Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-201

201. országos fllés 1897. deczetnber 30-áii, hétfőn. 75 Ily körülmények közt a miniszter úr beszédét komolyan nem vehetjük. (Helyeslés a szélső hátoldalon.) Minket, a kik a bizottság ez ülésén jelen voltunk, nem az sértett, a mit ő mondott, hanem a mit elhallgatott. Az adatokat lehet úgy csoportosítani, a hogy ő tette. De midőn erre vállalkozott — s ezt mint szakminiszternek tennie is kellett — vájjon nem volt-e kötelessége a másik oldalról való adatokat is felsorolnia, szembeállítani amazokkal a mi erősségeinket és így következtetni azután, mit tart az ország czéljaira helyesnek? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azzal, azt hiszem, tisztában van a miniszter úr, hogy a pénzügyi bizottság ott jelen volt tagjait az ő számcsoportosításával meggyőzni nem tudja; mert felteszi rólunk, remélem, hogy mi is foglalkoztunk e dolgokkal. Hanem más czélja volt ezzel: a mi gyöngeségeink felsorolásával azt a czélját akarta elérni, hogy künn, a parlamenten kivííl azok, a kik velünk rokonszenveznek, elálljanak tőlünk és más táborba menjenek át. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem támadom én meg azzal, mintha azok az adatok nem felelnének meg a valóságnak, csakhogy azok csupán az érem egyik oldalát mutatják; már pedig csak ha az érem másik oldalát is ismerjük, lehet elhatározni, mi irányban foglaljunk állást. Mi ismerjük ez adatokat is. Csakhogy míg a miniszter urat és pártját ez adatok is a gyáva meghunyászkodás útjára vezetik, minket bátor kitartásra ösztönöznek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha a miniszter úr a pénzügyi bizottságban előadta volna az indokokat, hogy mi az, a mi őt oda vezeti, hogy az önálló vámterület ellen van; ha bebizonyította volna, hogy ha a közös vámterületen állunk, milyen előnyök haramiának Magyarországra és rámutatott volna azokra a veszélyekre, a melyek esetleg bekövetkeznek, ha arról letérünk, szóval ha erőink és gyengeségeinkről, az ország erőiről és gyengeségeiről felvilágosító adatokat állított volna élőnkbe, lehet, hogy más következtetésekre jutottunk volna, és ilyen tárgyalási eljárás előtt egész lojálisán meghajoltunk volna. De engedelmet kérek, gyengéinket felsorolni és ugyanakkor az erősségeket elhallgatni, azt én épen egy szakminiszter részéről sem helyesnek, sem korrektnek nem tartom. (Igaz! Úgy van! a széhő baloldalon.) Matlekovits Sándor t. képviselőtársam — nem hallottam a közbeszólását, de kézmozdulatából veszem ki, — az általam mondottakat nem hiszi. Hát ennek én oka nem vagyok, mert azt mindenki megértheti, a ki akarja. Lehet, hogy őneki más felfogása van, és az előtte lévő adatok csoportosításából más következtetésre jut, de annyira én is el vagyok boesátya, hogy olyant nem szokhattam mondani, a mit józan észszel megérteni nem lehet. (Derültség a szélső baloldalon.) De ha a miniszter úr tényleg szükségesgesnek tartotta azt, hogy a pénzügyi bizottságban ekként beszéljen, ám álljon elő, adja elő az indokokat itt a plénum előtt, hogy mindenkinek és az egész országnak joga és alkalma legyen bírálatot mondani, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon,) mert itt, t. ház, rémképekkel és számok csoportosításával nem lehet harczolni. Ezt a pártot, melyhez tartozom, igenis érvekkel, okokkal, helyes számításokkal és következtetésekkel meg lehet győzni, de számcsoportosításokkal megpuhítani nem lehet. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem frázis, nem az ellezéki viszketeg vezet minket e kérdésben, azt megmutattuk más esetben; hanem a tudás és meggyőződés, hogy Magyarország érdekében cselekszünk, midőn az önálló vámterület érdekében mindent elkövetünk. (Élénk helyeslés a szélső báloldalon.) Én csak arra kérem az igen tisztelt miniszter urat és az egész többséget, hogy ne érzékenykedjenek akkor, a midőn ezen oldalról erősebb támadásokban részesülnek és minden erőnket oda viszszük, hogy az önök törekvését megakadályozzuk; mert elismerjük, hogy a túloldali táborban önök megteszik maguk iránti kötelességeiket, de ismerjék el, hogy mi is eleget teszünk hazánk iránti kötelességeinknek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hegedüs Sándor t. képviselőtársam szombati felszólalásában több olyan kitételt használt és oly elvi álláspontot foglalt el, a melyet talán egészen szó nélkül Nagyni nem volna helyes, azért lehető rövidséggel megjegyzést kívánok azokra tenni. (Halljuk ! Halljuk !) Azon kezdi beszédét Hegedüs Sándor t. képviselőtársam, hogy ez a javaslat egy tényből és egy jogból indul ki. És hogyan magyarázza ezt? Azt mondja: egy tényből indul ki, hogy még nem jött létre Ausztriával a kiegyezés. Engedelmet kérek, én ezt a kifejezést helyesnek nem tartom, és azt visszautasítás nélkül Nagyni nem akarom. Nem a kiegyezés nem jött létre, hanem a szerződés. (Helyeslés a szélsőbalon.) Mert a mint kijelentetett, hogy még létre nem jött a kiegyezés, az alatt azt értik, hogy egyáltalában nem akarjuk Magyarország jogait érvényesíteni, hanem minden áron csak a kiegyezést akarják megkötni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A második kiindulási pontja az, midőn azt mondja, hogy a javaslat egy jogból indul ki, még mélyebb sérelem, mert ő a jogot az 1867 : XII. törvényczikkből meríti. Azt már megszokhattuk volna, t. képviselőház, hogy midőn jogos adóforrásokra akarunk hivatkozni, az 1867: XII. törvényozikkre ne hivatkozzunk, mert az inkább 10*