Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-206

206. országos ülés 1897. deczember 28-án, kedden. 195 dőltünk és kimutattuk már akkor, hogy ez alapjában helytelen, mert ellenkezik alkotmányunkkal, ellenkezik az igazsággal, ellenkezik a fejlődési törvényekkel, ellenkezik az észjoggal, ellenkezik a természeti törvényekkel, és mint Eötvös Károly t. képviselőtársam akkor kimutatta, nem egyéb, mint egy nagy bolondság. (Ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) De ezen tarthatatlan tételnek a megerősítésére a túloldalról akkor oly érvek hozattak fel, a melyekre visszatekintenünk szintén alkalomszerű, értve Tisza Kálmánnak úgynevezett háromfaktoros theoriáját. (Halljuk ! Halljuk! a szélső baloldalon.) Nem akarom czitálni az ő szavait, melyeket használt, csak egész röviden egy passzust idézek a felirati vita során mondott beszédéből, mely így szól (olvassa): »Arra, hogy a közjogi alapot, az 1867 : XII. törvényczikk diszpo/Jczióit változtatni lehessen, szükséges három faktor. Szükséges a magyar törvényhozás többsége, szükséges a monarchia másik állama törvényhozásának többsége és — a fejedelem hozzájárulása. A ki az 1867 : XII. törvényczikknek a diszpozieziőját ismeri, a mely egyenesen kimondja, hogy a monarchia másik államával közös ügyekre, vagy a minket azzal közösen érdeklő viszonyokra vonatkozó szabályok csak úgy érvényesek, ha ott hasonló értelműek hozathatnak, az ennek a tételnek a valóságát nem vonhatja kétségbe.« Hát én erre a háromfaktoros theoriára bővebben ki nem terjeszkedem. Csak utalok arra, hogy a jelen törvényjavaslat ezt a theoriát teljesen túlhaladottá tette; mert hiszen ez az Ausztriával való közös viszonyokra nézve rendelkezik, még pedig a három faktor nélkül. Ajánlom tehát Tisza Kálmán igen tisztelt képviselőtársamnak, hogy ezt a háromfaktoros theoriáját is akaszsza fel arra a szegre, a melyen u bihari pontok nyugosznak. (Helyeslés. Úgy van! a szélső baloldalon.) És biztosíthatom róla a t. képviselőtársamat, hogy nem akad egy új Csanády Sándor, a ki tőle ezt a háromfaktoros theoriát számon kérje, hacsak Hegedűs Sándor t. képviselőtársam nem vállalkozik erre a szerepre. Igen, Hegedüs Sándor; mert ő volt az, a ki 1892-ben Tisza Kálmánnak ezt a veszedelmes theoriáját védő szárnyai alá vette s az 1867 : XII. törvényczikkre azon elvet hirdette, hogy kétoldalú nemzetközi szerződésből kinőni sem jogilag, sem politikailag nem lehet. No hát most Hegedüs Sándor t. képviselőtársam beláthatja, hogy a politikai életben nincsen lehetetlenség; mert hne, az Ausztriával kötött kereskedelmi szövetségből nemcsak kinőttünk, hanem valósággal ki is koptunk. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt látniok kell mindazoknak, a kik az ; eseményeket elfogulatlan szemmel tekintik. De Hegedüs Sándor t. képviselőtársam nem akarja látni, mert azt mondja: micsoda beszéd az, hogy Ausztriával a kiegyezés meghiúsult; nem hiúsult meg, csak nem jött létre! (Derültség a szélső baloldalon.) No hát, a ki egy záros határidőben megkötendő szerződésről, \\ ely a záros határidőben nem jött létre, azt meri állítani, hogy nem hiúsult meg az a szerződés, az a politikai bölcseségnek oly végtelen mélységét árulja el, a melybe közönséges polgári észszel beletekinteni nem lehet. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A szavaknak helyes értelmét lehet vitatni, hogy a miniszterelnök úr kiszólásával éljek, de kétségbe vonni nem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A vám- és kereskedelmi szövetségre és a bankegyezségre nézve az egyezség Ausztriával mindeddig meg nem köttetett; tehát kétségtelen, hogy a szerződést megkötni nem sikerült. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tény az, hogy egyezség mindeddig nincsen; tény az, hogy az egyezségnek már megkötve kellene lennie és miután meg nem köttetett, az 1867 : XII. törvényczikk 68. §-a értelmében az ország Önálló törvényes rendelkezési joga előáll. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon,) És mit szóljunk ahhoz, t. ház, hogy akkor, a mikor nem egyedül a mi elveink alapján, de az 1867-iki törvény erejénél fogva is az ország önálló rendelkezési joga előáll és az országnak, a nemzetnek alkalom adatott arra, hogy megdöntse azt a lappangó politikai dogmát, hogy közgazdaságilag Ausztriától függjünk; akkor, a mikor önálló államiságunk attribútumaként közgazdasági szabadságunkat és függetlenségünket az egész világ előtt nyíltan dokumentálhatjuk: akkor a hatvanhetes alapon álló közjogi pártok mint egy varázsütésre összeszövetkeznek, hogy azt a közjogi alapot is félremagyarázzák, ( Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy kiforgassák és megfoszszák attól a kis himportól, a melyet a nemzet számára érintetlenül Nagyott az az elalkuvás szelleme. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A hatvanhetes alapon álló pártoknak ez az ad hoc egyesülése mielőttünk annál is inkább gyanús, mert a miniszterelnök úr ajkairól akkor, a mikor ő különösen és a magyar parlamentben szokatlan módon hangoztatta, hogy ő a király minisztere, oly hangokat hallottunk, a melyek a nemzet féltékenyen őrzött alkotmányára nézve veszedelmet rejtenek magukban. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja a közjogi alapon álló pártok közös vezére (Közbekiáltások: a szélső baloldalon: Az már nem!) egész leplezetlenül, hogy ő nekik Í az Ausztriával való viszonynak erősebbre, szo25*