Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-201
74 201* orszAgos ülés 1897. deczember 20-án, hétfőn. Elnök: Á bíráló bizottság ezen ítélése alapján Hock János képviselő úr végleg igazolt képviselőnek jelentetik ki. A bíráló bizottság jegyzőkönyve egyebekben tudomásul vétetik, Molnár Antal jegyző; Schmidt Gyula, a mentelmi bizottság előadója! Schmidt Gyula előadó: T. ház! A mentelmi bizottság megbízásából van szerencsém többrendbeli jelentéseket, illetőleg határozati javaslatokat (írom. 291—299) beterjeszteni. Vonatkoznak Rakovszky István mentelmi jogának megsértésére, hamis esküvel vádolt Csávolszky Lajos, becsületsértés és egyéb vétségekkel vádolt Pichler Győző, becsületsértés és hatóság elleni kihágással vádolt Kubinyi Géza, párviadal vétségével vádolt, illetőleg elítélt Kossuth Ferencz és Ivánka Oszkár, kövezetvám-csonkítással terhelt Wolfner Tivadar, hatóság elleni erőszakkal vádolt Sierbán Miklós és Sima Ferencz mentelmi ügyére. Kérem ezen jelentéseket kinyomatni, szétosztatni és annak idején napi rendre tűzetni. Elnök: A mentelmi bizottság jelentései Rakovszky István, Csávolszky Lajos, Pichler Győző, Kubinyi Géza, Kossuth Ferencz, Ivánka Oszkár, Wolfner Tivadar, Sierbán Miklós és Sima Ferencz képviselő urak mentelmi ügyében ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni, s a napi rendre tűzés iránt a ház annak idején fog határozni. Következik a napirend értelmében a vámés bankügy, valamint az ezekkel összefüggő kérdések ideiglenes szabályozásáról szóló törvényjavaslat (írom. 275, 287) tárgyalásának folytatása. Rakovszky István jegyző: Komjáthy Béla! Komjáthy Béla: T. képviselőház! (Halljuk! BaUjuk!) A képviselőház szombati ülésében Hegedüs Sándor képviselő úr szükségesnek látta a pénzügyminiszter urat védelmébe venni azon beszéddel szemben, melyet a t. pénzügyminiszter úr a képviselőház pénzügyi bizottságában tartott, Ez a védelem — egész őszintén mondom — engem felette meglepett, annak szükségét nem láttam, mert a Hegedüs Sándor képviselő úr által is méltán kidiesért kis ember elég ember magáért arra, hogy esetleg szükséges védelmét itt előadja. A miniszter úr, kinek beszédét egyik másik oldalról talán az ő véleménye szerint nem helyesen mérlegelték, itt ül közöttünk, jelen van, s minthogy miniszter is, nemcsak joga, de kötelessége is, hogy ezen kérdésekben a felvilágosítást megadja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De ha csakugyan védelemre szorul az a beszéd, akkor természetesen nem egy más ember, ki azt felelősség nélkül teszi, kell, hogy a védelmet előtérjeszsze, de terjeszsze elő az, kinek e részben kell, hogy a legtöbb súlya legyen, s tegye ezt felelőssége teljes tudatában és érzetében. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én ezen védelem felett egyszerűen napirendre térhetnék, azzal, hogy ez voltaképen az ő házi ügyök. Azonban Hegedüs Sándor igen tisztelt képviselő úr tovább ment és épen ez az oka annak, hogy én ma a ház türelmét igénybe veszem. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanis védelmében azon kijelentést tette az igen tisztelt képviselő úr, hogy az ellenzékiek részéről vagy idegesség, vagy rosszul hallás eredményeként oly informácziókat merítettek, melyek nem felelnek meg a valóságnak. Midőn az igen tisztelt képviselő úr ezen kijelentése elhangzott, ha ez nem az ülés végén történik, s ha nem féltem volna attól, hogy fárasztom a t. ház türelmét, személyes kérdésben kértem volna szót, mert ez a kijelentés vádat képez nemcsak az ellenzék, nemcsak az ellenzéknek a képviselőház pénzügyi bizottságában jelen volt tagjai ellen, de különösen én ellenem, mert épen én voltam az, a ki a pénzügyi bizottságban az igen tisztelt miniszter úr felszólalása után kötelességszerűen mérlegeltem azon beszédet, és tiltakoztam annak hangja és következtetései ellen; én voltam ki e kijelentések után első sorban felszólaltam s azok ellen, azt hiszem, pártom helyeslésével, a leghatározottabban tiltakoztam. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Midőn tehát a képviselő úr azt állítja, hogy mi idegességből, rosszakaratból hamis informácziókat terjesztünk, vagy hogy nem helyesen fogtuk fel a dolgot: én ez ellen a magam és ott volt barátaim nevében határozottan tiltakozom. A mit mi mondtunk, megfelel a valóságnak. A bizottság ülésén a miniszter úr úgy tüntette fel Ausztria és Magyarország egymáshoz való viszonyát, úgy csoportosította a számokat, hogy a ki e dologgal mélyebben nem foglalkozott, ki csak e beszéd hatása alatt akarta volna véleményét megalkotni: azt hitte volna, hogy mi mindenkor hozzá vagyunk kötve Ausztriához, és az ország a megsemmisülés örvényébe jutva, az özönvíz következnék be, ha az önálló vámterület felállíttatnék. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Igaz, hogy midőn e legsötétebb képet megfestette, nyomban kijelentette, hogy két esetben ezt az özönvizet is eltűri Magyarország: ha tudniillik a quótakérdésben az osztrákok fentartják követeléseiket, vagy nem respektálják az eddigi megállapodásokat. Ez kissé furcsa, mert hiszen e két dolog értékét pénzbelileg is ki lehet számítani és mi mégis e két dolog árán elfogadjuk Magyarország megsemmisülését? (Derültség és tetszés a szélsőbalon.)
