Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-200

'.czember 18-án, szombaton. 58 200. országos ülés 1897-fi Elnök: Miután épen tegnap történt, hogy az elnök rendreutasított valakit e kifejezés miatt (Nagy mozgás a szélső baloldalon.) kérem a t. képviselő urat, ne méltóztassék most azt igazolni akarni, hogy az említett kifejezést helyesen lehet használni (Zaj. Ellenmondások a szélső baloldalon.) VárOsy Gyula: Én kérem senkinek sem személyére, sem testületre, sem pedig a háznak, sem a kormánynak, sem senkinek nem mondtam azt, hogy hazaáruló, hanem igenis elvileg szólok ehhez a dologhoz, — még csak az állapotra sem mondottam ezt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én nem térhetek el azon iránytól, a melyet ezen törvényjavaslat tárgyalásánál czéloroúl ki­tűztem, hogy a túloldalnak helytelen irányát és felfogását ne bíráljam és viszont, hogy figye­lemmel ne legyek azon erkölcsi irányzatra, a mely olykor-olykor megjelen a parlamentben s hogy ezen irányzat és tünetek felett a magam meggyőződését és felfogását ne nyilvánítsam, mert nekem ehhez teljes jogom van a törvények alapján, a melyeket a szólásszabadság és tör­vényhozói állásom nekem parancsként előirnak. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És én soha meggyőződésemet elhallgatni nem fogom; nyíltan kimondom, dicséiőleg vagy kárhozható­lag. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Annak okáért, mikor felvetettem azt az eszmét, hogy van-e a világon hazaárulás és mi az, akkor rövidesen definiczióját kívánom adni a hazaárulásnak, (Halljuk! Halljuk!) és pedig azért, hogy némi világosságot áraszszak azon lehetőségre nézve, hogy ezen szó alkalmazása tágabb értelemben elNagyhatja-e egy képviselő száját e házban ? Nézzük, t. ház, közfelfogás szerint, vagy pedig jogi felfogás szerint is, mit értünk haza­árulás alatt, (Halljuk! Halljuk!) árulás alatt. (Halljuk !) Az árulás fogalma indukczió útján igen könnyen meghatározható. (Egy hang a szélső baloldalon: Eladás! Zaj. Halljuk! Halljuk!) Az árulás fogalma magában foglalja azt, hogy valaki a rábízott javakat, hasznokat, jogokat, hűtlenül megszegve kötelességét, másoknak át­játszsza. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ennélfogva lehetséges baráti árulás is, midőn barátunkat áruljuk el oly módon, hogy reánk bizott belső ügyeit, a melyeket megőrizni köte­lességünk lett volna, átjátszszuk, átjuttatjuk azoknak, a kik barátunknak ártalmára lehetnek. (Úgy van! Úgy van! a szélső báloldalon.) Van testvéri árulás, van családi árulás, (Mozgás jóbbfélől.) van hazaárulás. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az árulásnak fogalma épen az, hogy a reánk bizott jogokat és kötelessége­ket, a melyek bizalmi jellegűek, (Halljuk! Halljnk!) a melyeket megóvni, megvédeni köte­lességünk : ezen kötelességről elfeledkezve, ön­érdekből, haszonért átjátszszuk azok részére, a kik azoknak, a kiket elárultunk, kárát, vég­romlását okozhatják. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) S ily értelemben létezik haza­árulás, általánosságban és részlegességben. (De­rültség jobbfdöl) kérem, értsük meg ezt a fogalmat, (Derült­ség a jobb- és baloldalon.) mert többízben történt már rendreutasíttatás ezen szóért; úgy hiszem, talán a jövőben is szükség lesz egy kis világos­ságra e fogalom tekintetében, nehogy .—- tiszte­lem az elnökséget és annak magas hivatását — épen félreértés vagy a fogalmaknak nem tisztá­zása miatt folytonosan alkalmaztassák akár ezen, akár a másik oldalon a hazaárulás eszméjének felvetése folytán a rendreutasítás avagy a szónak megvonása. (Halljuk!) Azért mondom, hogy van részleges és álta­lános hazaárulás. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Általános ! Derültség.) Mondják, hogy a történelemben előfordult már egy eset, (Halljuk!) midőn egy ember hazáját egészében, minden jógiiban, szabadság törekvéseiben eladta; a bizalommal, a melylyel megajándékozták, és azokkal a kötelességekkel, a melyeknél fogva megvédenie, őriznie kellett volna a jogokat, a javakat, a hasznos törekvé­seket, visszaélve, átjátszotta azokat. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, jegyez­zük meg, a világtörténelemben, hála Istennek, ezek ritka esetek, de a részleges hazaárulás igen sűrűn fordul elő. (Halljuk! Halljuk!) Rész­leges hazaárulás az, midőn az országnak nem teljes jogi élete, nem teljes javadalmi élete, nem összes bénéje, nem összes törekvéséről, (Zaj jóbbfélől. Egy hang a szélső baloldalról: Nem tetszik nekik!) csak egyes jogairól van szó, midőn példá­nak okáért némelyeknek kötelessége az ország egyes jövedelmező ágait, egyes jogi intézményeit megvédeni, s ezen kötelességüket nem teljesítvén, kajánul, titokban, a politikának fondorlatos út­jain, épen ezen kötelességük kijátszásával, és nem ritkán sajátkezűleg, nem ritkán pedig szel­lemi gyengeségből, magyarul butaságból, átját­szák a másik oldalra. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Fejtegetésem során, midőn a haza­árulás fogalmának distinkcziójánál és részletei­nél ide jutottam és megállapítottam, hogy az általános fogalomnak vannak válfajai, a melyek a részleteknél tűnnek ki, konstatálom azt, hogy a kormánynak kötelessége Magyarország tör­vényeit és jogait mindenkivel szemben meg­védelmezni, a kormányzatára bízott országot annak minden javaival sértetlenül kormányozni, igazgatni és felhasználni mindamaz alkalmakat, mindazon kínálkozó eseteket, a melyek az ország javára szolgálnak, és a melyek által kikerülhetni

Next

/
Oldalképek
Tartalom