Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-199

199. orsz&gos ülés 1897. decssember 17-tín, pénteken. ^j ismét harmonikus egészszé csoportosítani, ma senki jót nem állhat. És ha lehet, a mit biza­lommal remélek, ismét őket harmonikus egy­séggé csoportosítani, nagy kérdés, lehet-e olyan módon, a mely vissza nem hat nem csupán a mi gazdasági berendezésünk kérdésére, hanem a mi közjogi viszonyainkra is. És, t. képviselőház, a mellett, hogy Ausztriában a pártok, a melyek mögött faj­szenvedélyek ereje duzzad, ilyen nehezen ki­egyenlíthetőnek látszó és esetleg a dualizmus viszonyaira is kihatott ellentétekbe kerültek, a mellett látok még egy másik jelenséget — és talán nem is vétek egy szomszéd áUamnak tar­tozó tekintetek ellen, ha ezzel a másik jelen­séggel szemben a kritikának azt a jogát gyakor­lom, a inelylyel utóvégre minden szemlélő a történelem színterén lejátszódó eseményekkel szemben bír, — látom azt a másik, sajnálatos jelenséget, hogy az egymással elkeseredett har­czot folytató elemek ebben a harczban és a harez eszközeinek megválasztásában nem mindig emlékeznek meg arról, a minek vitán kivfíl kellene állani, az ugyanegy fejedelem, ugyanegy dinasztia alatt közös védelemre szövetkezett másik állammal való viszony zavartalan fentar­tásáról. (Általános, élénk helyeslés.) Sőt látom azt -- s ebben sajnálatomra egyetlen osztrák pártot sem vehetek ki a bírálat alól, — hogy a Magyarországgal szemben gazdasági és pénzügyi téren támasztandó legszertelenebb kö­vetelések és a magyar politikai túlsúly meséjé­nak ismételt feltálalása a pártok közt a liczitá­cziónak és a népszerűség hajhászásának egyik legfőbb eszköze. (Általános, élénk helyeslés. Halljuk! Halljuk!) Már most, t. képviselőház, ki fogja tagadni, hogy ezek az állapotok a szomszéd államban, hogyha azoknak orvoslása nem sikerül, nem­csak annak belső baját képezi, hanem hogy ezek az állapotok veszélyessé válhatnak annak a kapcsolatnak épségére és hatalmi pozicziójára is, a melyben az az állam a pragmatika szank­czió értelmében és a 67 : XII. törvényczikk for­mái szerint Magyarországgal áll? (Igaz! Úgy van! a jobb- és a baloldalon.) És ezeknek láttára felvetem magamnak azt a kérdést, egy kérdést, a melyre évszázados, mindig megújuló küzdelem után, gyakori csaló­dások, gyakori méltatlanságok, gyakori jog­tiprások daczára is a mi elődeink mindig ugyan­abban az egy értelembeo adták meg a választ: azt a kérdést, vájjon a magyar nemzet jövőjé­nek, vagy Magyarországnak érdekében áll-e ennek a monarchiának fenmaradása és konszo­lidációja? Felvetem ezt a kérdést, vájjon ak­kor, a mikor a monarchia másik államában a monarchia kohéziójának alapjai meginognak, nem KÉPVH. NAPLÓ. í896—1901. XI. KÖTET. háramlik-e Magyarországra a saját érdekében (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) az a fel­adat, az a nagy és históriai jelentőségű feladat, hogy saját jogainak és érdekeinek minden sé­relme nélkül, — mert ez a határvonal — be­bizonyítsa azt, a mit mi már rég tudunk, a mit azonban elhinni nekünk az ország határain túl eddig nem tudtak, hogy Magyarország és nem­csak Magyarország, mint népanyag és mint tár­sadalmi anyag, hanem Magyarország mint ön álló alkotmányos állam, épen azért, mert az, és a meddig az, ennek a monarchiának, e monar­chia szilárdságának, e dinasztia hatalmi állásá­nak megrendíthetlen támasza. (Hosszantartó, zajos éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Holló Lajos: De csak közös vámterület­tel] (Zaj.) Gr. Apponyi Albert: Nem! Nem csak közös vámterülettel. Közös vámterülettel, vagy külön vámterülettel, sőt tovább megyek: a 67 : XII. törvényczikk alapján addig, a míg lehet, a perszonális unió alapján, ha kell! (Za­jos helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Egy hang a szélső baloldalon: Most tapsoljanak!) de azon módszer szerint, a mely politikai módszert, a mely politikai felfogást, a mely politikai érzéket az egész magyar nemzet ennél az alkalomnál tanúsít. (Élénk éljenzés és taps a baloldalon.) T. ház! Átlapoztuk mindnyájan Deák Fe­rencz beszédeinek negyedik kötetét, azt, a mely a kiegyezési miinek létrehozásáról szól. Majd­nem minden lapján a következő gondolatokat találjuk. Azt lobbantották akkor a haza bölcsé­nek szemére, hogy 8 65-ben és 67-ben nem egé­szen úgy beszélt, mint 61-ben. (Közbeszólás a szélső baloldalon: Igaz is volt!) Igaz volt; Deák nem is tagadta, de az volt neki erre a vála­sza: »186l-ben a jogvesztés elméletével állot­tunk szemben, ezzel az elmélettel szemben semmi alkunak, semmi kiegyezésnek helye nem volt; más kötelesség nem volt akkor az ország előtt, mint bebizonyítani a fejedelemnek s a világnak azt, hogy ez a jogvesztés elmélete egy fonák, egy minden jogérzékkel ellenkező elmélet, ós hogy az ország jogainak teljességéhez a kétely­nek árnyéka sem fér. De most — így foly­tatta, — a mikor a jogvesztés elméletét elejtették, a midőn a fejedelem trónbeszédében egy közö­sen elfogadható és elfogadandó alapra, a prag­matika szankczió alapjára helyezkedett, melyben fenn van tartva az ország teljes állami szuve­renitása, a mikor a fejedelem már csak azokról az aggodalmakról beszél, melyeket ő táplál, ő, kinek kötelessége az egész birodalmat, — ne méltóztassanak engem félreérteni, nem közjogi, geográfiai, históriai értelemben mondom, — az egész birodalmat, melyet őseitől örökölt utódaira s

Next

/
Oldalképek
Tartalom