Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-200
200. országos ülés 1897. deczember 18-á,n 9 szombaton. : n> a nemzet és az állam károsodását. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És épenséggel a jelen eset az, a midőn kínálkozik az alkalom az önálló vámterületnek s az önálló magyar nemzeti banknak felállítására, és a midőn a statisztika világosan bizonyítja, hogy a közös vámterületből és a kereskedelmi szövetségből nekünk sokkal nagyobb kárunk van, mint a mi Ausztriának a haszna. Njdlvánosan konstatálhatjuk azt a statisztikailag bizonyítható ós bizonyított állapotot, hogy hazánk, ha ezen törvényjavaslat keresztülmegy és a közös vámterület meg nem szűnik, feltétlenül károsodik anyagilag és ezen anyagi károsodásból kifolyólag az erkölcsi depresszió és korrupczió tovább fog tartani. Ennélfogva, midőn azt látom, hogy a kormánynak volna kötelessége a kezdeményezést szívvel-lélekkel megragadni, és neki kellene azt mondani, hogy hála Isten, lejár az az átkozott régi törvény s megtehetünk mindent hazánk anyagi felvirágoztatása, az önálló intézkedést és az önálló törvényeket épen ő akadályozza meg, a kinek kötelessége volna minden porszemet megvédelmezni hazánk anyagi és erkölcsi javára; épen a kormány az, a mely azon szimptómákat mutatja fel, amelyekéié fogalom tisztázására felt írtam. (Mozgás jőbbfelől.) Ez nem egyéb mint anyagi javaink átjátszása egy idegen hatalomnak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez az úgynevezett részleges hazaárulás. S ime, t. ház, midőn az átjátszásnak, a kötelesség nem teljesítésnek a túloldalon meg sem igen kísérlett védekezésnek semmiségére és arra rámutattam, hogy esetleg jóhiszemű téve dések folytán, de mindenesetre kiszámított és kitervelt hatalmi törvésekbői ezen törvényjavaslatot a kormány bemutatta, ugyanakkor a legkeményebb indignáczióval utasítom vissza mindazokat a fenyegetéseket, a melyeket érvek helyett használnak ellenünk, kik az önálló vám ég bankügyet védelmezzük. Mert nem érveket hallunk onnan, t. ház, hanem fenyegetéseket. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Halljuk azt a hangot, a mely kilátásba helyezi, hogy ha ezen törvényjavaslat törvényerőre nem emelkedik, az országban zavarok fognak beállani, veszélyben lesz — nem tudom — a dinasztia, a monarchia, a haza, a törvényes állapot, veszélyben lesz a kormány. Fenyegetnek bennünket Rubiconnal, a parlament feloszlatásával, fenyegetnek a nemzetiségi mozgalmakkal, ezzel az állandó mumussal. Hát, hogy egy parlamentben, a hol az elvi igazságnak kellene dönteni, a hol a meggyőződésnek fegyverével kell nyúlni, ennek a helyét fenyegetés, terrorizmus foglalja el: ez nem méltó a parlamenthez. S a hol ez megtörténik, ott rendkívül beteges az állapot, ott az egyenes gondolkozásunk hirtelen még tájékozódni sem tudnak, mert ott köd és pára, ott valami ismeretlen el nem képzelt veszélynek előtérbe állítása kisért. Ámde, t. ház, bennünket semmiféle fenyegetés a mi útjainkról letéríteni nem fog soha. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A mit mi jónak látunk és tuduuk, a mit mi jónak ismertünk el, mert a magyar történelem igazsága van mellettünk, attól semmiféle fenyegetések daczára eltántorodni nem fogunk soha. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Feloszlatják a parlamentet r Hát oszlassák fel. Meg van Bánffynak a 300 többsége, bár ritkán halljuk a szavát, — akkor is vagy mumusról beszélnek, vagy pedig igent mondanak, — de hát tessék. (Egy hang balfelől: Nincs pénz.) Pénzt lehet szerezni, a kormánynak hatalmában áll, hiszen veszélyben van aköztuonarehia, vagy hogy nevezik. Mi nem félüak attól, mert a nemzet megérzi, hogy kik azok, a kik az ő igazságának, lelke mélyén szunnyadó érzelmeinek és törekvéseinek helyes képviselői. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondják, a nemzetiségek mozgolódnak. Hát ez igen érdekes dolog. A napokban megszólaltak a kormány szócsövei s fenhangon kürtölték, hogy a nemzetiségek mozognak, a szerbek Újvidéken, a szászok Brassóban, a románok Balázsfalván, és ha mi tovább erőltetjük ezen küzdelmet az önálló vára- és az önálló magyar bankért és a mostani javaslatot törvény erőre nem engedjük juttatni, ha útját álljuk a további szövetséges állapotok fentartásának, akkor a nemzetiségek megmozdulnak. Ám jó, felállítjuk az önálló magyar bankot, az önálló vámterületet, azonban a magyar haza, a magyar nemzet igen gyönge, a nemzetiségek jönnek és megcsinálják a régi izgágát, kellemetlenségeket, a melyek a magyar nemzet életerejét le fogják kötni. Ilyen és hasonló kommüniké jelennek meg tervszerííleg, a mi megint igazolja az én álláspontomat. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Midőn a kormánynak nem az a czélja, hogy bennünket az igazság erejével meggyőzzön, hanem hatalmi érdekből terrorizálni akar, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) ezzel hűtlen sáfárkodásnak gyalázatát reánk akarja kenui és annak súlyát reánk akarja hárítani. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Elnök (csenget): A képviselő urat ezen kifejezéseért rendreutasítom. (Helyeslés a jobbóldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Igaza van!) Városy Gyula: Konstatálom azt, hogy a nemzetiségi mozgalmak ezen felhozása, miként az előbb megjegyezni szerencsém vo^ nem egyéb, mint egy ijesztő mumas. Midőn itten Sierbán Miklós t. képviselőtársunk (Halljuk! Halljuk!) egy ese8*
