Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-201

90 SOI. srtnágot Síét 1867. deezember 20-án, hétfőn. sohasem akad senki, a ki azokat tételről-tételre megczáfolja; de legkevésbbé teszi ezt a pénzügyminiszter úr. A pénzügyminiszter ha Kossuthtal polemizál, mindig más tételből indul ki és így a konzequenczia is más. Ilynemű vitában egy tételből kell kiindulni mindkét félnek. Kétségtelen, hogy e nemzetnek joga van gazdaságilag önállónak lenni. Erre nézve intézkedik az 1867 : XII. törvényezikk 58. és 59. §-aibau. Ezt megtaláljuk mindjárt e feliratban. Továbbá, mint köztudomású, az 5., a 24. és a 25., sőt az 54. §-nál is, a melyik az államadósságok átvállalásáról szól, mert itt is az alkotmányosság határozottan benne van, sőt a 25. §-ban ki van mondva, teljes legyen az alkotmányosság egész szervezetében. Itt ki íikarok térni egy dologra, — bár nem szívesen teszem,-kitérek arra, hogy ezt a 25. §-t sokkal liberálisabban magyarázta még báró Bánffy Dezső i*, mint Horánszky Nándor, a nemzeti pártnak igen tisztelt elnöke; mert míg báró Bánffy Dezső határozottan kimondotta, hogy ezen 25. §., mely a teljes alkotmányosságot követeli, kizárja a 14. Kaiserparagraphot, mert az Bécsben nem alkotmányos, addig augusztus havában, midőn ezen kérdések napirendre kerültek és vita tárgyát képezték, Horánszky Nándor a nemzeti párthoz közel álló sajtóban kijelentette, hogy a 14. Kaiserparagraph alkotmányos számba megy. (Felkiáltások a baloldalon: Itt sem volt!) Bocsánatot kérek, a »Hazánk« czímíí lapban megjelent interview, a mely közölte, hogy Horánszky Nándor ezt az álláspontot foglalta el, másnap pedig egy sürgöny jelent meg, a mely szerint gróf Apponyi Albert is csatlakozik Horánszky Nándor nézetéhez. (Felkiáltások: Más Horánszky volt así) Kérem, bocsássanak meg, ha tévedtem; én azonban így tudom. Mindezeket tetézi a 68. §., a mely az önálló és törvényes intézkedést involválja. Már most ezt önök úgy magyarázzák, bogy az önálló törvényes intézkedés úgy is lehet, hogy közös legyen a vámterület s akkor azt mondják, hogy a végleges rendezés, a mely 1898. május elsején lesz beterjesztendő, ezt a 68. §-ban gyökerezett törvény alapján fogja megcsinálni. Azonban önök az önálló rendezés alatt azt is értik, hogy közös vámterületet is alkothatnak, én tehát biztos vagyok benne, hogy mire az idő május elsején megérkezik: ennek a függetlenségi pártnak, mely ebben a házban és ebben a kérdésben a szövetkezett 67-es pártok által folyton támadtatik, májustól deczemberig lesz elég kitartása, hogy nem fogják ezt a tárgyalást könnyedén keresztül hajszolni. Hogy ez az önálló rendezés közöstigyes rendezés is lehet, ezt megmondta már a pénzügyi bizottságban Lukács László pénzügyminiszter úr és Tisza Kálmán, magyarázták azonkívül Pulszky Ágost és Hegedüs Sándor t. képviselő urak. De talán érdekes lesz megtudni, hogy ezt a dolgot miképen magyarázta Deák Ferencz, a ki ezt a törvényt csinálta, és a ki e tekintetben határozottan magyarázza, mit értett ő alkotmányosság és Önálló rendelkezés alatt. A 67-es bizottságnak január 29-én tartott ülésében Jókai Mór meginterpellálta Eötvös bárót, hogy mi történik alkotmányunkkal, ha a bécsi Eeichsrath például a februári pátenshez ragaszkodik; megjegyezve, hogy impraktikábilisnek tartja, hogy a kormányt nélkülöző két országos testületnek legyen egymásra kölcsönös befolyása. Deák Ferencz erre nagyobb beszédben következőleg válaszolt: — tisztán csak ezt a részt olvasom fel, nehogy időfecsérlés szemrehányása érhessen. — »Azt kérdi t. tagtársam, mi történik akkor, ha ezt az osztrákok el nem fogadják? Azt mondhatom reá, hogy miután mi ezen feltételeket kitűztük, ha az osztrákok ezeket el nem fogadják, körülbelül az történnék, a mi az előttem szóló és társai politikája szerint mindenesetre megtörténnék, hogyha tudniillik az ország okvetlenül a mellett marad, hogy a változtatásokat, a közös ügyekre tett javaslatokat az említett feltételekhez köti, ezen feltételek pedig nem teljesülnek, marad az ország eddig alkotmányos állása mellett.« Továbbá: »Ha odaát lehetetlenné teszik a változtatásokat, semmivel sem történik sem több, sem kevesebb, mint a mit a t. képviselő úr statisztikája maga után vonna.« Jókai pedig akkor az önálló vámterület híve volt. Mielőtt röviden kitérnék e törvényjavaslat közgazdasági részére, méltóztassék megengedni, hogy — szoros kapcsolatban lévén, a mit mondani akarok, a kereskedelmi és vámszerződéssel — némi kérdéseket intézzek a pénzügyminiszter úrhoz a quótára vonatkozólag. Hogy az ez év április elején kiküldött quótabizottság mit dolgozott, nem tudjuk; mert az országgyűlés elé annak jelentése nem terjesz • tetetr. Már pedig az 1867 : XII. törvényezikk 18—21. §-ai határozottan szabályozzák a quóta megállapításának módját. A. 20. §. szerint, ha a két küldöttség a javaslatra nézve nem tudna egymással megegyezni, mindenik félnek véleménye mindkét országgyűlésnek elébe terjesztendő ; ha pedig a két országgyűlés nem tudna egymással kiegyezni, akkor a kérdést az előterjesztett adatok alapján ő Felsége fogja eldönteni. Nos hát, sem az országgyűlés elé nincs terjesztve a quóta-bizottság jelentése, sem pedig az országgyűlések egymással nem próbálkoztak kiegyezni úgy, hogy a quóta-megállapítással megint, bármikép történjék is, törvénysértést követ el ez a kormány. De tovább megyek: A XII.