Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-201

801. országos fllís 1897, deczemljer 20-án, hétfőn. 31; kérdése — tönkre tegye. (Ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) 180 milliót veszítenek csak maguk a munkaerők. No hát, t. ház, hogyan fogja kibírni ezt az a zilált, önmagával meghasonlott és minden erkölcsi erőt nélkülöző Ausztria, (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk ! a szélső baloldalon ) azt én nem tudom. De azt az egyet tudom, hogy vám háború már ebből az okból nem lehet; és nem lehet abból az okból sem, a mire ráutalt Komjáthy Béla t. képviselőtársam, a mi megint egy jelszó és ez: >A nagyhatalmi állás.« T. ház! En azt a nagyhatalmi állást rendkívül nagyra becsülöm, ámbátor, midőn AusztriaMagyarország nagyhatalmi állásáról van szó, akkor mindig Ausztriát emlegetik, mert a mi külügyünk terén Magyarország csak provinezia számba megy. Magyarország királyának nagyhatalmi állása nincsen, csak az osztrák császárnak. De én el akarok ettől tekinteni; ez egy mély sérelem, a melyet itt rég hangoztatnak és a melyet nem akarok részletesen bele vinni ebbe a vitába. De igenis, ha az osztrák császár, a ki egyúttal magyar király, ily viszonyok között, mikor Ausztriában ily állapotok vannak, megengedné, hogy a két állam egymással szemben vámbáborúba keverednék, ha ez megtörténnék, —ezt nagyon jól érzik önök is, érzik Ausztriában is akkor, — hogy egész egyszerűen fejezzem ki magamat, —- akkor »lűttek« a nagyhatalmasságnak. (Élénk derültség a szélső baloldalon) Van a pénzügyminiszternek egy ellenvetésféléje, a mit úgy a közönség közzé dobtak, a mely, úgy mint Gyurkovics György igeu tisztelt képviselőtársam, attól fél, hogy az ő tíz forintosa január i-je után jancsibankó lesz, hogy mi lesz a rentével, a záloglevéllel, a földtehermentési kötvényekkel s más értékekkel. Ezek a mi értékeink, t. ház, csak kis mérvben vannak Ausztriában, főkép Németországban, Hollandiában, Belgiumban és Svájczban vannak, nagyon jó értékűek, csakhogy hébe-korba megteszi a kormány azt is, hogy zálogleveleink értékét lealacsonyítja, így tett például mikor egy intézetnek engedélyt adott arra, hogy ékszerekre és aranynemüekre záloglevelet adjon ki. Akkor Svájczban azt írták a lapok, hogy mi ócska ékszerek és aranynerotíek után is zálogleveleket veszünk Magyarországban, csakhogy ez az ellenszenv nem állott fenn sokáig. De különben is, t. ház, elsősorban Ausztriának érdeke, hogy ezeknek az értékeknek visszaözöníését megakadályozza, mert az ő birtokában levő papírok is visgzamennének. De szó sincs róla, hogy visszaözönlenek. Mindenki tudja, hogy mikor Ausztriában a legfelfordúltabb viszonyok voltak, mikor annyira féltek a forradalomtól, hogy a vísuti állomásokon a rendőrök megjelentek a várótermekben, hogy legyenek nyugodtak, megbukott Badeni, mikor a vasúton azt mondták a Schaffnerek, hogy Badeni megbukott, adják hirűl otthon, mikor a villamosság és telefon idejében ennyire féltek a forradalomtól: hogy ily esz; közökhöz is fordultak a kedélyek csillapítására, akkor a magyar értékek nem estek, az osztrák értékeket nem keresték. A bizalom a külföld előtt Magyarország pénzügyei irányában megmaradt, és bármi történjék Ausztriában, az minket keveset tangálhat, mert minket megnyomoríthatnak ideig-óráig, néhány évre, de öngyilkosságot követnek el, ha vámháborúba bocsátkoznak s ezt az öngyilkosságot Ausztria sohasem követi el. Ausztria belügyei ma olyanok, hogy nagyon kevés kell ahhoz, hogy önmagától tönkremenjen a nélkül, hogy másokkal is kikezdjen. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Engedjék meg, hogy röviden átérjek az osztrák parlamenti viszonyokra és beigazoljam, hogy semmi őszinteség nincs ebben a törvényjavaslatban, melyet Bánffy Dezső a ház elé terjesztett, és abban, hogy négy hónapig, nem tudom, mily indokból, időt akar nyerni. De egy bizonyos, és itt felállítsa a tételt, hogy két dolog áll: május Íjéig odaát nem változhatnak a viszonyok, az teljes lehetetlenség. A miniszterelnök époly jól ismeri ezen viszonyokat, mint én magam, tudni fogja, hogy ez így van. A másik dolog, a mi szintén bizonyos, az, hogy ha ma Isten csodájából a bécsi parlamentben a tárgyalások rendes mederbe terelődnének is, a végleges és állandó kiegyezés ott többségre nem találna, kivéve hacsak Magyarország magát szőröstül-bőröstül át nem engedné Ausztriának. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ausztriában ma két nagy szenvedély dolgozik egymás ellen, de akkor mindig egyesül egy pillanatra, midőn arról van szó, hogy a gyűlölet, az üldözés Magyarország ellen kifejezést nyerjen, (Ügy van! a szélső baloldalon.) és a mikor a legnagyobb bajban, a legnagyobb zavarbon vannak, akkor sem feledkeznek meg róla, hanem Vezuvként öntik a lávát Magyarországra. Az a láva pedig a csalárdság a gyűlölködés és a kapzsiság. Azok az egyedüli vezetőik. De, hogy állnak ma az osztrák parlamenti viszonyok? Az osztrák parlamentben jelenleg 28 párt van. A kormánynak többsége nincs, egy ad hoc többség alakúi, a mely ad hoc ügyekben mindig megalkuszik a miniszterelnökkel ; mit adsz, ha támogatunk. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Erre egy külön végrehajtó bizottság van, minden törvényjavaslatnál a miniszter felkeresi őket és azt mondja: önök egy ad hoc többséget csináltak, mit adjak érte, hogy ezt a javaslatomat támogassák? Ezek az ottani parlamenti pártviszonyok. Már most ez a §8