Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-200

:. 200. országos ülés 1897. deezember 18-án, szombaton. az foglaltatik, hogy vám- és kereskedelmi ügyekben a nemzet önálló rendelkezési jogát és minden jogait fentartja. Nincsen benne megmondva, hogy alkalmaztassék, hogyan érvényesíttessék és egyáltalán nincsen benne semmi utasítás. Ennek következtében tehát részben a tényállásra, a status quóra való tekintettel, részben ezen biztosított jogoknak megóvása szempontjából csinálta és terjesztette elő a kormány ezt a törvényjavaslatot, ennek következtében tehát utasítást kér és illetőleg javaslatot tesz, hogy ágy a status quóra nézve, mint a jövőre nézve miféle intézkedések történjenek ezen javaslattal. Utasításra csakugyan szükség van, mert maga az alaptörvény nem intézkedik, és így bocsásson meg Kossuth Ferencz t. képviselőtársam, midőn ő azt mondja, hogy benne van az utasítás a törvényben, tehát utasításra szükség nincs, — ez a szövegből ki nem olvasható és azt hiszem, hogy nem felel meg a tényállásnak Sem, és így nem fogadhatom^ el azt a magyarázatot sem, a melylyel Barta Ödön képviselő ár állott elő, a midőn azt mondta, hogy miután lejár 1897. deczember 31-én a szerződés Ausztriával, ennek a következménye, hogy az 1867. évi XII. törvényczikk 57 — 68. §-ai már csak a történelemé, hatályukat vesztették. Anynyira sietett az idézéssel, hogy még a pénzlábra és a pénzrendszerre venatkozó szakaszt is belefoglalta. De egyáltalán egész magyarázata, — igénytelen nézetem szerint — téves. Az a törvény, állandó alaptörvény, a mely elvi megállapodásokat tartalmaz és megszabják egyes szakaszai, hogy abban az esetben, ha Ausztriával vámközösségre és kereskedelmi szövetségre akarunk lépni, milyen proczedura szerint történjék az eljárás. (Nyugtalanság. Halljuk! Halljuk! Szót sem hallunk/) Már pedig még abban az esetben is, ha — mondjuk — 1898. vagy 1899-től kezdve az önálló vámterület létrejön, miután ennek a törvénynek, — nézetem szerint igen helyesen — 59. §-a elismeri azt a sok közös érdeket, a mely a monarchia két államát anyagi kérdésekben összeköti és azt mondja, hogy vám- és kereskedelmi szerződések időnként köthetők, még abban az esetben is, ha az önálló vámterület felállíttatnék, tehát a törvény ezen szakaszai hatályukat nem vesztik. (Halljuk! Halljuk!) De másfelől felesleges is, miként azt Barta Ödön képviselő úr teszi, hogy conditio sine qaa non-nak állítja fel azt, hogy a törvényjavaslatban már előre mondjak ki az önálló vámterületet, mint jogot és hogy ezt szankczíonáljuk. Bocsánatot kérek, ezt. a jogot az önálló vámterület ujabban kimondani nem igen fogja, mert ez benn van már az 1867. évi törvény 68. §-ában, mert az önálló rendelkezés feltétlenül tartalmazna azt, hogy ha úgy tetszik, önálló vámterületet állítsunk fel. Ezáltal tehát sem szankeziót, sem újabb erőt nem nyer, ha ismételjük. De a t. szélsőbal részéről többször hallottuk azt a vádat, hogy ezen javaslót által a kormány, ha megszavaztatja a törvényt tulaj donképen alkotmánysértést, törvénysértést követ el, úgy, hogy Kossuth Ferencz t. képviselőtársam képzelete már két gödröt lát, az egyik a törvénysértés, a másik az alkotmánysértés, és mindegyikbe fél, hogy beleesünk . . . Én egyiket sem látom. Az alapkiindulás az, hogy törvénysértést követünk el és pedig azért, mert mi az 1867. évi XIII. törvényczikk 68. §-a ellenére a vám- szövetséget akarjuk ebben a javaslatban megújítani, _Ez egy jogi kifejezás szerint, a melyet Barta Ödön képviselő úr használt: nováczió, már pedig ez most nem történhetik meg. Bocsánatot kérek, itt van a tévedés. (Mozgás a szélső baloldalon.) Mi ebben a javaslatban, melyet most tárgyalunk, a vámszövetséget nem újítjuk meg. (Nagy zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Hangosaiban! Halljuk! Halljuk!) A szövetséghez — s ebben már tökéletesen igaza van Kossuth Ferencz t. képviselőtársamnak — legalább két fél kell, már pedig mi ezen javaslatra nézve sem nem beszéltünk, sem nem tárgyaltunk, sem nem egyezkedtünk Ausztriával. Ez önálló rendelkezés. (Nyugtalanság a szélső baloldalon és felkiáltások: Halljuk! Halljuk! Ne a mögötte ülőket kapaczitálja! Zaj. Elnök csenget.) Igen, de azt mondják, hogy hát akkor, ha nem szövetség, miért idéztetnek ezen törvények? Ezek, igaz, úgy vau, a régi szövetséget illetik. (Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Nem halljuk!) Elnök (csenget) : Kérek csendet! Hegedüs Sándor: Épen ebben van a hiba. (Nagy zaj a szélső baloldalon. Félkiáltások: Lehetetlen hallani! Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, miután hallani akarják a szónokot, épen azért méltóztassanak csendben lenni, mert a nagy zajban még kevesebbet értenek belőle! Hegedüs Sándor: Itt a hiba nézetem szerint abban van, hogy nem méltóztattak jól megnézni a törvényjavaslat szövegét. Hiszen ott nem az van megmondva, hogy ezt a szövetséget tartja fenn, hauem a törvényekbe foglalt határozatokat és azok által teremtett határozatokat. (Nagy derültség a szélső baloldalon.) Ily dolgot pedig, hogy egy határozatot, mely rám nézve bizonyos feltételek mellett érvényes, vagy, hogy egy állapotot fentartsak, önállóan is elintézhetek, anynyival is inkább, mert Ausztriával szemben nem megalkuvásról van szó és nem szövetség útján, hanem deklaráczió alapján járunk el, midőn az van mondva, hogy megvárjuk tőlük a viszonos-