Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-199

48 199. országos ülés 1897. deczember 17-én, pénteken. T. ház! Én nem habozom kijelenteni, hogy ha csak egy kissé követnők azt, a mit gróf Apponyi Albert t, képviselőtársam is említett, hogy a kísértés kelyhét éreznők közel ajkaink­hoz, alighanem sikerült volna nekünk gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamat pártjával együtt fegyvertársaink közé sorozni ? Igen könnyű iett volna; egy olyan indítványt kellett volna beterjesztenünk csak, a melyben kimon­datik, hogy átérzi a ház minden oldala azt, hogy itt egy rendkívül nehéz helyzettel áll szemben az ország teljes meggyőződése és lépésről-lépésre kimutatható, Kossuth Ferencz és gróf Apponyi Albert t. képviselőtársaim figyel­meztetései nyomán kimutatható, hogy a kormány mulasztásai juttatták az országot ebbe a hely­zetbe. És ha mi ezen alapra állva, egy igen jól megindokolható, (Mozgás a szélső haloldalon.) az egész közvélemény tetszésével találkozó vád­indítványt nyújtottunk volna be: kérdem t. kép­viselőtársamtól és a mögötte ülő párttól, vájjon nem-e érezték volna erkölcsi kötelezettségüket arra nézve, hogy minket ezen vádindítvány tár gyalásánál a legerélyesebben támogassanak. (Derültség a szélső haloldalon.) Hát, t. ház, a kísértés kelyhe közel volt hozzánk s a kísértés kelyhét mi sem ürítettük ki, mert igen érezzük azt, hogy a nemezis mű­vét nem kell elősegíteni, utoléri az a bűnöst magától is. (Élénk éljenzés, tetszés és taps a szélső haloldalon.) Jelezni akarom álláspontomat arra nézve, hogy ezen törvényjavaslat sem a 67-iki törvé­nyek szellemének, sem rendelkezéseinek már csak azért sem felel meg, mert a mi azon szellemnek és rendelkezésnek megfelelő, az az én gyarló logikám szerint egészen azonos formák közt kell, hogy létrejöjjön mint az 1867 ; XII. törvényezikk rendelkezései létrejöttek. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) E tekintetben, azt hiszem, nincs közöttünk ellentét; hiszen a tör­vény ott fekszik előttünk. Az 1867 : XII. törvényezikk létrejött két teljesen önálló és szabad állam egyezkedéseként, s hogy ez megtörténhessék, előbb ennek az államnak kellett kiküzdeni a másik állam részére az alkotmányt, (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) hogy ez az egyenlőség meglegyen, mert míg ez az egyenlőség meg nines, daczára azoknak a nagy közjogi és közgazdasági érde­keknek, a melyek ezen egyezség létrehozásához akkori kijelentések szerint fűződtek, míg ez az egyenjogúság nem volt meg; míg nem volt meg a teljesen egyenlő harczképesség a két egyez­kedő fél közt, addig Magyarországon senki nem volt, a ki az egyezséget meg akarta volna kötni és a t. ház megengedi, hogy mikor gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam rámutatott a miniszteri javaslat indokolására, sőt nagy nyomatékkal hangsúlyozta, hogy Ausztriában az állapotok nem olyanok, hogy azok közt a törvény ilyen meg olyan módon létrejöhessen; mikor ez kon­statált tény, hogy a másik fél elvesztette a qualifikáezióját, (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) és pedig elvesztette egy oly időben, a mikor épen egyedül lett volna még jogosítva arra, hogy velünk szemben jogokat formáljon az egyezség megújítására, hogy akkor azt állít­suk, hogy ez a tervezett törvény ugyanazon szellemnek, ugyanazon rendelkezéseknek, ugyan­azon intenczióknak felel meg, a melyek közt az 1867 : XII. törvényezikk keletkezett, az az én gyarló jogi tudomáiiyommal és logikámmal össze nem egyeztethető. Méltóztassék megengedni, hogy disztingváljam ezen kérdést, felemlítvén azt, hogy egy szerződés időelőtti felbontásához épen annyi és oly tényező szükséges, mint a mennyi és milyen azt létrehozta. De egy szer­ződés megszűnéséhez a szerződésre kikötött határidő lejárta miatt: ehhez semmi sem szük­séges, (Helyeslés a szélső haloldalon.) ez meg­szűnik, elalszik, mintha nem létezett volna. Most arról van szó, hogy a beterjesztett törvény­javaslatot úgy tüntetik fel, mint önálló rendel­kezést arra nézve, hogy ezt a megszűnt jogot folytassuk. Méltóztassék a törvény szavait figye­lemmel kisérni. A törvény azt mondja: »Az itt felsorolt ezen és ezen törvényekkel létesített jog­viszony hatálya meghosszabbíttatik 1898. de­czember 3í-éig.« Ez nováczió, s a nováczió épen azon feltételek és formák közt kell, hogy létrejöjjön, mint a milyenek közt az előző szer­ződés létrejött. (Zajos helyeslés a szélső balolda­lon.) Nines olyan jogásza Magyarországnak, a ki itt a fórumon arra vállalkoznék, hogy ezt el­disputálj n, mert attól kellene tartani, hogy a karzaton lévő egyetemi ifjúság nevetné ki. (Hosszantartó, élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Novácziót létesíteni így nem lehet. Most csak arról van tehát szó, hogy, a mit a t. előadó úr előszeretettel hangoztatott, egy állapot létesít­tessék. Állapotokat létesíteni sokféíekép lehet, de én azt hiszem, hogy Magyarország kor­mányzatának, s azon pártnak, a mely a nume­rikus többségre támaszkodva, hatalomnak van elismerve, bármely állapot létesítésénél meg kell gondolnia, vájjon szabad-e oly állapotot terem­tenie, a mely Magyarországot nemcsak közgaz­daságilag szolgáltatja ki hosszabb időre egy idegen állam érdekeinek, hanem a mellett még közjogilag, politikailag is teljesen lealázva. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Nagyon meggondo­landó, hogy vájjon szabad-e, lehet-e azt eltűrnie egy önérzetes nemzetnek, hogy még ama tör­vényjavaslatának hatálya is, a mely önálló rendelkezés czímét viseli, egy idegen nemzet .!

Next

/
Oldalképek
Tartalom