Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-206
206. országos ülés 1897. deczember 28-á.u, kedden. 213 seket, akkor a szerződés engem kötelez minden körülmények közt és feltétlenül. De önök mást cselekesznek! Önök tudva azt, hogy felmondatott a szerződés, tehát egy erre illetékes alkotmányos testület úgy nyilatkozott, hogy azt a szerződést feirtartaui nem akarja, önök módot akarnak nyújtani a kormány útján ahhoz, hogy Ausztriában, daczára a törvényhozás nyilatkozatának a 14. §. alapján kibocsátott kormányrendeletekkel, tehát nyiit alkotmányszegésBel oly jogviszonyokat teremtenek, a melyek törvénytelenek itt is, ott is. És ez a példa veszedelmes arra, hogy az 1867 : XII. törvényczikk odáig jutott, hogy a lélekharangot önök húzzák meg felette. De mielőtt gróf Apponyi Albert t. képviselő úr beszédétől elbúcsúznám, röviden egy kérésem van. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, a dolgok jelenlegi stádiumában is hozzájárulok ahhoz, liogy a nemzet kérdése egy igen fontos kérdés és nagy intenczió tekintetében legalább tájé kozva legyen. Én úgy látom, hogy Magyarországon egy nagy kérdés tekintetében a pártok a parlamentben három- vagy négyféle álláspontot foglalnak el. Mi függetlenségi és 48-as párt azt mondjuk, hogy ezen törvényjavaslat, mely ben^újtatott, nem jelenti azt, hogy május 1-eje után az önálló vámterület fog életbe léptettetni, nem jelenti ezt a azimptomák után, nem jelenti ezt pozitív rendelkezések nyomán. Azt mondja erre a nemzeti párt és annak kiváló, érdemteljes vezére gróf Apponyi Albert: én pedig azt állítom, liogy május 1 sej én túl másról, mint önálló vámterületről beszélni nem is lebet; azok a javaslatok, melyek május 1-sején túl benyújtatnak, esak az önálló vámterület elvén, sorompók felállításával lesznek benyújthatók. És ekkor keresem az összhangot báró Bánffy Dezső és gróf Apponyi Albert között és akkor báró Bánffy Dezső beszédében megtalálom azt a nyilatkozatot, hogy ő ezt az interpellácziót nem fogadja el és csak arra az álláspontra helyezkedik, hogy állandó rendelkezést igér május 1-sején, tehát nem zárja ki, hogy önálló vámterület alapján is. Méltóztatnak látni, hogy a két felfogás közt óriási hézag és rendkivííl nagy különbség van. Mert a mit az egyik pozitív alakban hisz és vall — és remélem, hogy ezen állásfoglalásra gróf Apponyi Albertet ez a meggyőződése vezérelte, azt a másik fél hirdeti, csak rejtett czélzatokban sejtetni engedi, de intézkedéseivel, javaslatával ezt kizárta. Semmisem kívánatosabb, mint hogy e kérdés tekintetében megnyugtató nyilatkozat történjék, legalább gróf Apponyi Albert részéről, az iránt, hogy miként értjük jövőre az ő álláspontját. Az nem titok senki előtt, mi elveink védelmére harczoltunk és harczolunk; de ha mi a nemzetnek egy pozitív törvénybe felvett Ígéret alakjában tudjuk azt a jogát biztosítani, hogy május 1-sején túl — ha most nem is, de legalább május 1 sej én túl — a törvényes állapot helyre áll, hajlandók lettünk volna és hajlandók volnánk, azt hiszem, ma is még, áldozatok árán is, hozzájárulni ahhoz, hogy ez törvény által a nemzet számára biztosíttassák. Azért azt hiszem, hogy gróf Apponyi Albert egyéni reputácziója szempontjából, de az ország szempontjából is sürgősen szükséges, hogy báró Bánffy Dezső és gróf Apponyi Albert ne a Budapesti Napló hasábjain diskuráljanak egymással, hogy mit értenek a május 1-seje utáni rendelkezések alatt, iianem mondják meg az ország színe előtt itt a házban a nemzet előtt, hogy mit értenek és vállalnak a május 1-sején túl való rendelkezés szempontjából. En nem is tiltakozom — nagyon sajnálom, hogy ezt mondanom kell, — hogy azon tények után, melyek történtek, báró Bánffy Dezső nyilatkozatában kevés erőt, kevés megnyugvást találok; de ha gróf Apponyi Albert nyilatkozatával megerősítve áll a nemzet előtt, annak valami értéket tulajdonítani mindenesetre hajlandó volnék. T. ház! A mit önöknek még meg kell goüdolniok, az röviden a következő, nagyon sajnálom, hogy kifogytam az időből. (Halljuk! Halljuk! a szélső haloldalon.) Ezt a törvényjavaslatot nem lehet életbe léptetni így, mint van, röviden a következő okokból. Először a törvényjavaslat czitál nem létező törvényezikket, az 1878 : XX. törvényczikk 2:2. czikke nem létezik, mert azt azl887. törvény XXIII. törvényczikknek deklarálja. Tessék megnézni — felolvasom a törvényt a miniszter úrnak — ez igenis XXIII. czikk gyanánt szerepel és a XXII. czikk nem létezik. De ennek oka is van. (Halljuk! Halljukl) Arányi Miksa: Hol van a XXII. czikk? Polónyi Géza: Az 1887 : XXIV. törvényczikk így szól : — van itt egy rendkívül érdekes dolog - (Halljuk! Halljuk!) az 1887 : XXIV. törvényczikkel revideáltatik ezen váuiBZövetség és idevonatkozó része így szól: »A XXII. czikk XXIII. jelzést nyer és következőképen szól: »Ezen vám- és kereskedelmi szövetség stb.« Nemcsak új czímet és számot kapott ezen törvényszakasz, de más szövege is lett. Méltóztassanak meghallgatni milyen jelentékeny dispozicziója maradt el ezen szakasznak. Ez a szövege (olvassa); »Ezen szövetség 1878. évi Julius 1-sején lép életbe, egyidejűleg azon törvénynyel, mely a közösöknek elismert némely ügyekre az országos költségek hozzájárnlási arányát állapítja meg.« Tehát a junktimra vonatkozó rendelkezés ezen szakaszból kimaradt.
