Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-199
199. országos illés 1897. deczember 17-én, pénteken. 49 hozzájárulásától függjön ? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha még arról volna szó, hogy megtartatnak azok az előfeltételek, a melyeket mindnyájan megkövetelnek a túloldalon és azokon az oldalakon, a honnan támogatják a túloldalt, ha törvényes intézkedéssel tudnák megállapítani, akkor még érteném. De hogy állunk ezzel a kérdéssel? Maga Magyarország miniszterelnöke, a kit ugyan még közjogásznak nem tartok, de maga Magyarország miniszterelnöke azzal a tekintélylyel, a melyet neki közjogunk ad, kijelentette e házban, hogy nem fogja eltűrni, hogy az ideiglenes állapot bármely alakja Magyarországra nézve úgy váljék kötelezővé, hogy Ausztriában a 14. §-al intézzék el. Most azt kérdem, mi a különbség? A provizóriumtörvény, a mely országos határozat erejére emelkedett, nem jutott szentesítés alá. Annál nem tartotta elegendőnek Magyarország miniszterelnöke azt, hogy rendelettel járuljon hozzá Ausztria kormánya. S mi most itt alkotmányos törvényt alkotunk, önálló rendelkezés ezímén, a melynek hatálya attól függ, hogy vájjon Ausztriának egy deszpotikus kormánya hozzájárál-e, vagy sem. (Hosgantartő, zajos éljenzés és taps a szélső baloldalon.) Én ebben a kérdésben a legeklatánsabb közjogi elferdítés minden tünetét feltalálom, mert rabulisztikával, hogy így szóljak, mert megfelelő kifejezést nem tudok találni hirtelenében, Magyarországot kormányozni nem szabad. A hol Magyarország közjogairól van szó, ott mindig együtt voltunk, ott Magyarországon sohasem volt nézetkülömbség, hogy Magyarország alkotmányának védelmében ezen nemzet mindig egy test és egy lélek volt. (Igaz! Úgy van! Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Ne méltóztassék hát azt nekünk szemünkre vetni, hogy a kísértés kelyhét akarjuk kiüríteni akkor, a midőn ezen törvényjavaslatnak törvényerőre emelését akarjuk megakadályozni. Nem az, hanem tisztán az alkotmány tisztelete és annak megvédése vezet bennünket, mely ha kivész a nemzetből, akkor egyenesen rabszolgaságba mehetünk. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Ugy ttiuik fel előttem, mintha Magyarország miniszterelnöke nem érezné magát egészen itthon. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Volt egy idő, a mikor hozzá ezen kérdést nem lehetett intézni r a mely itt Budapesten egy időben igen kedvelt szállóige volt, mert akkor az ország miniszterelnöke távol volt. (Halljuk! Halljuk!) Magyarország legnagyobb hazafiúnak, Kossuth Lajosnak temetése alkalmával minden oly embertől, a ki nem tudott a nemzet gyászának érzületébe bele helyezkedni, azt kérdezték, hogy uraságod itt nyilván idegen? (Tetszés a snélsö baloldalon.) Én azt hiszem, hogy MagyarKÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XI. KÖTET. ország miniszterelnöke, a ki ezen törvényjavaslatot beterjesztette és a t. előadó úr is, a ki nekünk az előadói székből kilátásba helyezte, hogy áttízzttk a kormányt a Rubikonon, nyilván idegen itt; mert nem tudják, hogy Magyarországot pátensekkel, rendeletekkel kormányozni nem lehet. (Igaz! Úgy van ! Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) És én fel fogok olvasni egy törvényt, a melyet a Lajthán túl is tiszteletben tartanak, a Lajthántúl is respektálnak, mert II. Lipót Ausztria császárja is volt; a melyet Magyarország rendjei alkottak meg, a király pedig szentesített. Pedig ha jól tudom, abban az időben is volt ellenzék, a melyik nem mindig tette azt, a mit Bécsből parancsoltak. (Ügy van ! Úgy van! Zajos helyeslés a seélső baloldalon.) E törvényben, a melyet azért olvasok fel, hogy e ház falain kivtíl is megtudják, hogy milyen törvénysértéssel fenyegetőzik az előadó úr a miniszterelnök nyomán, világosan ki van mondva, még pedig nem egy általános kijelentés jellegével, hanem tiltó rendelkezéssel örök időkre, hogy Magyarországot soha rendeletekkel kormányozni nem lehet. Méltóztassanak jól megérteni, hogy soha, még akkor sem, hogy ha a beterjesztett törvényjavaslat törvényerőre nem emelkednék, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) — még akkor sem, — és hiába mondja azt valamelyik szócsöve a kormánynak »et si fractus illabatur orbis.« Igenis : et si fractus illabatur orbis, de Magyarországot rendeletekkel kormányozni nem fogják, (Hosszantartó, élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) nem fogják kormányozni azon egyszerű okból, mert Magyarország kormányelnökétől, úgy mint a pénzügyi bizottság előadójától és mindazoktól, a kik őket támogatják, joggal megkövetelheti minden magyar ember, hogy respektálják azon törvényt, az 1791 : XII. törvényczikket, a melyet minden közjogásznak ismernie kell, s a mely így szól (olvassa): »0 Felsége önként és őszintén elismeri, hogy Magyarország és kapcsolt részeiben az 1741. évi VIII. törvényczikk értelmében is a törvények hozatala, magyarázata és eltörlése, a király és az országgyűlésen törvényesen összejött ország urai és rendéinek közös joga, mely országgyűlésen kivtíl nem gyakorolható. És kijelenti, hogy a rendek ezen jogát épen fenn fogja tartani és a mint azt őseitől örökölte, örököseire épen úgy csorbítatlanul átszállítja. Az országot biztosítja, hogy az országot és kapcsolt részeit soha rendeletekkel, vagy úgynevezett pátensekkel, melyek különben semmi törvényszék által el nem fogadtatnak, kormányozni nem fogja.« (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez a szentesített törvény kötelezi Magyarország alkotmányosan uralkodó királyát (Tetszés a szélső baloldalon.) és én törvényesen elismert jogomnál fogva kijelenteni merészkedem azt itt, hogy én nem 7
