Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-200

200. országos ülés 1897. űeczember 18-án, szombaton. 61 fogva, hazám iránti kötelességemből kifolyólag, kénytelen vagyok minden olyan törekvésnek ellenállani, a mely meggyőződésem szerint liazám javára nem szolgál. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) S miután az Ausztriával való közös ügyet nem tekinthettem és nem is fogom tekinthetni másnak, mint hazám testében az élő ütőér lekötésének, miután nem egyéb az, mint nemzeti életünk megbénítása, állami fejlődésünkre halálos csapás, elaltatás, morfinirozás;. midőn oly poníhoz jutottunk, hogy az államnak szabad.ibb lélegzetet adhatnánk, mint önálló törekvéseink a törvény értelméből kifolyólag azt mutatják (Úgy van ! a szélső baloldalon.) ükkor, sem meggyőződve nem lévén fiz ellenkezőről, sem egyelni e részben nem hallván mint azt, hogy igenis kevesebb haszna van ebből a dologból Magyarországnak, mint Ausztriának: ehhez a törvényjavaslathoz sem általánosságban, se M részleteiben nem járulhatok. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én is kezdhettem volna úgy beszédemet. mint tegnap gróf Apponyi Albert, a midőn kijelentette tétel gyenánt, hogy a kormány javaslatát elfogadja, mert azon az alapon állj, és egyedüli kibontakozásnak ezt látja. Én ezt nem tettem, nem tettem pedig azért, mert a lelkem fáj, a keserűség elfogta, hogy mindjárt egyenesen szemébe megmondjam a kormánynak azt a lelketlen mulasztást, azt a kötelességnemtudást, a mit ezen törvényjavaslatnak benyújtása alkalmával államunk és nemzetünk ellen elkövetett. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Igenis, a kormánynak kötelessége volna, és még van megtérésre ideje, hogy a törvény alapjára álljon. A törvény nyiltan parancsolja azt, hogy aniak mandátumát és szellemét teljesítse és hajtsa végre. Én a bizalmi kérdést elválasztottam és nem hoztam fel ama rekriminácziókat, a melyek napnál fényesebben bizonyítják azt, hogy a kormánynak minden lehellete nem egyéb, mint pártkérdés és hatalmi kérdés. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hazai kérdésről itt nem szólhatunk, t. túloldal, a mi onnan jött, a pártkérdést tehát nem említettem, nem hánytam szemére a kormánynak, de rámutattam arra, a mit ezen alkalommal szóval nem mondok ki, hogy a haza jogainak egy részét kötelességüket nem teljesítve átjátszák idegen hatalomnak a mi megkárosításunkra. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én tehát, midőn a javaslatot meg nem Szavazom, és megakadályozom, hogy törvényerőre emelkedjék, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) akkor nem osztom előttem szóló Mócsy Antal képviselőtársam azon kijelentését, hogy ő akarja ezt az állapotot fentartani; ő akarja a régi közös ügyeket, és ebben az állapotban, úg} hiszi, hogy a kormány, mely minden állami bajoknak egyedüli oka, makacsságánál, rövidlátásánál fogva meg fog bukni. Én úgy hiszem, hogy — a mint szokták nevezni — él a magyarok Istene és a gondviselés, mely négyszázéves megpróbáltatást bocsátott már népünkre igazságos Mátyás halála óta. Él ez a gondviselés és hiszem, hogy e hatalmi törekvésekkel szemben a makacsságot és a nemzeti érdekek iránti érzéketlenséget arról a helyről el fogja söpörni, hogy tisztább legyen a levegő, az irány, igaz hazafiak üljenek oda, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) kik a hazának békés, boldog jövőt biztosítsanak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Midőn a törvényjavaslatot meg nem szavazom, szivem egész melegével járulok Kossuth Ferencz határozati javaslatához, annak minden pontjához. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Hegedüs Sándor! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Öt pereset kérünk! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Elnök: Miután annyi oldalról kivannak szünetet, legyen öt pereznyi szünet. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Hegedüs Sándor! Hegedüs Sándor: T. képviselőház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) E tőr vényjavaslat egy tényből és egy jogból indul ki. A tény, mint a törvényjavaslat szövege is konstatálja, az, hogy Ausztriával a kiegyezés még nem jött létre, vagy a mint az indokolás mondja, nem voltak az erre vonatkozó javaslatok előterjeszthetők. Minthogy pedig ezen ügyek határidőhöz kötött zerződésekben foglalvák és ezen határidő lejáróban van, előállott az 1867-iki törvényben biztosított jog és ezen biztosított jogból indul ki a törvényjavaslat, a mely annak másik alapja, vagyis, hogy önállóan rendelkezhetünk a vámés kereskedelmi, valamint az ezzel kapcsolatos ügyekben. Ezt a két dolgot, tudniillik a tényállást azért voltam bátor röviden az akták alapján előadni, mert a vitában már eddig is többször felmerült az, hogy konstatáltatott, miszerint Ausztriával a kiegyezés meghiúsult. Ez pedig ezen akták szerint nem felel meg a valóságnak, (Halljuk! Halljuk!) Tisztán csak az történt, hogy nem jött még létre és minthogy a terminus lejár és nekünk törvényben biztosított jogunk van, ezt a terminus-érvéiiyesíté>t nem halaszthatjuk, evvel az önálló rendelkezési joggal élnünk kell. Abban a rendelkezésben,—tudniillik hivatkozom az 1867: XII. törvényezikk 68. §-ára —