Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-205

J74 205. országos ülés 1897. deczember 27-én, hétfőn. pillantva megsejteni, levonni akarják a mai eseményekről a jövőnek ítéletét, én a múltba fordulok vissza, hazáin négyszázados történelméhez és ott azt látom, hogy ez országban a százados küzdelmekben mindig két párt állott egymással szemközt. Az egyiknek tekintete felfelé s kifelé irányúit, minden igyekezete: a hatalmi kegy elnyerése s jutalma tekintély, magas állás és gazdaság volt; de a másik pártnak a szíve mindig összeforrott e föld, e nép szívének minden dobbanásával és sóhajával, jutalma a tiszta hazafiúi öntudat, de igen gyakran a rabbilincs, a mártír-halál, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) de ezen pártnak hazafisága felett nem kell ítélni, mert ítélt már fe'ette a történelem. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem fogadom el a javaslatot. (Hosszantartó, élénk helyeslés és megújuló éljenzés a szélső bal oldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Rakovszky István jegyző: Lakatos Miklós ! Lakatos Miklós: T. ház! Nagy volt az öröm Izraelben ma, mert valamennyi kormánypárti lap hozsannát zengett, hogy sikerült a tegnapi polgár-gyűlést megakadályozni, azt a polgár-gyűlést, a mely a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat ellen tiltakozni akart, a mely ki akarta jelenteni, hogy csatlakozik az önálló vámterületet követelő függetlenségi párthoz. Nem tudom, a kormány parancsából-e vagy a maga önszántából a rendőrség testvériesen barátkozott a szoczialistákkal. Biztatták őket a detektív urak, hogy menjenek bátran, csak ablakot ne verjenek be. Boda kapitány iir, annak daczára, hogy ott az ülést rendező bizottság megNagyta a szolgának,, hogy a szoczialistákat be ne bocsássa a torna-csarnokba, azt mondta a szolgának; »Csak nyisd ki!« — »Nem tehetem, uram, mert meg van tiltva.« — »Ha én mondom, ez annyit jelent, mint a törvény nevében.* Természetes dolog, megnyíltak az ajtók és azonnal 1200, vagy több szoczialista lepte el a termet és hangosan abczugolta a függetlenségi pártot. Egy határozati javaslatot is tartott az egyik a kezében, a mely határozati javaslat nem nagy örömet okozhatott a kormánynak és a többségnek, mert az a mi elveinkkel megegyezik, (Ellenmondás jobbfelöl.) mert első részében az önálló vámterületet és Magyarországnak önálló gazdasági berendezkedését követeli. Második részében bennünket rágalmaznak, piszkolnak ugyan, de ez nekünk nem árt, mert mi tisztán állunk itt, nem jutottunk senki kegyelméből ide be, hiába rágalmaznak ott bennünket. Csak valami túloldali indiszkrécziónak következése lehet, ha azt merik hangoztatni, hogy itt ezek a képviselők paktálnak a kormánynyal és annak a paktumnak folytán kapnak mandátumot. Tessék megmondani, melyikünk az, a ki paktum útján jött ide. (Derültség a jobboldalon. Nagy zaj. Elnök csenget) Én azt kívánom, legyen szerencséje a t. kormánynak és túloldalnak mindig ilyen népgyűlést zavartatni és megakadályozni, hogy tudniillik az azt zavarók mindig azt az elvet pártolják, a minő elvet az a népgyűlés hirdetni akart. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) De most áttérek tulajdonképeni tárgyamra. (Általános derültség.) Ezt csak azért mondtam el, mert annyira fel volt izgatva az a tisztelt szoeziális csapat, hogy nem átallotta még a függetlenségi kör ablakát is beverni. Szerencsére egy kő a fejem felett repült el. (Zajos derültség. Nagy zaj. Elnök csenget.) Láttam én már nagyobb dolgokat is ennél. T. képviselőház! Épen félszázada lesz a jövő év tavaszán annak, hogy hazám önállósága és függetlensége érdekében a harczsorba álltam. (Hosszantartó élénk éljenzés a szélső baloldalon.) Nem tartanám magamat méltónak arra, hogy a párt tagjai közé tartozzam, de nem tartanám magamat méltónak arra sem, hogy magyar embernek születtem és nem tartanám magamat érdemesnek arra, hogy küldőimnek nyilt homlokkal nézzek szembe, ha most is nem azon hazafiúi kötelesség lelkesítene és lelkemnek az a szent meggyőződése, hogy olyan tűzzel éa olyan akarattal álljak a harezba ma, mint álltam ezelőtt 49 évvel. (Hosszantartó, élénk éljenzés és taps a szélső baloldalon.) Akkor, a mikor hazám megtámadott függetlenségéért fegyverbe, harezba kellett állanunk, igaz, akkor megbuktunk, két nagy hatalmasságnak zsoldos hadai és magyar árulás eltiportak bennünket. De a függetlenségi eszmét nem temethették el. Az az eszme nem hal meg, az él örökké és Magyarország függetlenségének eszméje élni fog mindaddig, a míg csak egy hazáját igazán szerető magyar hazafi élni fog e haza földén. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Ez az eszme lelkesít engem most is, midőn a harezba állok; ez az eszme lelkesíti ezt a kis tábort, a mely felvette a harezot azon nagy falanxszal szemben. Sajnos, hogy nem osztrákok ellen kell védeni hazánk függetlenségét, hanem hazánk fiai ellen. (Közbekiáltások a szélső baloldalon: Biszen ők osztrákok!) Sajnos, hogy azok, a kik most a Deák Ferencz által megalkotott törvény alapján állanak, a mely törvény legalább részben, legalább gazdászati téren némileg biztosítja hazánk önállóságát, azok az utódok nem tisztelve emlékét a nagy hazafinak, megkerülik a törvényt vagy kitekerik a nyakát a törvénynek. Mert azon törvényjavaslatban, melyet az igen tisztelt miniszterelnök úr a ház asztalára letett, nincs be-