Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-199

4S 199. országos ülés 1897. deezember 17-én, pénteken. átszállítani kötelessége, midőn tehát a fejedelem, a kinek ez a kötelessége, még aggodalmakat táplál, hogy a magyar állam önállóságának és alkotmányának helyreállítása nem fogja-e megrendíteni eme birodalom létalapjait, ma már a feladat, tudniillik ma feladatunk a mi elvileg elismert jogunkról bebizonyítani azt, hogy az nem ellenkezik ennek a monarchiának, és e monarchia hatalmi állásának alapjaival, sőt hogy azokat megerősíti. Deák Ferencz ebben a szellemben alkotta meg a 67-íki kiegyezést. Formailag a műnek ez a második része, Magyarország jogának nem csak formai, de hogy úgy mondjam történelmi és európai beigazolása be volt fejezve. Mondhatják-e, t. ház, hogy be van fejezve a lelkekben, a felfogásokban, mindazok érzületében, a kiknek érzülete e tekintetben mérvadó ? Nem akarok rekriminálni, t. ház, nem kutatom, kinek hibájából, de akárhányszor volt a háznak ezen oldaláról alkalmunk kifogásokat tenni oly tények ellen, a melyek azt látszottak bizonyítani, hogy ez a régi bizalmatlanság, az a régi tan, mely szerint az önálló, alkotmányos Magyarország nem erő, hanem veszély a monarchiára nézve, még nem halt ki teljesen a keblekből, hanem még mindig kisért. (Közbeszólások a szélső baloldalról: Sajnos!) Európában is ez a felfogás van elterjedve, pedig a t. képviselőház, az európai közvélemény ennek a monarchiának fennállását, mint az európai egyensúlynak egyik szükségességét vallja és azért minden tényezővel nem belügyi viszonyainak megítélése szerint, melyeket nem ismer, meg sem ért, hanem azon szerep szerint foglalkozik, melyet e nagy európai érdeknek megoldása kivan. (Élénk helyeslés a bal- és a jobboldalon.) És most látok a magyar nemzet előtt egy nagy alkalmat, a mely alkalommal neki, midőn jogaihoz és érdekeihez feltétlenül ragaszkodik, be lehet bizonyítani, hogy az, a mit Deák Ferencz vallott és formákba öntött, az valóságos élő történelmi igazság, bebizonyítani azt, a mikor a kísértésnek a kelyhe az ő ajkaihoz közel van, hogy a zavarokat felhasználja, (Hosszantartó, zajos tetszés, helyeslés 'és éljenzés a jobb- és a baloldalon.) bebizonyítani azt, hogy ^'szavában bízni lehet, (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) kiirtani a kételynek és visszavonásnak utolsó maradványait és egész Európa előtt oly históriai szerepre és polczra emelhetni, a minőre emelkedni ritkán volt még alkalma. (Igaz! Úgy van! jobb- és balfelől.) Midőn ezt teheti az ország jogainak és érdekeinek minden sérelme nélkül, akkor kénytelen voltam magamnak azt mondani, hogy én arra a bizalomra, a melylyel engem a nemzetnek egy része ebbe a házba küldött, nem volnék méltó, ha a kormány nyal fenforgó politikai leszámolásomat a nemzet ezen nagy érdeke elé helyezném, (Élénk helyeslés jobbfelől és a baloldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) T. ház! Egészen más itt az önök szerepe (a szélsőbalra mutat.) és egészen más az enyém. Önökről ország-világ tudja, hogy egy régi elvi ellentét, egy nagy és történelmi fényben ragyogó elv az és csupán belpolitikai különbözetek, a melyek önöket ezen kormánypárti rendszerrel ellentétbe helyezik. Önöknek magatartása annyi félremagyarázásra ós félreértésre nem adhat okot, mint a mennyi félremagyarázásra és félreértésre adhat okot a mi mngunktartása, a kik egy nagy közjogi, nagy elvi differeneziára nem hivatkozhatnánk, azt igazolásra fel nem használhatnák, a kiknek ellentétes magatartása egyedül azt bizonyítaná, hogy tehát a magyar nemzet függetlenül gondoló nagy részében, a mely mögött áll, a pártszenvedélyek nagy pillanatokban sem tudnak elnémulni a nemzeti érdeknek történeti exig'mcziái előtt. (Zajos helyeslés balfelől) T. ház! Ebből a szempontból t. elvbarátaimmal elhatároztuk magunkat arra, hogy a most szőnyegen levő törvényjavaslatot támogatjuk. (Helyeslés jobbfelől.) De legyen szabad nekem azt, a mit a magam magatartására nézve elmondottam, megtoldani néhány szóval, a melyet a t. kormányhoz és a t. többséghez intézek. (Halljuk! Halljuk!) Ilyen helyzetekben a kisebbségnek kivételes kötelességei vannak, de vannak a többségnek is súlyos és nehéz kötelességei és nem járja, t. ház, a kisebbséget a maga kötelességére figyelmeztetni, és a többségnek talán nagyobb súlylyal, nagyobb felelősséggel járó kötelességeiről megfeledkezni. Első kötelességtik — engedjék meg, hogy nyíltan szóljak — ebben a helyzetben az, hogy valamint az én felfogásom szerint nem helyes, hogy a t. függetlenségi párt a vámterületi különválás, mint közgazdasági programm iránti előszeretetét, hogy úgy mondjam közjogi formákba akarja önteni és az 1867 : XII. törvényczikkbe többet belemagyarázni, mint a mi abban benn foglaltatik: úgy a t. többség részéről több, mint hiba, — mert én azt a fokozatot tartom fönn, — bíín volna, ha a maga politikai krédójának, a közös vámterületnek politikai előszeretetétől indíttatva, az 1867 : XII. törvényczikkben kevesebbet akarna találni, a mint a mi abban tényleg van. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Nem volna veszedelmesebb irányzata a magyar nemzetnek azon nagy érdekeire nézve, a melyeket előbb ecseteltem, nem volna veszedelmesebb irányzat, különösen az 1867 : XII. törvényczikknek fenmaradására nézve, mint az, ha a törvényezikk tartalmának bármely részét, különösen bármely oly