Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-201

94 801. országos ülés 189". ieczember 20-An, RétfSit, párt két nagy táborra oszlik: a németség teljes I szupremacziáját fenn akarja tartani, a csehek pedig ezt a "szupremacziát le akarják szerelni. Ma a csehek bizonyos előnyben vannak ennélfogva a németek halálos tusát vivnak a csehek ellen és mindenre készek — a mint azt láttuk — de ők nem engednek. Nem akarok részletezni, csak utalok arra, hogy mi a helyzet, a következő : három év alatt — azt hiszem már Wekerle kezdte el a kiegyezési tárgyalásokat az osztrák kormánynyal az új vámszövetség megkötésére — nem juthattak teljes megállapodásra, és három éyi munkálkodásnak egy feltételes provizórium-javaslat volt az eredménye, a mely ma egyszerűen zsabre vágódott Bánffy által, a melynek sorsáról mi semmit sem tudunk; azt tudjuk, hogy elfogadtuk, de hogy mi van vele, azt nem tudjuk. (Úgy. van! a szélső baloldalon.) És most mi történik Bécsben? Ott egyszerűen kiröpítik, leköszöntetik a miniszterelnököt s itt van egy új miniszterelnök, a ki már a németek pártjára hajlik inkább, de daczára annak, hogy a németekhez vonzódik, nem juthat megállapodásra és nem tud semmitsem csinálni. Megjegyzendő, hogy Gautschra nézve egy cseppet sem kötelezők azok a megállapodások, a melyeket Badenival létesített a mi kormányunk. (Igaz! Úgy van! aszäső baloldalon.) Hisz a miniszter örökségében benne van, hogy egy törvényjavaslatot visszavonhat egy minisz terelnök, a melyet elődje adott be; tehát nincs semmi garanczia arra nézve, hogy azok a privát munkálatok Grautscbnak és minisztériumának tetszését elnyerik-e? így tehát abban a helyzetben vau a t. kormány, hogy elölről kell kezdeni az egész tárgyalást. A mit tehát három év alatt önök nem tudtak befejezni, azt most, mikor Ausztria teljesen fel van fordulva, meg akarják csinálni négy hómip alatt. (Igen! Úgy van' a szélső baloldalon.) Szó volt Bécsben arról is_ nogy was thun ? és jött a gróf Thun kombinácziója. De mielőtt megszületett, megbukott, mert első javaslata az volt, hogy elfogadja a miniszterelnökséget, de feloszlatja a képviselőházat, és új választásokat ír ki. Hogy gondolhatott csak ilyet gróf Thun ? Én azt hiszem, csak egy alapja volt ezen feltevésének, hogy Bánffy Dezső t. miniszterelnök urat akarta magának kölcsön kérni az ottani választások vezetésére. (Derültség a ssélső baloldalon.) Egy bizonyos, ha ma kiírja Ausztriában a választásokat, ott nem választanak, hanem a statárium nemcsak Prágában, hanem még egy pár húsz városban ki lesz hirdetve, uj választás most nem lehet. A mostani parlamenttel tárgyalni nem lehet, mert a mint az egyiknek követelését teljesítik, a másik megy oppoziczióba, kitanult fegyverekkel, egészen a rendőrök által való kidobatásig. Ily állapotok mellett — mert ezek az állapotok — (DerMtség a ssélső baloldalon.) minek nyújt be a kormány ily törvényjavaslatot, hogy négy hónap múlva megcsinálja, ha eddig nem csinálhatta meg. Én nem bocsátkoztam volna be az osztrák belügyek részletes fejtegetésébe, hogy ha erre nekem épen ez a törvényjavaslat nem adna jogot, de ez mindenütt viszonosságról beszél, »ha, ha« és feltételes s nekem kutatnom kell e feltételeket. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Épen ezen törvényjavaslat által van megczáfolva az, hogy nekünk semmi közünk ahhoz, a mi Ausztriában történik Hogy ily viszonyok közt a t. miniszterelnök úr egy négy hónapra szóló törvényjavaslatot nyújt be, annak csak egy jelentősége van, hogy négy hónap múlva, május 1-én rendeletekkel kormányozhasson. Azt mondja a javaslat (olvassa:) »Ha az 1898. évi deczember 31-éig terjedő időn belül az 1. §-ban említett jelenlegi állapot, illetőleg viszonosság ő Felsége többi királyságaiban bármi oknál fogva változást szenvedne: utasittatik a kormány, hogy az ország pénzügyi és közgazdasági érdekeinek megóvására és érvényesítésére szükséges javaslatokat haladék nélkül az országgyűlés elé terjeszsze. A mennyiben e czélra azonnali intézkedéseknek szüksége merülne fel: a kormány a szükségesnek mutatkozó intézkedéseket a törvényhozás elhatározásáig rendeleti úton életbe léptetheti.* A törvényjavaslat egyszerűen a rendeletek meghonosítását akarja. Hogy az 1790. törvény ezt mennyire perhorreskálja, azt ékesszólóan és az igazság pajzsával kifejtette Barta Ödön t. képviselőtársam. (Igaz! Úgy van! a ssélső baloldalon.) Éi is csak utalhatok arra a hiányra, melyet Barta Ödön képviselőtársam is észrevett, gróf Apponyi Albert képviselő úr beszédében, ki nyilatkozott mindenről, csak egyről nem, s ez az, hogy mily álláspontot foglal el. azzal szemben, hogy Magyarországon rendeletekkel akarnak kormányozni? E kérdésre adós maradt nekünk s a szabadelvű pártnak is; ránk nézve a válasz e kérdésre bizonyára kedvező lesz, önökre nézve bizonyára nagyon terhes. Én bizom abban, hogy gr. Apponyi igenis ragaszkodik az alkotmányossághoz és lehetetlennek tartom, hogy az a párt, mely számban kicsi, de egyénei által kiváló erkölcsi súlyú, támogassa az alkotmánysértést! Én legalább bizom abban, hogy a rendeletek elleni haíczban nekünk gr. Apponyit csak támogatnunk kell. Ha pedig ez nem következik be, akkor sem csüggedünk. Bizunk abban, hogy a nemzet szeme nyitva van, hogy