Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-201

201. országos Még 1897. deciember 20-án, hétfőn. birodalomnak létalapját.« Igen, a kétkedéssel szemben Deák Ferencznek ezt az irányt kellett követnie. Csakhogy midőn Deák Ferencz megalkotta a kiegyezést, egy másik irányzat is vezette, a mit egyik képviselőtársam ott a túl oldalon az általa őrzött Eötvös-féle emlékiratban meg is talál. Azt mondta tudniillik: A 67-es kiegyezéssel védbástyát akarok állítani a nemzet megszerzett jogaira; de minden rést nyitva Nagyok arra, hogy a nemzet újabb és újabb jogokat szerezhessen. És gróf Apponyi Albert a nemzeti párton 30 éven át küzdött újabb és újabb jogokért, és most, midőn a kormány minden rést be akar tölteni, 3 melyek közül a legfontosabb a 68. §-ban gyökerezik, és a mely megadja nekünk a jogot Ausztriában az alkotmányosság követelésére: akkor sietett a nemzeti párt segíteni, hogy a réseket betömjék, a vedbástyákat lerombolják, és a nemzet jogait, még azokat is, a melyek az 1867: XII. törvénycikkben benne vannak, feladják. Azután utal Apponyi Albert t. képviselő úr oly tényekre, a melyek azt látszottak bizonyítani, hogy az a régi bizalmatlanság, az a régi ellenszenv, a mely az önálló, alkotmányos Magyarország ellen nyilvánul, és a mely veszély a monarchiára nézve még nem halt ki teljesen, hanem még mindig kisért, s azt mondja, hogy akkor, mikor a kísértés kelyhe az ő ajkaihoz közel van, hogy a zavarokat felhasználja, bebizonyítja azt, hogy szavában bízni lehet, és kiirtja a kételynek és visszavonásnak utolsó maradványait. Soha szebben egy axiómát felállítva nem láttam, csakhogy ez alapjában hamis. Mert én, t. ház, mikor az osztályokhoz való Utasításról volt szó, rámutattam arra, hogy a midőn koronás királyunk a Szent István koronáját fejére tette, még zokogtak az országban a gyászoló özvegyek, még a sírokon friss virágok voltak és a Neugebäudenek piaczát még friss vér töltötte meg, és daczára ennek a király 30 éves uralkodása alatt soha mi a tisztelet, a bizalom, a szeretet ellen nem vétettünk és mindig megmutattuk azt, hogy a tiszta alkotmányosság alapján hódoló tisztelettel adózunk ő Felségének és dinasztiájának. (Helyeslés a ssélsö baloldalon.) Azt mondja gróf Apponyi Albert képviselő úr, hogy mikor azt a kelyhet idenyújtották, ne igyuk ki. Én nem találok más szót, mint hogy ezt a kelyhet abban a pillanatban maga a nemzeti párt itta ki, a midőn a kormánypártot így sietett támogatni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi nem akarunk rendzavarást csinálni, nem ez a czélunk, (Igaz! Ügy van! a ssélsö baloldalon.) mi a jog és a törvény alapján állunk és a jelen esetben azt a törvényt követeljük, melyet önök 30 éven át konzequenter érintetlenül I KÉPVH. NAPLÓ. 1896.—1901. XI. KÖTET. fentartandónak hirdettek. Mi követeljük, hogy az 1867 : XII. törvényczikk 68. §-a alapján önállóan intézkedjék az ország, hogy szabad, gazdag és hatalmas legyen Magyarország. (Élénk helyeslés a ssélsö baloldalon.) Igenis, meg vagyok róla győződve, hogy az, a mit önök frázisként kidobtak a közvéleménybe, hogy: a monarchia súlypontja igenis itt van az országban, azért, mert a magyar nemzetnek alkotmányos érzülete, törvénytisztelete, egyeidőség iránt szeretete van, és azt a szabadság lengi át. Igenis, mi egy nagy magyar nemzetet akarunk Ausztriával szemben, mely előbb-utóbb a most dúló viszályok után — a melyeket ideig óráig el lehet nyomni—a világtörténelem fejlődése szerint csak egy jövő felé nézhet, tudniillik, hogy az egyik fele a GrossDeutschland, a másik része pedig a pánszlávizmus keblére fog borulni, és akkor majd annak az uralkodónak Ausztriában nem lesz maradása a saját népei miatt. S akkor mi nyújtunk a dinasztiának védelmet. Jöjjön ide a király, a hol a kaput nem kell bezárni a nép előtt és nyilt kapukkal és nyilt ablakokkal fogadja a nép és nemzet szeretetét és tiszteletét. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez a mi czélunk, a mikor a nemzet fejlődését és gazdagságát el akarjuk érni. S a mikor önök minket ideállítanak, mint hazaárulókat, mint olyanokat, a kik az ország nehéz helyzetét ki akarják használni, akkor önök saját maguk ellen vétenek, mert azzal azon nemzet ellen vétenek, a melynek önök is részesei. Csak röviden reflektálok most már Hegedős Sándor t. képviselő úr szavaira, melyek — megvallom — némileg megleptek. T. képviselőtársamat kiváló képzettsége, tekintélye oda predesztinálta, hogy számos pénzügyi és ipari vállalatnál az általa nagyon is kiérdemelt vezető szerepet játszsza. Ha tehát ő, mint ilyen mérlegelte volna saját tapasztalatait, nem jutott volna beszédében arra, hogy a közös vámterület a magyar ipart nem érinti, hanem elismerte volna, hogy a közös vámterület egész terjedelmében ránehezedik a magyar iparra, azt megfulasztja, tönkreteszi. T. képviselőtársam vezéremnek és pártelnökömnek, Kossuth Ferencz adataira azt mondta, hogy az általa kimutatott pénzügyi eredmények nem helyesek, mert egész más a beosztása a forgalmi statisztikának, mint a vámtarifának. Ez azonban egy odavetett tétel és t. képviselőtársam igen kevés fáradsággal meggyőződhetett volna arról, hogy Kossuth Ferencz azt a kulcsot, melyet ő felállított, soha nem alkalmazta. Különös egyébiránt, hogy valahányszor pártunk vezére itt statisztikai adatokat sorol fel, mindig azt mondják, hogy azok nem valók, de ü