Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-205

205. országos ülés 1897. foglalva az, a minek benne kellene foglalva lenne és benne van az, a minek nem kellene benne lennie. Mit vártunk mi, a kik hallottuk az igen tisztelt miniszterelnök úrnak október 2í-én és 25-én itt a házban tartott beszédeit és azon Ígéreteket, a melyek abban foglaltattak? Nem várhattunk egyebet, mint hogy ezen törvényjavaslatban ki lesz fejezve Magyarország önállósága gazdasági téren az önálló vámterület alapján, mert az 1867 : XII. törvényczikk 68. §-sa világosan rendelkezik. Mégis beadatott egy körmönfont javaslat, mely nem egyéb, mint azon törvénynek kijátszása. A miniszterelnök úr e javaslatban minden áron az osztrákok érdekeit képviseli. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Feléleszteni igyekszik ott az alkotmányosságot, a mely a Reiehsrathban folytatott ökölliarczban teljesen kimúlt. De a miniszterelnök úrnak tökéletesen mintegy, akár Gautsch úrral fog kelleni a Kaiserparagraph alapján egyezséget kötni, akár törvénytelen útra térni, mert ő megígérte Bécsben az ő kedves osztrákjainak és az udvarnak s így igéretét minden áron be akarja váltani. Pedig az ígéret szép szó, de nem mindig lehet megtartani. Igazolja a múlt nyáron a folyosón elejtett szava a miniszterelnöknek, mikor azt mondta, hogy »Becsüietgzavamat kötöm ahhoz, hogy a 16. §-t, úgy a mint szövegezve van, keresztíílhajtom« és ez még sem történt meg. Uraim, a becsületszóval nem jó játszani, mert ha egyszer elejti az ember, nehéz azt másodszor megtalálni. (Tetszés a szélső halóidalon.) Deák Ferencz nem azért készítette azokat a törvényeket, bogy önök papírkosárba dobják, vagy ne respektálják, . . . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! LakfttOS Miklós: . . . hanem, hogy végrehajtsák az abban foglalt rendelkezéseket. De önök ezt nem teszik és ezzel hazájuknak kárt és maguknak nem valami nagy tisztességet szereznek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Deák Ferencz azért alkotta ezen törvényt, mert féltette az abszolút Ausztriától Magyarország önállóságát, mert tudta, hogy az örökös tartományok abszolút uralom alatt éltek századok óta s ha egyszer felszabadulnak, az alkotmányos érzület nem lesz bennük még olyan érett, hogy a szabadsággal élni tudnának. Tudta, hogy az egy kalap alá vont heterogén elemekből összetákolt Ausztriában a nemzetiségek a hatalomért harczolni fognak egymás ellen s ebben a harczban fog elpusztulni maga az alkotmányosság, a mint ez meg is történt. Miután az októberben megszavazott provizórium nem vált törvénynyé, hanem ott rekedt a miniszterelnök úr zsebében és az osztrák képviselőházban keresztülhajtani próbált provizórium deczemher 27-én, hétfőn. J*jg is csütörtököt mondott, most kérdem, miután már a Kaiserparagrafus alapján kormányoznak Bécsben, s nem tudjuk, fel fog-e még ébredni az alkotmányosság, vájjon kivel fogja megkötni a t. kormány az egyezséget, ha törvénynyé emelkednék a javaslat? Nem jó az ilyen dolgokkal játszani, nem jó a törvényeket kijátszani és az alkotmányt sérteni, mert annak utókövetkezményei beláthatatlanok. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Csodálkozom a t. túloldalon, hogy tüskönbokron át követi vezérét, nem gondolkozik s nem is érvel, hanem azt teszi, a mit parancsolnak neki. Ez sehogysem egyeztethető össze az ott sokszor hangoztatott hazafisággal, sem azzal, a mit sokszor hallottam a t. túloldalról, hogy hiszen mi is azt akarjuk, a mit ti, csakhogy azt kivihetetlennek találjuk, nem látjuk erre még elérkezettnek az időt. És ime, most az önálló vámteritlet az 1867 : XII törvényczikk 68. §-a alapján mint sült galamb repül a t. túloldal szájába, de nem kell nekik, u ert rájuk parancsoltak, hogy nem szahad hozzájárulni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az a titkos bécsi kéz bizonyosan megfenyegette őket, hogy ne tovább; és annyira hozzászokott már politikai gyomruk a Wiener frankihoz és a cseh knédlihez, hogy nem veszi be a magyar sült galambot. Hát ha önök nem akarják, majd elfogadjuk mi azt a sült galambot. Igazán sajnálom a t. túloldalt, hogy az a sokszor hangoztatott hazafiúi érzület úgy lankad, lehanyatlik csendesen és előtérbe lép az önérdek, azután következik a kormányhatalom támogatása, . . . (Nagy zaj jobbfelől.) Elnök (csenget): Csendet kérek itt a jobboldalon ! Lakatos Miklós: ... a párturalomnak, monopóliumnak a megállapítása további hosszú időre. Ez az önök kötelessége, és hogy hallgassanak itt szépen, de csak egynéhányan, mert hiszen nagyrészük kimegy a folyosóra hűsölni s azután, ha becsengeti a t. elnök úr, jönnek szavazni, mint a gépek, sokszor nem is tudva, hogy mire. A t. miniszterelnök úr egyik legutóbbi beszédében azt mondta, hogy az áilam gépezete ez a ház. No hát abban igaza volt neki, hogy itt a házban egy igen jó, romlatlan és meghamisíthatatlan szavazógépe van. Polczner Jenő: Olajozott! Lakatos Miklós: Ha Deák Ferencz kikelne sírjából, most már nem is ülhetne oda helyére, mert Önök kivitték az ülőkét alóla, hogy ne térjen vissza valahogy a szelleme se. Önök rég elNagyták az ő elveit, egészen más útra tértek, elcserélték a nevét is a pártnak: a Deák-pártból lett szabadelvű párt, de az nem szabadelvű, hanem megszabott elvű mert a kor-