Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-206

2Í2 206. országos ülés 1897. deczeniber 28-än, kedden. (Mozgás jóbbfelől.) nevezetesen, t. ház, akként, mert — itt vannak kezeim közt a törvények — nekünk Svájczczal, Németországgal, Szerbiával, Romániával stb. van legtöbb kedvezményezett szerződésünk. Mit mond ez a törvény? E szerződések az ő 1-ső vagy S-ik czikkeikben azzal kezdik, hogy minden állam a saját területén mindazon kedvezményeket biztosítja a másik államnak, a melyeket az a saját területén a másik államnak nyújt. Már most, t. ház, gróf Apponyi Albert képviselőtársam szerint 1897. január 1-én vámszövetség nincs. Nincs, de nem is lehet, mert a törvény is mondja, hogy ez a szövetség csak alkotmányos úton köthető meg, (Ügy van! a szélső baloldalon.) meg nem köttetett, felmondatott, nincs; ki is jelentjük, hog

f nincs. Tehát Ausztriával szemben már most miként állunk? Vámszövetségünk nincs. Igaz? Tehát Ausztria ránk nézve egy vámkülföld. Igaz ? Ha igaz ez az okoskodás, akkor Ausztria ránk nézve január 1-től fogva vámkülföld, mi az önálló vámterület elvi alapján önállóan intézkedünk és rendelkezünk — majd rátérek még tovább erre — úgy, hogy január 2-ától felállíthatjuk az önálló vámsorompót. Hát, t. ház, ha ez így volna, akkor előállhatna Németország és azt mondhatná: »Onök Ausztriának a vámmentességi legtöbb kedvezményt adják. »Szerbia ugyanazt mondja és pedig a recziproczitás teljes fentartásával csak akkor, ha Ausztriában is hasonló kedvezményt élveznek önök. Mi ennek természetes konzequencziája? Az, hogy akkor ezea nemzetközi szerződések alapján, ugyanazon reglement szerint, mely szerint Hegedüs Sándor t. képviselő úr eljutott ahhoz, hogy Kossuth Ferencz t. képviselőtársamnak nem lehetne joga Ausztriának egyharmad vámot proponálni, mert akkor azt Németország is reklamálhatná a maga számára; ugyanezen okoskodás szerint akkor a legtöbb kedvezménynyel előállott vámmentességet mindazon állam reklamálhatná magának, melyeknek ilyen szerződésük van. Hát, t. ház, mi ennek konkluzuma? Az, hogy akármint beszélünk is; akármint interpretálja is gróf Apponyi Albert képviselő úr: nem az az állapot áll elő ezen törvényjavaslat szerint, melyet ő bona fide állít, hanem előáll az, iiogy egyoldalúkig meghosszabbítunk egy vámszövetséget, a mely'csak kétoldalúlag lehetett meghosszabbítható, mint visszterhes szerződés. És itt van, t. ház, az alkotmánysértés, itt van a fikczió, itt van a törvények meghamisítása. Éu jogi kérdésekről Hegedüs Sándor t. képviselő úrral nem fogok vitatkozni, a ki az ajándékozást és a végrendeletet hozta fel nekem ott, a hol visszterhes kétoldalú szerződést tárgyalunk; de ha ez már tetszett neki, akkor csakugyan igaz, hogy ez az egyoldalú intézkedés a nemzetre erőszakolt ajándék lenne Ausztriával szemben, a mely elismerné azt, hogy akkor, a mikor a törvény nekünk jogot biztosít az önálló vámterület felállítására, akkor sem ezt teszszük, hanem egyoldalúlag rimánkodunk, azért, hogy a közös vámterületnek és vámszö vétségnek áldásaiból minket Ausztria valahogy ki ne bocsásson. Végrendelet ie, de t. képviselőház, végrendelkezés a nemzet joga felől, egyoldalú ott, a hol a nemzet teljes erejével védelmeznünk kellene, a törvényt és nem végrendelkeznünk. Hegedüs Sándor képviselő úr egyet még kifelejtett: a foglalókról is beszélhetett volna. Itt egy hangulat van keletkezőfélben, a mely elhomályosítani igyekszik egy kiváló fejedelmi kegyet és égy emlékezetes tényt. Nekem az a meggyőződésem, hogy a nemrég lezajlott ünnepek a fejedelmi kegynek, a nemzeti ajándéknak szóltak, ha valaki azt hinné, hogy foglaló és nem ajándék, azt hiszem, ő csalódott és nem én. De itt van gróf ^Apponyi Albertnek egy másik álláspontja is. O azt mondja, hogy hiszen ebben az egyoldalú nyilatkozatban, hogy miként lehet kétoldalú szerződést egyoldalúlag meghosszabbítani, azt mint jogász, megérteni nem tudom, semmi kötelességet Ausztriával szemben nem vállalunk. Azt mondja a képviselő úr, hogy nekünk jogunk van január 2 án, vagy 3-án, ha tetszik, az önálló vámterületet és vámviszonyokat ezen törvényjavaslat szerint felállítani. Miután báró Bánffy Dezső miniszterelnök azt mondotta, hogy ő csatlakozik gróf Apponyi Albert nyilatkozatához és közjogi interpretácziójához: akkor kérdem, megvan-e ebben a felség meghatalmazása ? Mert az én felfogásom szerint ebben a parlamentben nem az áll, a mit gróf Apponyi Albert jóhiszemüleg belemagyaráz, hanem benne van az, hogy a viszonosság feltétele alatt, tehát az esetben, ha Ausztria a viszonosságot fentartja, Magyarország kötelezi magát, hogy ezen intézkedéseket május 1-éig, illetőleg 1899. január 1-óig fentartja. Már most hajlandó volna-e gróf Apponyi Albert arra, miután ezen törvényjavaslat megszavaztatott, ha Ausztriában a viszonosságot fentartják, a mire nézve előbb nyilatkozni kell, hogy deklaratív úton-e, vagy hallgatagon, vagy hogyan teszik meg, mert azt sem tudjuk, daczára, hogy joga volna rá, hajlandó volna-e megtenni, hogy a királynak terjeszsze elő, hogy január 3-án léptesse életbe a vámsorompókat? Ugy-e, t. ház, hogy nem tehetné ezt meg a becsületszóval adott nemzeti Ígéret okából? Mert ha én törvényben megígérem azt, hogyha Ausztria hasonló intézkedéseket tesz, 1899. január 1-éig megtartom ezen szerződé-