzéséhez hozzá tehetem azt, hogy Magyarország ezeréves keresztény magyar jellegére való tekintettel, kell, hogy minél több földje keresztény és magyar kézben leevcn . . . Lepsényi Miklós: ügy van! Ügy van! Mócsy Antal: . . Azon hazafias elemek helyett, a kik már százezer számra vándoroltak ki, más országokhói jönnek ugyan idegen, de magyar nemzeti «zempontból nera oly megbízható elemek, mint a minők például a ruthének és tótok. (Úgy van! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Azok az uzsorával foglalkozó eleinek már nem csak a ruthéneket pusztítják, hanem Kolozsvár tájékán is letelepülnek. Levonulnak majd a hegyvidékről az Alföldre, a hazafentartó elemek megrontására. Igen óhajtanám ennek elejét venni s van bennem annyi igazságérzet, hogy bevallom, hogy a kormány részéről is történt már intézkedés, de ez szerintem elégtelen, mert tudjuk a hírlapokból, hogy Bereg-, de más megyékre nézve is el van rendelve az 1883. évi XXV tcz. 1 0. §-a értelmében az uzsorának hivatalból való üldözése, mert kitűnt, hogy magában Bereguiegyében a gabonaadásvétel leple alatt rejtőző uzsora mintegy fél millió forintnyi öszszegre rug. El lehet akkor képzelni, hogy menynyire rúghat a sokkal nagyobb és sokkal termékenyebb talajú alföldi megyékben a gabonauzsora. Épen azért, hogyha annak a szüksége fenforgott, hogy az igen tisztelt kormány, a már hivatkoztam szakaszra való tekintettel egyes törvényhatóságokban elrendelje a gabona-uzsora hivatalból való üldözését, akkor hazafias kötelessége elrendelni az egész országra nézve. Azt lehet erre mondani, hogy felesleges, hiszen a törvény megmondja, hogy a közigazgatási bizottság előterjesztésére az igazságügyminiszter egyes vidékeken elrendelheti az uzsorának hivatalból való üldözését. Azonban fájdalom a törvénynek ez az intézkedése nem sokat ér. A ki az ilyen nyilt és lappangó uzsoráskodásokat figyelemmel kiséri, az tudja, hogy az a szegény, megszorult nép, a mely az uzsorának karmai közt vergődik, még panaszkodni sem mer és így az nzsoráskodásoknak csak igen csekély része jut köztudomásra. Az is megtörténik, hogy a közigazgatási bizottság, a melynek kötelessége volna a törvény értelmében az igazságttgyminisztertől kérni az uzsora hivatalból való üldözését, ebbeli kötelességét nem teljesíti. Ott van a temesmegyei kubini eset, a hol még szeptember elején 900 uzsora-esetet konstatálva, kérték a temesmegyei közigazgatási bizottságot, tegye meg kötelességét, de miután két hónapig hiába váriak, a belügyminiszter úrhoz fordultak és a belügyminiszter úr utasítása folytán vette csak a bizottság gyors tárgyalás alá a kérvényt és úgy fordult az igazságügyminiszter úrhoz, hogy rendelje el az uzsorának hivatalból való üldözését, így állván a dolog, én igen indokoltnak tartom azt, hogy a t. kormány, tekintettel arra, hogy az uzsorát az egész országban mindenütt űzik, különösen a termény-uzsorát, ne egyes megyékre vonatkozólag rendelkezzék, hanem rendelje el az egész országra nézve az uzsorának hivatalból való üldözését. (Elénk helyeslés a bah oldal hátsó padjaiban). Indokolásom folyamában egypárszor említettem azt, hogy az uzsorával főleg izraelita polgártársaink foglalkoznak. (Egy hány a baloldalról: Zsidók!) De fájdalom, foglalkoznak azzal nem izraelita zsidók is, a mint ezt egy képviselő társam itt hátúi mondja. (Zajos derültség.) Én ebből csak a tényt kívántam konstatálni, ki merem mondani, hogy engem nem vezet ebben a kérdésben antiszemitizmus. Nem is vagyok én antiszemita a szó közönséges értelmében; de azt is nyiltan bevallom, hogy keresztény és magyar vagyok (Élénk helyeslés a baloldal hátsó padjaiban.) és mint ilyen óhajtom azt, hogy a mint ezer éven át a keresztény és a magyarság tartották fenn e hazát, ilyen jellege a jövőre is biztosítva legyen. Epe.i azért, mint keresztény és magyar, megmondom nyiltan, én nem tudom közömbösen nézni az államfentartó elemeknek, keresztény testvéreimnek és magyar véreimnek az uzsora következtében is rohamos, biztos, azt lehet mondani: általános pusztulását. Hogy tehát ennek eleje vétessék, azért bátorkodom a t. belügyi és igaxságügyminiszter urakhoz a következő interpellácziót intézni (olvassa): »Iuterpelláczió a t. bel- és igazságügyi miniszter urakhoz: Mit tettek, illetve szándékoznak tenni a t. miniszter urak az 1883. évi XXV. törvényczikk kellő végrehajtása érdekében, hogy így a rossz gazdasági viszonyok következtében anyagilag megkárosúlt polgártársaink az uzsora káros következményeitől megvédve legyenek? (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Elnök: Az interpelláezió közöltetni fog a belügy- és igazsägügyminiszter urakkal. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. «. 1 óra 35 pereskor.)
