Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-206

214 206. országos ülés 1897. deexember 28-án, kedden. Mindjárt megmagyarázom, milyen jelentősége van ennek ezen szempontból, eltekintve attól, hogy minden kétségen kivtíl áll, hogy a ki ma a XXII czikket czitálja, az oly czikket czitál, a mely nem exisztál. De, t. ház, miről van itt szó? (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a törvényjavaslat, — ezt szives figyelmükbe ajánlom, — (Zaj. Elnök csenget,): hogy az 1887: XXIII. törvényczikk 1. §-ának második bekezdése tartatik fenn. Méltóztassék majd a törvényt kezükbe venni, soha életemben ilyen alkotmányjogi abrakadabrát még nem láttam, mint ezzel a törvénynyel csinálnak. Azt mondja, egy törvényszí)kaszt idézve: az első pontot nem tartja fenn, a második bekezdést fentartja, és a mi a legjobb, a 2. §-ról már nem szól sehol sem. Miért? Mert mit foglal ez a törvényszakasz magában? Azt mondja: »A jelen törvény, — tudniillik az 1887: XXIII. törvényczikk, tehát annak ágy az 1. §-a, mint az 1. §. után következő első bekezdése — a meghosszabbított vám- és kereskedelmi szövetséggel egyidejűleg lép életbe.* De nincs szövetség, tehát ez a törvény nem léphet életbe, úgy-e? (Úgy van! Zajos detűltség a szélső baloldalon.) De még többet is mond (olvassa): »Feltéve, — tessék csak jól meghallgatni, — hogy a közös ügyek költségeihez való hozzájárulás iránti jelen törvénynek megfelelő határozatok a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokban is törvényerőre emeltetnek.* Ez a törvény tehát junktimot tartalmaz a vámszövetség tekintetében és junktimot tartalmaz a tekintetben, hogy csak akkor léphet életbe, ha a megfelelő törvény Ausztriában alkotmányos úton létrejön. Már most önök feun akarnak tartani egy törvénynek 1. §-ában egy bekezdést, a mely csak akkor állhat fenn, ha vámszövetség van, de vámszövetség nélkül fenn akarják tartani egyoldalú deklaráczióval azt a törvényt, a mely csak akkor léphet életbe, ha megfelelő törvényhozási intézkedés Ausztriában alkotmá nyos úton jön létre. Mi ez más, t. ház, mint közjogi Taschenkünstlerei, szemfényvesztés. (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) Nem szándékozom végig tárgyalni ezt a törvényt, de azt csak elhiszik az urak, hogy ennek a törvényjavaslatnak 3. §-ában az első bekezdésre talán még sem lesz szükség, mikor azt mondja, hogy hatályát veszti ez a törvény akkor, ha Ausztriában időközben alkotmányos úton létrejön a végleges szerződés. Talán méltóztatnak megnyugodni abban, hogy ez Magyarországon sem jön létre, tehát ez felesleges rendelkezés, (ügy van! Tetszés a szélsőbalon.) Azt mondják önök, hogy ezek a határozatok csak addig tartatnak fen, míg a jogviszonosság Ausztriával fennáll, ellenesetben pedig rendeletre is feljogosítjuk a kormányt. Hát ez az úgynevezett állapot, a melyről önök szóínak, meddig fog tartani, mikor változik meg? Ki fogja meghatározni, hogy mikor áll fenn a jogviszonosság? Lehet így törvényt alkotni? Lehet azt Bánffy Dezső báróra bízni, a ki azt is tudja, hogy hol van a szél, mikor nem fáj ? (Derültség a szélső baoldalon.) Lehet ilyen kormány bölcsességére ráutalni egy esetleges parcziális, vagy az egész vonalon felvett vámháborút? Lehet nekünk szándékunk, hogy akár Lukács Lászlónak, akár Bánffy Dezsőnek, akár az egri mandátumosnak, akár a másiknak mandátumot adjunk arra, hogy az országot egy esztendőn át rendelettel kormányozhassák? (Élénk helyeslés i szélső baloldalon.) Nem, t. ház, mi ezt nem tehetjük. Már most beszédemet be is fejezem egy idézettel (olvassa): »Egy tehetség és tekintély nélküli kormány az erőszak és választási korrupczió eszközeivel le akarja igázni a nemzetet és kiszolgáltatni Magyarországot idegen érdekeknek. E végre egy feltétlenül, szolgálatra kész többségre van szüksége, ilyet kivan magának az új választásokon teremteni, többséget, mely megszavazza a fölemelt quótát; pártot, mely elfogadja a rossz kiegyezést; képviselőházat, mely a zsarnoki szellemben keresztül vitt közigazgatási reformot is törvénybe iktassa; oly többség kell neki, mely minden visszaélésért a felelősség alól felmenti s a nemzeti méltóság minden sérelmét helyben Nagyja; legyen a szabadelvű párt a jelen kormány vezetése alatt arra hivatva, hogy minden nemzeti és szabadsági követelést eltemessen! Ez a kormány, mintha kérdezné: hajlandó-e a magyar nemzet a rabigába hajolni ?« Önök eltalálták gróf Apponyi Albert beszéde után, hogy ez az ő kiáltványa volt. önök fenyegethetnek rendeletekkel, az alkotmány felfüggesztésével, én ahhoz, a mit Barta Ödön t. képviselőtársam mondott, — miután Komjáthy Béla t. képviselőtársam beszéde után joggal fel voltam mentve az alól, hogy a kérdés közgazdasági részével foglalkozzam, — a mit t. képviselőtársam mondott, a mit az 1791: XII. törvényczikkre vonatkozólag idézett, csak néhány szót fűzök. (Halljuk ! Halljuk ! a szélső baloldalon.) Ez a nemzet a fejedelem iránti szentségbe vetett hittel, áhítattal ragaszkodik és hisz az eskü szentségében. Az az eskü így szól: A törvényt megtartom és másokkal is megtartatom. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem lehet egy fejedelemhez méltóbb, mint ha magunk azt az esküt azzal egészítjük ki: Mi is esküszünk, hogy azt a törvényt megtartjuk és másokkal is megtarthatjuk. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) T. ház! Az minden kétségen kivül álló