Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-206
206. országos Blés 1897. deczember 28-án, kedden. 199 liök és milliók vándorolnak ki Ausztriába: akkor én nem ismerhetem el, hogy az ipar fejlődése oly mérveket öltött volna, a melyekkel egy magyar közgazdasági politikusnak megelégednie lehetne. Utaljak-e még arra, — iparról lévén szó, — hogy a harminczévi vámközösség alatt Magyarország kisipara ágyszólván teljesen tönkrement. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hivatkozzam-e, a mire igen szeretünk büszkélkedéssel rámatatni: fővárosunkra. Hiszen fővárosunk ipara iá jelentékeny részben Ausztriából, különösen Bécsből importált czikkeknek továbbításában áll. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez az az egészséges iparfejlődés, a melylyel egy oly politikusnak, a ki közgazdasági kérdésekkel szakszerűen foglalkozik, megelégedni lehet-e? Ha Hegedüs Sándor t. képviselőtársam megelégszik ezekkel az eredményekkel, engedelmet kérek, mi nem elégedhetünk meg, és ép azért, mert Magyarországnak közgazdasági érdekei biztosítása végett ipart kell teremtenie bármi áron, én és elvtársaim a leghatározottabban követeljük Magyarország részére a külön vám területet, (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) mert magyar ipart egyedül külön vámterületen lehet teremteni. (Igaz! Ügy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A harmadik kiemelt tétele Hegedüs Sándor t. képviselőtársamnak az volt, hogy figyelmeztette Kossuth Ferenczet, hogy a külön vámterületnek pénzügyi eredményeire nézve ne legyünk illúzióban. Hát, hogy a külön vámterülettel milyen pénzügyi eredményeket fogunk elérni, arra nézve magam is azt vallom, hogy lehet nagyon érdekes számításokat tenni és lehet nagyon különböző pénzbeli eredményeket kihozni s ez eredmények nagyon eltérők lehetnek, egy azonban kétségtelen: hogy a külön vámterület pénzügyi szempontokból feltétlenül előnyös lenne. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt nem vonhatja kétségbe senki még a túlsó padokról sem, olyan politikus, ki ezen kérdéssel foglalkozott. (Ügy van! a szélső baloldalon.) De én most nem a külön vámterület pénzügyi előnyeivel akarok foglalkozni, hanem az éremnek a másik oldalát akarom Hegedüs Sándor t. képviselőtársam előtt felmutatni és megkérdeni tőle, hogy hát ő a vámközösség pénzügyi eredményeit oly előnyöseknek tartja-e reánk, hogy mi még akkor is, midőn önrendelkezési jogunk megnyílt, két kézzel kapjunk a közös vámterületnek a fen tartásához. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Nem foglalkozom itt azzal sem, hogy a közös vámterületnek feleslege mily igazságtalan ál osztatik meg, hogy Magyarországnak milyen sérelmei vannak már ott, mikor mi a közös vámterület jövedelmeinek a feleslegéből csak a quóta arányában kapunk részesedést, a közösügyi költségekbe való beszámítással ; nem foglalkozom azzal a kérdéssel sem, hogy Magyarországot kereskedelmi mérlegünknek Ausztriával raló összehasonlítása révén milyen részesedés illetné a közös vámjövedelmekből, hanem egyszerűen a vámszövetségnek arra a szerencsétlen alkotásaira mutatok rá, a mely alkotások eddig is annyi számtalan milliót kivándoroltattak a magyar ember zsebéből. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És ebben forrásúi nem valami notórius ellenzéki közgazdasági Írónak, hanem egy teljesen »jóérzelmű« kormánypárti közgazdasági irónak az adataira mutatok rá. (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban, igen tisztelt ház,[rámutatok arra a visszás állapotra, arra az óriási megkárosodásra, mely bennünket azon a réven ért, hogy az ipartermeléssel kapcsolatos fogyasztási adóinkat Ausztriával közös elvek alapján állapítottak meg, (Úgy van! a szélső baloldalon.) Itt van tehát elsősorban is a fogyasztási adó kérdése. Ebben, kezdve a vámszövetségnek az első évétől, évenként rengeteg károsodásokat szenvedtünk a miatt, mert a fogyasztás Ausztria és Magyarország közt nem volt elkülönítve, nem volt biztosítva az, hogy az a fogyasztási adó, a mely Magyarország fogyasztása után szedetik be, a magyar kincstárt illesse és az ausztriai kincstárba csak az a fogyasztási adó folyhasson be, a mely az osztrák fogyasztók által kezeltetik. (Úgy van! a szélső baloldalon) A részletekbe nem megyek bele, csak a főbb eredményeket konstatálom. Az utolsó hét év alatt Magyarország a sör és czukorfogyasztási adónál évenként átlag 1,831.000 forintot vesztett. És sajátságos, t. ház, a szeszfogyasztási adónál volt évenként mintegy két millió nyereségünk, mert Ausztria ezen fogyasztási adónak megfelelő szeszmennyiséggel többet fogyasztott a mi szeszterményünkből, mint a mennyit mi az övéből fogyasztottunk, és ennél a tételnél, a hol a fogyasztási adóknál nyereségünk volt, 1884-ben a magyar kormány e gy javaslatot terjesztett be, a mely az 1894: XV. törvényczikkben törvénytárunkba iktattatott, a mely javaslatban Ausztria biztosíttatik, hogy az a fogyasztási adó, a mit a mi kincstárunk szed be az osztrák területen fogyasztott szeszmennyiség után, az osztrák kincstár számára biztosíttatik. Hát hogyha ez az igazságos viszonosság a fogyasztási adók összes nemeinél gyakoroltatott volna, akkor azt teljesen érteném, de mikor a czükor- és sörre nézve fentartatott az eddigi igazságtalan állapot: (Úgy van! a szélső baloldalon.) én az 1894: XV. törvényczikket olyan közgazdasági merényletnek tekintem a mi közgazdasági érdekeink ellen, a melyhez hasonló kevés van. (Ügy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.)
