Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-206

196 206. országos ülés 1897. deczenilter 28-áu, kedden. rosabbra összehúzása képezi közös érdeküket és czéljukat. (Egy hang jobbfélől: Közgazdasági téren !) Azt a közbeszólást hallottam, hogy közgazdasági téren. Ezt én épen olyan veszedelmesnek tartora, mint ha politikai szempontból ; értette volna, mert azokra a kötelezettségekre nézve, a melyek a nemzet irányában a pragmatika szankezió alapján fennállanak, pártkülönbség nélkül egyetértünk, az ország kötelezettségeit mindannyian minden hátsó gondolat nélkül teljesíteni akarjak, és ha a pragmatika szankczióból nem folyó közös viszonyokra nézve akarja is a király minisztere a viszonyt Ausztria és Magyarország között szorosabbra fűzni, akkor is meghamisítja Deák Ferencz alkotását, (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a mely Magyarország közgazdasági szabadságát, önrendelkezési jogát még az 1867 : XII. törvényezikkben is íentartotta és így legalább a közgazdasági téren Nagyott utat a nemzetnek, hogy erőit kifejleszthesse és boldogulását előmozdíthassa. (Igaz! Űgy van! a szélső baloldalon.) De nem lep meg bennünket a hatvanhetes közjogi pártoknak az az ad hoc egyesülése azért sem, mert hisz harmincz év óta annyira beleélték magukat a közösügyes alap egyedül üdvözítő voltának tanába, hogy úgy vannak vele, mint a ki hosszú ideig rabságban élt, s a a ki tart attól, hogy szabadságát visszakapja, mert félti megszokott fekhelyét és rabkenyerét. Hiába azonban minden szövetkezés, hiába a kormánynak minden erőlködése, a történeti eseményeknek útját állni nem lehet. A hatvanhetes kiegyezés túlélte magát, a bomlás jelenségei már mutatkoznak (Igás! Űgy van! a szélső baloldalon.) a Lajthán túl az alkotmányos garancziák megrendülésével, a Lajtháu innen pedig abban az alkotmánysértő s a józan észszel is ellenkező javaslatban, a melyet a kormány a ház elé beterjesztett, hogy szövetséges társ nélkül tartunk fel egy szövetséges viszonyt, (ÉUnh helyeslés a szélső baloldalon.) és nemzetünk közgazdasági szabadságát és függetlenségét továbbra is idegen érdekeknek rendelje alá. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) A többség a kormány mellett van, megteheti, de ezzel csak siettetni fogja a hatvanhetes kiegyezés teljes bu'ását, a mi be fog következni. Nem kell éhez jóstehetség, az események előre vetik árnyékukat, és hogy a klaszszikus szavaival éljek: »Eljön majd az idő, mikor a szent Trója leomlik, s dárdavető Pryamos s Pryamosnak népe kipusztul!« Dárdavető Bánffy és népe (Derültség a szélsőbalon) most viszi be a trójai lovat az alkotmány falai közé. A ló nem fér be, nem akar beférni, lebontják tehát a várkapukat, csakhogy azt a lovat a váron belül helyezhessék el. És ha majd keresztülhajtották önök, t. túloldal, ezt a törvényjavaslatot és beiktatják a törvénytárba, akkor fogják látni, hogy oly rést ütöttek a hatvanhetes közjogi alap bástyáján, a melyet semmiféle megrendelésre tett interpellácziókra adott válaszokkal, (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) semmiféle állapot-fentartásokkal és semmiféle, alkotmányba ütköző rendeletekkel betölteni nem lehet. Egyedül a mi álláspontunk az, a mely törvényes, tiszta, helyes és az ország érdekeinek megfelel. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ennek alapján mi azt a javaslatot, a mely előttünk fekszik, nemcsak hogy el nem fogadjuk, de az ellen minden erőnkkel küzdeni fogunk. Az 1867 : XII. törvényezikk 58. §-a világosan kimondja, hogy a kereskedelmi ügyek közössége nem folyik a pragmatika szankezióból. A törvénynek 59. §-a, a mi közjogi álláspontunkkal ellenkezőleg, megállapította, hogy miután Magyarország és ő Felsége többi országai között az érdekeknek kölcsönös érintkezései fontosak és számosak, időnként a vám- és kereskedelmi szövetség kötendő. Ez a szövetség törvényes batáridőben nem jött létre. Világusan megmondja a törvény 68. §-a: »az ország önálló törvényes intézkedési jogát magának fentartja és minden jogai e részben sértetlenül fenmaradnak«, tehát az országra nézve előállott a teljesen szabad, önálló rendelkezés joga. Mi nemzetünk törvényben gyökerező önrendelkezési jogával élni akarunk, (Úgy van! a szélső baloldalon.) de nem a javaslat értelmében, a mely még most is a tizenkettedik óra után e kormányt arra utasítja, hogy kisértse meg az egyezséget Ausztriával; a mely még ennek az egyezségnek nem sikerülte esetére sem iktatja ebbe a provizoriális törvényjavaslatba e nemzetnek az alaptörvényben gyökerező jogát, (Úgy van! a szélső baloldalon.) hanem csak állandó intézkedésre akar a kormánynak felhatalmazást adni. Mi igenis követeljük azt, a mi a törve nyékből kifolyólag Magyarországra nézve egyedül jogos, egyedül törvényes: követeljük az ország teljes közgazdasági függetlenségét, (Igaz! Űgy van! a szélső baloldalon.) ebből kifolyólag a külön vámterületnek és a külön nemzeti banknak felállítását. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Követeljük pedig azért, mert eltekintve attól, hogy ez pártunknak olyan kardinális pontját képezi, a mely magának Magyarország állami önállóságának és függetlenségének elvéből következik, ezen jogunk a törvény értelmében is esedékessé vált. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És hogy miért követelünk épen külön vámterületet és önálló nemzeti bankot? Az igen egy-